Idő 
Értékelés 
Értékelés Kárpátok aranyló lábánál
A nap lemenőben
Érces harangszó rezdül
A páradús levegőben
Aztán...
Szétcsorgott szürke csöndbe
Olvadnak a fények
Duruzsolva mormolgatnak
Imát a bölcs vének.
Pillanatra...
Rezdületlen levelek közt
Még átsiklik a fény
Megfesti az eget
A kárpátok tövén
Halkan...
Szuszog a föld lassan
Nyirkos lehelletét ontja
Az elnyúló árnyék meglapul
Az est halkuló varázsát oltja
A sötétben...
Még a szél is ásít
Elcsendesül mára
Letelepszik ott távol
A kárpátok csúcsára.
Az éj közeleg ciripelve
Lábnyoma a fűben
Sorra gyúlnak a csillagok
Fenn távol az űrben
Kárpátok lábánál
Már álmodik a hajnal fénye
Reménybe kapaszkodott
A bizakodók esélye
Majd a holnap...
Küszöbén a reggel
Ismét felkel
....s a kárpátok csúcsa
Olyan lesz mint egyszer!
A nap lemenőben
Érces harangszó rezdül
A páradús levegőben
Aztán...
Szétcsorgott szürke csöndbe
Olvadnak a fények
Duruzsolva mormolgatnak
Imát a bölcs vének.
Pillanatra...
Rezdületlen levelek közt
Még átsiklik a fény
Megfesti az eget
A kárpátok tövén
Halkan...
Szuszog a föld lassan
Nyirkos lehelletét ontja
Az elnyúló árnyék meglapul
Az est halkuló varázsát oltja
A sötétben...
Még a szél is ásít
Elcsendesül mára
Letelepszik ott távol
A kárpátok csúcsára.
Az éj közeleg ciripelve
Lábnyoma a fűben
Sorra gyúlnak a csillagok
Fenn távol az űrben
Kárpátok lábánál
Már álmodik a hajnal fénye
Reménybe kapaszkodott
A bizakodók esélye
Majd a holnap...
Küszöbén a reggel
Ismét felkel
....s a kárpátok csúcsa
Olyan lesz mint egyszer!
Anyámnak nem volt drága ruhája,
nem volt semmilyen ékszere,
mégis: azt mondta, olyan gazdag,
s több kincse van, mint bárkinek.
Emlékszem: milyen szép volt az arca!
Bármily fáradt volt, nem pihent,
s olyan szépet varrt szakadt ruhánkra,
néha szinte a dísze lett.
Amikor néha rosszak voltunk,
megdorgált. S mégis: úgy ölelt,
szinte éreztem, hogy sugárzik
belőle ránk a szeretet.
Mikor álmomból felriadtam,
nem szólt. Ölébe ültetett,
s úgy ringatott el édes dallal,
amíg rám szállt az éji csend.
Anyám hangja, mint csengő dallam,
ma is úgy hangzik fel nekem,
mint a legszebben szóló hang, mely
fülemben most is visszacseng.
Ma már nem dalol. De nekem mégis:
a hangja épp olyan kellemes,
bármily halkan szól, érzem benne,
hogy ma is ugyanúgy szeret.
Imádkozom. Kérem az Istent,
hogy még sokáig tartsa meg
köztünk, hisz tudom: nem lesz többé
senki más, aki így szeret.
nem volt semmilyen ékszere,
mégis: azt mondta, olyan gazdag,
s több kincse van, mint bárkinek.
Emlékszem: milyen szép volt az arca!
Bármily fáradt volt, nem pihent,
s olyan szépet varrt szakadt ruhánkra,
néha szinte a dísze lett.
Amikor néha rosszak voltunk,
megdorgált. S mégis: úgy ölelt,
szinte éreztem, hogy sugárzik
belőle ránk a szeretet.
Mikor álmomból felriadtam,
nem szólt. Ölébe ültetett,
s úgy ringatott el édes dallal,
amíg rám szállt az éji csend.
Anyám hangja, mint csengő dallam,
ma is úgy hangzik fel nekem,
mint a legszebben szóló hang, mely
fülemben most is visszacseng.
Ma már nem dalol. De nekem mégis:
a hangja épp olyan kellemes,
bármily halkan szól, érzem benne,
hogy ma is ugyanúgy szeret.
Imádkozom. Kérem az Istent,
hogy még sokáig tartsa meg
köztünk, hisz tudom: nem lesz többé
senki más, aki így szeret.
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(3 soros-zárttükrös duó)
Aki ordasok közt -egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre.
Aki csoda folytán mégis sikert talál, az alkalmas a háborús győzelemre…
Aki ordasok közt -egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre.
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.
A háború a mentális egészség súlyos lerontója…
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.
(Leoninus csokor)
A szomszédál is háború van, de a sorozásra várók hada fogyóban.
Láttuk videokban, hogy férfiakat -örökre- utcákon szedtek össze.
Voltak sokan, akiket a gyermekük mellől vittek el, nagy túlerővel…
Ők mind az egyedüliek, akiknek a győzelemre esélyük sincs… minek.
A fronton sokaknak négy órás lett a létük, mert sorsuk tette ezt velük.
Egyedül a pénzhatalom a diktátorok, had-, és nagyurak ellen… haldoklók!
Egyedül a nagyon sokat keresők ellen, amikor neki már mindenki… ellen!
A gyerekének azt mondták, majd hazajön apa, majd halkabban, ha van malaca…
Az emberi faj a sokakból áll, de a csak az ordas-horda, ami pénzt kaszál…
Az ordasok közt nincsenek, akinek bombázták házát… kímélik ezt az ordas marhát?
Ordasok közt egyedül, át kell élnie, hogy az a kisbogár már nem neki hegedül…
Ordasok a legvadabb állatok a földtekén, ők irányítják a többit a föld felszínén!
Ordasok mára már a legjobban keresők… halnak a frontokon a végleg elmenők!
Ordasokat nem érdekli, egyedülinek van-e gyereke, mert ő a pénz hatalom fenegyereke.
Ordasok közt -aki egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre, mert az retkes…
Az ordasoknak lejárt szavatosságú, 20 éve gyártott lőszerrel… tele a vájú.
Ezt most mindet a frontra küldik, közben mondják ők becsülettel teszik…
Eddig nem tudhattuk, az ordasok hada maga a gonosz, ezek hada mind gonosz.
(senrjon)
Mindezeket naponta
Több TV csatorna bejátssza.
Mikor lesz vége?
Vecsés, 2023. július 11. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen -háborús- történelmi helyzetéről, alloiostrofikus versformában. És egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is…
(3 soros-zárttükrös duó)
Aki ordasok közt -egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre.
Aki csoda folytán mégis sikert talál, az alkalmas a háborús győzelemre…
Aki ordasok közt -egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre.
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.
A háború a mentális egészség súlyos lerontója…
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.
(Leoninus csokor)
A szomszédál is háború van, de a sorozásra várók hada fogyóban.
Láttuk videokban, hogy férfiakat -örökre- utcákon szedtek össze.
Voltak sokan, akiket a gyermekük mellől vittek el, nagy túlerővel…
Ők mind az egyedüliek, akiknek a győzelemre esélyük sincs… minek.
A fronton sokaknak négy órás lett a létük, mert sorsuk tette ezt velük.
Egyedül a pénzhatalom a diktátorok, had-, és nagyurak ellen… haldoklók!
Egyedül a nagyon sokat keresők ellen, amikor neki már mindenki… ellen!
A gyerekének azt mondták, majd hazajön apa, majd halkabban, ha van malaca…
Az emberi faj a sokakból áll, de a csak az ordas-horda, ami pénzt kaszál…
Az ordasok közt nincsenek, akinek bombázták házát… kímélik ezt az ordas marhát?
Ordasok közt egyedül, át kell élnie, hogy az a kisbogár már nem neki hegedül…
Ordasok a legvadabb állatok a földtekén, ők irányítják a többit a föld felszínén!
Ordasok mára már a legjobban keresők… halnak a frontokon a végleg elmenők!
Ordasokat nem érdekli, egyedülinek van-e gyereke, mert ő a pénz hatalom fenegyereke.
Ordasok közt -aki egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre, mert az retkes…
Az ordasoknak lejárt szavatosságú, 20 éve gyártott lőszerrel… tele a vájú.
Ezt most mindet a frontra küldik, közben mondják ők becsülettel teszik…
Eddig nem tudhattuk, az ordasok hada maga a gonosz, ezek hada mind gonosz.
(senrjon)
Mindezeket naponta
Több TV csatorna bejátssza.
Mikor lesz vége?
Vecsés, 2023. július 11. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen -háborús- történelmi helyzetéről, alloiostrofikus versformában. És egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is…
A sötét fátyolában megérkezett éjben,
Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
Néha hallunk halk állathangokat
Vagy letört nagyobbacska ágakat.
Szomorú sötétség töri a békét,
Rakja tönkre az ember lelkét.
*
Az erdő végül is nem olyan nagy
De sok az ősvény, ami jól elhagy…
Bizony kicsit-jól eltévedtünk,
Nem tudjuk, merre a lakhelyünk…
Mind,
Egyszer
Induljunk,
Egyenesen
Sokan haladunk.
Sokan haladunk,
Egyenesen,
Induljunk
Egyszer
Mind.
*
Éhesek vagyunk és didergünk kicsit,
De megyünk előre, talán csak picit!
Egymásba karolunk az bizalmat ad,
Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad.
Öröm tölti a reménytelen szívünket,
Mikor a boldogság oka megérkezett.
*
Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa
Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra.
Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot,
Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot…
Új
Minden
Folytatjuk,
Az út vége
Ránk vár örökre.
Ránk vár örökre
Az út vége.
Folytatjuk,
Minden
Új.
Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta.
Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
Néha hallunk halk állathangokat
Vagy letört nagyobbacska ágakat.
Szomorú sötétség töri a békét,
Rakja tönkre az ember lelkét.
*
Az erdő végül is nem olyan nagy
De sok az ősvény, ami jól elhagy…
Bizony kicsit-jól eltévedtünk,
Nem tudjuk, merre a lakhelyünk…
Mind,
Egyszer
Induljunk,
Egyenesen
Sokan haladunk.
Sokan haladunk,
Egyenesen,
Induljunk
Egyszer
Mind.
*
Éhesek vagyunk és didergünk kicsit,
De megyünk előre, talán csak picit!
Egymásba karolunk az bizalmat ad,
Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad.
Öröm tölti a reménytelen szívünket,
Mikor a boldogság oka megérkezett.
*
Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa
Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra.
Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot,
Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot…
Új
Minden
Folytatjuk,
Az út vége
Ránk vár örökre.
Ránk vár örökre
Az út vége.
Folytatjuk,
Minden
Új.
Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta.
Nyáridőben…
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
