Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichés meditáció… mert a háborút sokak, még bankkölcsönből is támogatnák…
Az idő elszáll
Elrohannak napok is.
Holnapok sorban…
Tavasz után nyár,
Jön-megy költöző madár.
Holnapok sorban…
Jövő nem ismert.
Ki tudja mit hoz zsákban.
Holnapok sorban…
Most nincs javulás,
Szomszéd háború folyik.
Holnapok sorban…
Háború tovább
Folyik… sok a pénzéhes.
Holnapok sorban…
Ígéret bőven,
Halottaknak... könnyei.
Holnapok sorban…
Reményük semmi,
Jövőben tán’ semmi nincs.
Holnapok sorban…
Alig van tán’ nem
Korrupt vezető… szerte.
Holnapok sorban…
Megbízható csak…
Biblia… ki tartja be?
Holnapok sorban…
Háború marad…
Vagy, lesz élet… békébe?
Holnapok sorban…
Gyál, 2025. január 28. -Kustra Ferenc József- íródott: Félhaiku láncban. A gazdag, de nyerészkedő kapitalistákat, csak a háborús helyzet élteti. A halottaknak nem osztottak kártyát… A halál a kaszálásban nem fárad…
Az idő elszáll
Elrohannak napok is.
Holnapok sorban…
Tavasz után nyár,
Jön-megy költöző madár.
Holnapok sorban…
Jövő nem ismert.
Ki tudja mit hoz zsákban.
Holnapok sorban…
Most nincs javulás,
Szomszéd háború folyik.
Holnapok sorban…
Háború tovább
Folyik… sok a pénzéhes.
Holnapok sorban…
Ígéret bőven,
Halottaknak... könnyei.
Holnapok sorban…
Reményük semmi,
Jövőben tán’ semmi nincs.
Holnapok sorban…
Alig van tán’ nem
Korrupt vezető… szerte.
Holnapok sorban…
Megbízható csak…
Biblia… ki tartja be?
Holnapok sorban…
Háború marad…
Vagy, lesz élet… békébe?
Holnapok sorban…
Gyál, 2025. január 28. -Kustra Ferenc József- íródott: Félhaiku láncban. A gazdag, de nyerészkedő kapitalistákat, csak a háborús helyzet élteti. A halottaknak nem osztottak kártyát… A halál a kaszálásban nem fárad…
Az élet –az enyém- hegyormok halmazából áll,
A következő mindig föntről jól szól rám… másszál!
Az élet –az enyém- hegyormok halmazából áll.
*
(Septolet)
Állandó életnyűgök
Dadogva gügyögők,
Érdeklődők…
Magas hegyormok,
Oldalában ott lakók…
Boldog maradok?
Reményem vagyok?
*
(Senrjon)
Távoli határokon,
Reményfény, szembe… be nem villant!
Kanyarban nézni?
*
(Septolet)
Hegyormok ott állnak,
Nem bénáznak
Rám várnak…
Engem akarnak?
Szólnak: másszál,
Ne tétovázzál,
Vágyódjál…
Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus vers formában, önéletrajzi írásként!
A következő mindig föntről jól szól rám… másszál!
Az élet –az enyém- hegyormok halmazából áll.
*
(Septolet)
Állandó életnyűgök
Dadogva gügyögők,
Érdeklődők…
Magas hegyormok,
Oldalában ott lakók…
Boldog maradok?
Reményem vagyok?
*
(Senrjon)
Távoli határokon,
Reményfény, szembe… be nem villant!
Kanyarban nézni?
*
(Septolet)
Hegyormok ott állnak,
Nem bénáznak
Rám várnak…
Engem akarnak?
Szólnak: másszál,
Ne tétovázzál,
Vágyódjál…
Vecsés, 2020. november 21. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus vers formában, önéletrajzi írásként!
A tavasz…
Itt van biz’ tavasz már.
Mi egy új életszakasz,
Így derű felé haladsz.
Itt van már a tavasz.
Élvezhetjük a jó időt,
A kellemes langy levegőt.
Itt van várt tavasz már.
Jó kiszabadulni lakásból,
Meg kell szabadulni… kabáttól.
Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – 9 soros versforma.
Itt van biz’ tavasz már.
Mi egy új életszakasz,
Így derű felé haladsz.
Itt van már a tavasz.
Élvezhetjük a jó időt,
A kellemes langy levegőt.
Itt van várt tavasz már.
Jó kiszabadulni lakásból,
Meg kell szabadulni… kabáttól.
Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – 9 soros versforma.
Ez is a tavasz része…
Szél, már döngicsél,
Hegytetőről, völgybe zúg!
Őzszőrt kócolja
Hírt visz: még él a béke,
Szívekben hál szépsége.
*
Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek indult.
Vígan bontja szirmát a vadvirág,
Magához tér lassan a világ…
*
Kiszámítható,
Eső a megújhodás.
Füvön, őz hízik.
Friss, zamatos szeretet,
Élet régen ily' lehetett
*
Jöjj már, nagyon várunk tavasz, légy illatokkal teli,
És nagyon jó, ha záport hozol, mi a port elveri.
Az örökös csatamezőn a Tél tábornokunk elfáradt,
Sőt, már el is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat.
Madár neveti a jelent,
Természetjárónak reményt jelent,
Tiszteletet, tudást teremt.
*
Már jó lett idő,
Őzek szeme pajkos lett.
Dúsban legelész.
Az ember is szép, ősi,
Szívét test mélyén őrzi.
*
Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
Visit a sok malac, tanulnak keményen.
*
Természet lágy ölén ring a remény,
Egyenlő gazdag és szegény…
Vecsés,2017. augusztus 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 8. - Kustra Ferenc József - a három haikut és a három versszakot én írtam. A tanka verssorokat és a 10 szavasokat, szerző és poéta társam Farkas Tekla írta.
Szél, már döngicsél,
Hegytetőről, völgybe zúg!
Őzszőrt kócolja
Hírt visz: még él a béke,
Szívekben hál szépsége.
*
Elszabadul a szélben a sok-sok finom illat,
Körbe járják erdőt, meg a környező falvakat.
Az eddig alvó növényekben új nedvkeringés indult,
Ettől a lomb, a termések rügye, nagy növésnek indult.
Vígan bontja szirmát a vadvirág,
Magához tér lassan a világ…
*
Kiszámítható,
Eső a megújhodás.
Füvön, őz hízik.
Friss, zamatos szeretet,
Élet régen ily' lehetett
*
Jöjj már, nagyon várunk tavasz, légy illatokkal teli,
És nagyon jó, ha záport hozol, mi a port elveri.
Az örökös csatamezőn a Tél tábornokunk elfáradt,
Sőt, már el is ment, itt épít az új tavasz, legújabb mákat.
Madár neveti a jelent,
Természetjárónak reményt jelent,
Tiszteletet, tudást teremt.
*
Már jó lett idő,
Őzek szeme pajkos lett.
Dúsban legelész.
Az ember is szép, ősi,
Szívét test mélyén őrzi.
*
Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen,
Boldogan röfögnek és túrnak serényen.
Visit a sok malac, tanulnak keményen.
*
Természet lágy ölén ring a remény,
Egyenlő gazdag és szegény…
Vecsés,2017. augusztus 4. – Mórahalom, 2017. augusztus 8. - Kustra Ferenc József - a három haikut és a három versszakot én írtam. A tanka verssorokat és a 10 szavasokat, szerző és poéta társam Farkas Tekla írta.
Élvezted-e az élet-templomot belengő békét, nyugalmat?
Vagy az életed frontján valahol, megtaláltad-e a vigaszt?
Mikor te megszülettél, megkezdődött az „élet-halál játszmája”
És ha már sokat éltél, akkor kerül a téma, „meghallgatásra"!
Lehangoló és elkeserítő látvány visszanézve az életed?
Tudsz-e te bármilyen rossz körülményről, mi okozhatja a végzeted?
Vakolatlan falak, törött lábú székek,
Bennem föltolulnak... békétlen emlékek.
Legtöbbször a sorsunk kegyetlen meg durva,
Máskor úgy tesz, mint ki két kézzel ad vissza.
Bizony minden csak rideg és kopár!
Élek... sok értelmetlen éve már.
Nem tudni van-e jövőm… mi sem vár.
Tudtam pedig én a mások szemébe kacagni,
Sőt, volt lehetőségem kézen fogva sétálni.
Sohasem hazudtam, nem voltam becstelen, nem csaltam, nem loptam,
Másoknak, arra érdemesnek magamból, életemet adtam.
Fölöttébb furcsa minden, tán’ magamat sem ismerem?
Már, nincs, amit tehetnék, hogy a fájdalmam felejtsem…
Már omlanak a falak, eldőltek a székek,
Már el nem múlnak… a bágyasztó, rossz emlékek…
A sorsom az, hogy érzem, meghalt már bennem a vágy,
Osztályrészem, mire várhatok… egy koporsó-ágy…
Ott aztán végre, gondok nélkül hanyatt dőlök,
Ott már, fránya élettel, kicsit sem veszkődők...
Fáj a múlt, a nem létező jövőmtől roppant félek,
Úgy érzékelem, hogy alkalom sincs, hogy... akkor élek…
Úgy érzem, ha jő idő, elmegyek, csendben kihalok,
Üvöltenék a holdra, mint farkas… inkább hallgatok.
Te élvezted-e… élet-templomát belengő békét, nyugalmat?
Vagy te az élet harcos frontján bárhol… megtaláltad a vigaszt?
Vecsés, 2016. január 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Vagy az életed frontján valahol, megtaláltad-e a vigaszt?
Mikor te megszülettél, megkezdődött az „élet-halál játszmája”
És ha már sokat éltél, akkor kerül a téma, „meghallgatásra"!
Lehangoló és elkeserítő látvány visszanézve az életed?
Tudsz-e te bármilyen rossz körülményről, mi okozhatja a végzeted?
Vakolatlan falak, törött lábú székek,
Bennem föltolulnak... békétlen emlékek.
Legtöbbször a sorsunk kegyetlen meg durva,
Máskor úgy tesz, mint ki két kézzel ad vissza.
Bizony minden csak rideg és kopár!
Élek... sok értelmetlen éve már.
Nem tudni van-e jövőm… mi sem vár.
Tudtam pedig én a mások szemébe kacagni,
Sőt, volt lehetőségem kézen fogva sétálni.
Sohasem hazudtam, nem voltam becstelen, nem csaltam, nem loptam,
Másoknak, arra érdemesnek magamból, életemet adtam.
Fölöttébb furcsa minden, tán’ magamat sem ismerem?
Már, nincs, amit tehetnék, hogy a fájdalmam felejtsem…
Már omlanak a falak, eldőltek a székek,
Már el nem múlnak… a bágyasztó, rossz emlékek…
A sorsom az, hogy érzem, meghalt már bennem a vágy,
Osztályrészem, mire várhatok… egy koporsó-ágy…
Ott aztán végre, gondok nélkül hanyatt dőlök,
Ott már, fránya élettel, kicsit sem veszkődők...
Fáj a múlt, a nem létező jövőmtől roppant félek,
Úgy érzékelem, hogy alkalom sincs, hogy... akkor élek…
Úgy érzem, ha jő idő, elmegyek, csendben kihalok,
Üvöltenék a holdra, mint farkas… inkább hallgatok.
Te élvezted-e… élet-templomát belengő békét, nyugalmat?
Vagy te az élet harcos frontján bárhol… megtaláltad a vigaszt?
Vecsés, 2016. január 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
