Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem szerettem így senkit a földön,
s félek. Félek, hogy elveszel,
mint az árnyék a vaksötétben,
mit az éjszaka eltemet.
Magamban látom most is arcod,
olyan furcsa most énnekem,
mintha valami láz gyötörne,
és most annyira féltelek.
Nem mondod el. Én mégis megérzem
rögtön, ha valami bánt,
olyankor halványul a fény is
szemedben, s nem nézel rám.
Gonosz a sors, és ezernyi gondot
rakott a vállunkra már,
szúrós tövisét egyre nyomva
bőrünkbe, s annyira fáj.
Mégis átvenném vállaidról!
Az enyém megszokta már,
de nem tudom. S annyira kínoz,
szinte a húsomba váj.
Imádkozom. Kérem az Istent.
Ne rakjon több súlyt reánk!
Oly sok a gonosz! Mért nem rakja
azokra, kiknek kijár?
s félek. Félek, hogy elveszel,
mint az árnyék a vaksötétben,
mit az éjszaka eltemet.
Magamban látom most is arcod,
olyan furcsa most énnekem,
mintha valami láz gyötörne,
és most annyira féltelek.
Nem mondod el. Én mégis megérzem
rögtön, ha valami bánt,
olyankor halványul a fény is
szemedben, s nem nézel rám.
Gonosz a sors, és ezernyi gondot
rakott a vállunkra már,
szúrós tövisét egyre nyomva
bőrünkbe, s annyira fáj.
Mégis átvenném vállaidról!
Az enyém megszokta már,
de nem tudom. S annyira kínoz,
szinte a húsomba váj.
Imádkozom. Kérem az Istent.
Ne rakjon több súlyt reánk!
Oly sok a gonosz! Mért nem rakja
azokra, kiknek kijár?
Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban… Az állatvilágról.
Hajnalhasadás,
Kakas már kukorékol.
Élet-ébresztő!
*
Kéményen gólya
Tollászkodik így reggel.
Csőrmosakodás.
*
Víztócsa csábít,
Fürdő gerlepárokat.
Tisztaságkényszer.
*
Pacsirtaének.
Érett búza, zöld kender.
Mező illata…
*
Lankás magaslat,
Beborítva tölgyessel.
Pihegő galamb.
*
Vonul a pókhad,
Hálókat építenek.
Fenyő, légymentes.
*
Mezei egér.
Mezőn, szénaszag lebeg.
Dalos pacsirták.
*
Méh ül virágba,
Gyűjti az édes nektárt.
Elfogy! Tovább száll.
*
Méhek zümmögnek.
Kelyhek kitárulkoztak.
Jó virágillat.
*
Pillangó repül.
Virágnektártól részeg.
Vad cikázások.
*
Repülő lepkék,
Színes szárnyak villognak.
Nemrég még báb volt.
*
Fű fölött cikáz
Sok szitakötő villám.
Fecske ebédel.
*
Lepke, minél szebb,
Annál inkább megfogják.
Tűre szúrt szépség.
*
Suhanó felleg,
Oly’ szép szivárványt takar.
Madárcsicsergés.
*
Kúszó madarak,
Az égben vitorláznak.
Parton, vadkacsák.
*
Parton, árny fut el…
Vadkacsa, vízbe ugrik.
Hangos csobbanás.
*
Pipacsok ringnak,
Pacsirtaének hallik.
Csipkefelhő jő!
*
Még élő szárcsát
Visz, szájában a róka.
Rókáné várja?
*
Sánta róka fut
Tyúkudvarból a tyúkkal.
Repülő sörét.
*
A nádirigó
Nádszálon várja párját.
Életkép Balcsin.
*
Sok szitakötő
Táncol a nádas felett.
Fecskék rohama
*
Este a parton,
Békák kórusa zendül.
Gólya vacsora.
*
Fekete csendben
Ülnek feketerigók!
Félik a macskát.
*
Kabócák hangja,
Fülledt, nyáréjszakában.
Izzadó hónalj.
Vecsés, 2015. július 5. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
Hajnalhasadás,
Kakas már kukorékol.
Élet-ébresztő!
*
Kéményen gólya
Tollászkodik így reggel.
Csőrmosakodás.
*
Víztócsa csábít,
Fürdő gerlepárokat.
Tisztaságkényszer.
*
Pacsirtaének.
Érett búza, zöld kender.
Mező illata…
*
Lankás magaslat,
Beborítva tölgyessel.
Pihegő galamb.
*
Vonul a pókhad,
Hálókat építenek.
Fenyő, légymentes.
*
Mezei egér.
Mezőn, szénaszag lebeg.
Dalos pacsirták.
*
Méh ül virágba,
Gyűjti az édes nektárt.
Elfogy! Tovább száll.
*
Méhek zümmögnek.
Kelyhek kitárulkoztak.
Jó virágillat.
*
Pillangó repül.
Virágnektártól részeg.
Vad cikázások.
*
Repülő lepkék,
Színes szárnyak villognak.
Nemrég még báb volt.
*
Fű fölött cikáz
Sok szitakötő villám.
Fecske ebédel.
*
Lepke, minél szebb,
Annál inkább megfogják.
Tűre szúrt szépség.
*
Suhanó felleg,
Oly’ szép szivárványt takar.
Madárcsicsergés.
*
Kúszó madarak,
Az égben vitorláznak.
Parton, vadkacsák.
*
Parton, árny fut el…
Vadkacsa, vízbe ugrik.
Hangos csobbanás.
*
Pipacsok ringnak,
Pacsirtaének hallik.
Csipkefelhő jő!
*
Még élő szárcsát
Visz, szájában a róka.
Rókáné várja?
*
Sánta róka fut
Tyúkudvarból a tyúkkal.
Repülő sörét.
*
A nádirigó
Nádszálon várja párját.
Életkép Balcsin.
*
Sok szitakötő
Táncol a nádas felett.
Fecskék rohama
*
Este a parton,
Békák kórusa zendül.
Gólya vacsora.
*
Fekete csendben
Ülnek feketerigók!
Félik a macskát.
*
Kabócák hangja,
Fülledt, nyáréjszakában.
Izzadó hónalj.
Vecsés, 2015. július 5. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
A semmi, szépséges története…
Az este sötétje csak tovább sötétedet,
Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet!
Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett.
Est
Temet
Bíbor színt,
Szült sötétet,
Semmit nem látok.
Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet
Est.
Est vörös kabátban,
De sötétedik már az ég.
Bíbor múlik lassan.
Szép világ. Nem látom szívét,
Szívének fájdalmas színét.
*
Az égbolt már nem is látszott,
Szemem csak sok csillagfényt látott,
Az égbolt már nem is látszott.
Fény
Ölel.
Nem látom
A kék eget
A sok csillagtól.
A sok csillagtól
A kék eget
Nem látom.
Ölel
Fény.
Ölelget a lágy fény,
Csillagragyogásban élek,
Úgy, mint féltett lélek.
Fellegben csillagmosolyok.
A föld alant mégis zokog.
*
Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam,
A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam.
Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam?
Est
Csodás,
Enyhe szél
Arcon csókol.
Ebből meg mi lesz?
Ebből meg mi lesz?
Arcon csókol
Enyhe szél.
Csodás
Est.
Különös meleg van.
Kicsit fújdogál csak a szél,
Táj szemére csókol.
Most épp mi történik velem?
Furcsa. Ez talán szerelem?
*
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom!
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Éj
Sötét
Betakar,
Békét keres
Nyugtalan lelkem.
Nyugtalan lelkem
Békét keres,
Betakar
Sötét
Éj.
Nyugtalanságom nagy.
Sötét éjjel takarózom,
Csendtelen lett lelkem.
Borús dörgés, itt-ott lebeg,
Lehunyódnak csillagszemek.
*
Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket,
Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket!
Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket!
Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla.
Az este sötétje csak tovább sötétedet,
Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet!
Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett.
Est
Temet
Bíbor színt,
Szült sötétet,
Semmit nem látok.
Semmit nem látok.
Szült sötétet,
Bíbor színt
Temet
Est.
Est vörös kabátban,
De sötétedik már az ég.
Bíbor múlik lassan.
Szép világ. Nem látom szívét,
Szívének fájdalmas színét.
*
Az égbolt már nem is látszott,
Szemem csak sok csillagfényt látott,
Az égbolt már nem is látszott.
Fény
Ölel.
Nem látom
A kék eget
A sok csillagtól.
A sok csillagtól
A kék eget
Nem látom.
Ölel
Fény.
Ölelget a lágy fény,
Csillagragyogásban élek,
Úgy, mint féltett lélek.
Fellegben csillagmosolyok.
A föld alant mégis zokog.
*
Az este, klassz langymeleg volt, ingujjban voltam,
A kezdődő széllel, mint egy örült harcoltam.
Szembefújtam, de nem tudom, hogy mit akartam?
Est
Csodás,
Enyhe szél
Arcon csókol.
Ebből meg mi lesz?
Ebből meg mi lesz?
Arcon csókol
Enyhe szél.
Csodás
Est.
Különös meleg van.
Kicsit fújdogál csak a szél,
Táj szemére csókol.
Most épp mi történik velem?
Furcsa. Ez talán szerelem?
*
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Magamban, mint egy árnyék (sajátom!), csak vívtam harcom!
A sötétség jólesett, így nem is kellett bujkálnom,
Éj
Sötét
Betakar,
Békét keres
Nyugtalan lelkem.
Nyugtalan lelkem
Békét keres,
Betakar
Sötét
Éj.
Nyugtalanságom nagy.
Sötét éjjel takarózom,
Csendtelen lett lelkem.
Borús dörgés, itt-ott lebeg,
Lehunyódnak csillagszemek.
*
Szél gyorsan és egyszerre meghozta a felhőket,
Itt már nem volt mese, fogadtam az esőket!
Rohanva küzdöttem le a házba vezető lépcsőket!
Vecsés, 2018. január 11. – Szabadka, 2018. március 25. - Mórahalom, 2018. június 9. – Kustra Ferenc József – a verseket és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a tükör apevákat Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ –kat Farkas Tekla.
Egykor, világunkban
Volt érték és az számított!
Becsület és nem pénz.
Becsület? Volt, de kiveszett.
Ma pénzzel mérik az embert.
*
Egykor, öregekkel
Tisztelettel bántak még.
Nem kívánták… halált!
Időseket rég' tisztelték,
Őket gyűlölve nem nézték.
*
Egykor, még az okos
Bolondozott, a hülye nem!
Ő csak okoskodott.
Az okos jól bolondozott,
A bolond nem okoskodott.
*
Egykor, a kézfogás
Úgy… lepecsételt valamit!
Aljasságot kizárt.
Kötelék volt az adott szó,
Mára… csak falra hányt borsó.
*
Egykor, szeretetet
Kimutatni dicsőség volt.
Beszélgetés dívott.
Szeretni, rég’ nem volt szégyen,
Elmondták meghitt beszédben.
*
Néhány különc ember
Él még, de kevesen vagyunk!
Lelkek, ma hidegek…
Különcök… én is egy vagyok,
Kihűlt lelkektől megfagyok.
Vecsés, 2018. május 25. – Szabadka, 2018. május 28. – Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Elveszett értékek”. Íródott: Kustra Gábor, azonos c. verse átirataként az engedélyével.
Volt érték és az számított!
Becsület és nem pénz.
Becsület? Volt, de kiveszett.
Ma pénzzel mérik az embert.
*
Egykor, öregekkel
Tisztelettel bántak még.
Nem kívánták… halált!
Időseket rég' tisztelték,
Őket gyűlölve nem nézték.
*
Egykor, még az okos
Bolondozott, a hülye nem!
Ő csak okoskodott.
Az okos jól bolondozott,
A bolond nem okoskodott.
*
Egykor, a kézfogás
Úgy… lepecsételt valamit!
Aljasságot kizárt.
Kötelék volt az adott szó,
Mára… csak falra hányt borsó.
*
Egykor, szeretetet
Kimutatni dicsőség volt.
Beszélgetés dívott.
Szeretni, rég’ nem volt szégyen,
Elmondták meghitt beszédben.
*
Néhány különc ember
Él még, de kevesen vagyunk!
Lelkek, ma hidegek…
Különcök… én is egy vagyok,
Kihűlt lelkektől megfagyok.
Vecsés, 2018. május 25. – Szabadka, 2018. május 28. – Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Elveszett értékek”. Íródott: Kustra Gábor, azonos c. verse átirataként az engedélyével.
Senrjú stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros…
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”
