négyéves voltam akkor. emlékszem,
bevittek egy szobába, lefektettek,
halkan sírtam. a falon szellemek
rajzottak, borzasztó volt, nagyon féltem,

hallottam a szűrődő zajokat,
egyszer csak elhalkult a zörej. talán
elaludtam - úgy álomba sírván
fehér párnán, űzve a félsz-árnyakat,

reggel ébredtem, fehér falakon
a napsugár szórakozottan játszott,
kerestem valakit, de otthagyott,

becsuktam szemem, álmodom talán,
mégis ott van, odakünn, csak nem hallom,
de nem, mégiscsak otthagyott árván.

Békacsók...

Csókjaim adom néked. Érzem!
Változz szép királyfivá nékem!
Csókom az ajkadon
landolna nyálason.
Uhh, de csúf vagy! Inkább nem kérem!

?

Upsz!

Upsz! Kifogtam az aranyhalat!
A cseles a horgomra akadt!
Csettintettem egyet,
bekapta a legyet.
Csak hármat kívánhat a rafka!

?

Az aranyhal kívánsága...

Ó, jaj nekem! Nem is kell három!
Fortyog-motyog, mit is kívánjon!
A pikkelyén surrog,
a pofája durrog.
Tudod mit: legyél te a párom!

Lehet még nekünk tavasz,
Halottak napjára krizantém.
Fönt meg öröklét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szívben, ha nincs, szeretet gyúlhat!
Mily? a földi lét?
*
Lehet még nekünk tavasz,
Lélekben gerjedjen szeretet!
Enélkül, mi? lét!
*
Lehet még nekünk tavasz,
Szeretetet kimutató lét.
Ó! Szeretett lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
Jaj! Szeressük egymás gyerekek?
Szeressünk! Jó? lét.
*
Lehet még nekünk tavasz,
De tisztelettel, szeretettel.
Szeressünk! Egy? lét!

Vecsés, 2020. december 24. ? Kustra Ferenc ? íródott: senrjon csokorban a szeretetről, anaforában és versszak végi önrímben! Rímképlet: 7-9-5

Mint szálló hópihe
Járom utam, a szél sodor.
Jő, majd a kegyetlen halál.
Ülök asztalnál magamban,
Kuksolok én világomban.
*

Karácsonyeste én
Nem érzem a szeretetet.
Szél, vakon elsodor.
Sírnék én, ha felhő volnék,
És jégszobor, ha megfagynék.
*

Vendégeket várok,
Szívből, hátha melengetnek.
Jég, csak lassan olvad.
Előttem van a toll, papír,
De mit írhat, aki fakír.
*

Magány karácsonya,
Már a tinta is kifogyott.
Ölelésre vágyok.
Szeretteimmel együtt majd,
Jó lesz, kint meg fázzon a fajd.
*

Jeges szél süvít kint.
Csak eljönnek a vendégek?!
Szeretet ünnepe!
Csapok én nagy vendégséget,
Átéljük kereszténységet.
*

Csillagszóró recseg,
Szikrákat szór szerte-széjjel.
Jó, meleg szobában.
Megajándékozzuk egymást.
Olvasom verseim, nem mást.
*

Észak lehelete
Hűti szeretet ünnepét.
Téli időjárás.
Megjönnek ők mind, havasan,
Szeretünk, lélek-magasan.
*

Szeretet a jeget
Is megolvassza, melegít.
Szent Karácsony este.
Együtt vagyunk és örülünk,
A szeretettől dülöngünk.
*

Rögtönzők is legott
Pár strófát a szeretetről.
Toll nincs. Ceruzacsonk.
Angyalok a házam felett,
Szórják ránk a szeretetet.
*

Szeretet, szent érzés,
Fenyő, ezt is sugározza.
Velünk van, gyertyafény.
Sütőben van a kész kalács,
Égnek gyertyák, minek pilács?
*

Fagy, be akart jönni,
A fa szépen feldíszített.
Emlékezetes lesz.
Mind örülünk a másiknak.
Ők meg nekem, poétának.

Vecsés, 2015. december 24. ? Kustra Ferenc ? TANQ -ban írva

Elmúltak a nyarak, az ősz,
és még mindig várok rád,
mintha csak álmodnék,
felettem a nyírfa suhog,
némán hallgatom moraját.

A tó vizén sodródó fűzfalevél,
mint papírcsónak, ring,
benne leheletüzenet,
talán egy sóhaj, egy gondolat,
ki tudja, mit visz a szél.

Merengőn nézem
a csillanó vízcseppek árját,
hol arcod tűnik fel,
vagy a képzeletem csal,
vagy tényleg ott vagy...

S egy pillanatra megállt az idő,
és ott voltál...