Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia… az atomháborúra készülődő légközben. (És igaz!)
(leoninus duó)
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója.
A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok.
Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza…
Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával…
Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan.
Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója.
A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt.
*
((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban)
Érdek számító,
Nincsen már szerető tó…
Az óra ketyeg.
Öncél… gondolat
Vezérli a múltat is.
Az óra ketyeg.
Gondolat torzult!
Ezer év: vér, veríték.
Az óra ketyeg.
Emberi szándék
Már nem jó, mert kiveszett!
Az óra ketyeg.
Mutató körbe
Lohol, ész nincs is benne…
Az óra ketyeg.
Idő, semmit nem
Intéz, perc nem érdekli!
Az óra ketyeg.
*
(tíz szavasok csokor)
Tárgyi tudástól nem zavart politikusok,
Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok.
Büszkeség és szépség már kikopott,
Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott.
Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója,
Becsavarodok, múlás: oka!
Az élet, csak egy sunnyogó alkalom?
Ez akadályozza, legyen hajnalom?
Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz,
Idióta-körtánc már kimúlás lesz?
Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen,
Lélek érez? Reggel: kikeletlen?
*
(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban)
Az idő nem is érzi?
Atomrobbanás, mennyi idő?
A perc csak ketyeg?
Itt már szerelmes szerep
Nincs, szemben feszül a bősz erő…
A perc csak ketyeg?
A percet közöny hajtja?
Robbanáskor közöny hallatszik?
A perc csak ketyeg?
Van még időnk jóleső?
Tudjuk majd hull mérgezett eső.
A perc csak ketyeg?
Az élet, most csak kacag,
Szem még csodálkozik, még mit lát?
A perc csak ketyeg?
Teremtő kódok ura!
Hibás kódok… büszkeség, majd fáj!
A perc csak ketyeg?
Gazdagság, majd veszendő…
Ember, tudat, élet veszendő!
A perc csak ketyeg?
*
(HIQ)
Pusztítás
Végtelen, csak jő!
Elveszés.
Az atom
Tán, maga végzet?
Elveszés.
Az idő
Bolond, röhögő…
Elveszés.
A végzet
Majd tombol, dühöng
Elveszés.
Óra még ketyeg,
Minket még mi vár?
Elveszés.
Még jellem
Tiszta végharcban?
Elveszés.
Végharcban még tán' föllelhető kis erény,
De a robbanásban nem erőt adja fény.
Óra marad-e míg méri ketyegve az időt,
Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt?
Lehet valaki erényes, az sem menekülhet...
Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet?
(Leoninus)
Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak?
Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran!
(leoninus duó)
Van, amikor csak száguld az óra… van meg, mikor a ketyegés, ember elringatója…
Toronyóra ütése messze hallatszik, otthon a gongórára, ember jól elalszik…
Hallgatnám elemes órám ketyegését, de csak süket csend hallatszik… a mindenségét.
Már tudom, vágy a ketyegés mondandója, s ha van szerelem, akkor annak ringatója.
A mutatókkal harcban állok, de azok csak haladnak és meg végül biztos elmállok.
Van olyan, hogy életrosta, de az meg nem cselekszik mindent, mit megkíván a haza…
Ha temetőbe megyek, ketyegő órával, lidércek menekülnek tünés sorsával…
Manapság meg úgy néz ki a Föld lassan, de lesz egy földi emlék, mert múlás harsan.
Bolondos világ vágyak generálója, de szólhat az emberiség agressziója.
A szélvihar is elkopik, a sok levél lehullt, mi lesz, ha nem lesz ki elmondja… volt múlt.
*
((senrjú csokor félhaiku-lánc formátumban)
Érdek számító,
Nincsen már szerető tó…
Az óra ketyeg.
Öncél… gondolat
Vezérli a múltat is.
Az óra ketyeg.
Gondolat torzult!
Ezer év: vér, veríték.
Az óra ketyeg.
Emberi szándék
Már nem jó, mert kiveszett!
Az óra ketyeg.
Mutató körbe
Lohol, ész nincs is benne…
Az óra ketyeg.
Idő, semmit nem
Intéz, perc nem érdekli!
Az óra ketyeg.
*
(tíz szavasok csokor)
Tárgyi tudástól nem zavart politikusok,
Hideg közönytől vezérelt könyörtelen politikusok.
Büszkeség és szépség már kikopott,
Emberi lét ilyeneket csak lelohasztott.
Ketyegve rohan az óra, idő az elmúlója,
Becsavarodok, múlás: oka!
Az élet, csak egy sunnyogó alkalom?
Ez akadályozza, legyen hajnalom?
Készüljek: óta ketyeg, Földön elmúlás lesz,
Idióta-körtánc már kimúlás lesz?
Gyorsak a percek, a jövök ismeretlen,
Lélek érez? Reggel: kikeletlen?
*
(senrjon csokor félhaiku-lánc formátumban)
Az idő nem is érzi?
Atomrobbanás, mennyi idő?
A perc csak ketyeg?
Itt már szerelmes szerep
Nincs, szemben feszül a bősz erő…
A perc csak ketyeg?
A percet közöny hajtja?
Robbanáskor közöny hallatszik?
A perc csak ketyeg?
Van még időnk jóleső?
Tudjuk majd hull mérgezett eső.
A perc csak ketyeg?
Az élet, most csak kacag,
Szem még csodálkozik, még mit lát?
A perc csak ketyeg?
Teremtő kódok ura!
Hibás kódok… büszkeség, majd fáj!
A perc csak ketyeg?
Gazdagság, majd veszendő…
Ember, tudat, élet veszendő!
A perc csak ketyeg?
*
(HIQ)
Pusztítás
Végtelen, csak jő!
Elveszés.
Az atom
Tán, maga végzet?
Elveszés.
Az idő
Bolond, röhögő…
Elveszés.
A végzet
Majd tombol, dühöng
Elveszés.
Óra még ketyeg,
Minket még mi vár?
Elveszés.
Még jellem
Tiszta végharcban?
Elveszés.
Végharcban még tán' föllelhető kis erény,
De a robbanásban nem erőt adja fény.
Óra marad-e míg méri ketyegve az időt,
Vagy csak idő, ami nézi a sok-sok elmenőt?
Lehet valaki erényes, az sem menekülhet...
Ha az óra is pusztult, azért idő ketyeghet?
(Leoninus)
Ha az idők visszafelé is járnak, talán most nem mondanák... eszeveszetten várlak?
Vecsés, 2024. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- atomháborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, mert egy őrült megnyomhatja a gombot… Ők meg vannak páran!
Csillag csábos, szelíd éjjel,
Hajnal dereng már a fénnyel.
Nádirigó üde füttyel,
Üzengeti jön a reggel.
Dala vidám zengő ének,
Jókedvűen szép az élet.
Igyál fénnyel öröm mézet,
Amíg tart e földi bérlet.
Hogyha ború van az égen,
Esőt kínál ez az éden.
Felhő könnye enyhít tényen,
Bánatodban ne légy tétlen.
Szomorúság fénnyel szárad.
Jó lelkekre áldás árad.
Lehet még pár kicsi vágyad,
Emberjóság, ha nem bágyad.
Locsold hited, úgy nem szikkad,
Fájó szívben remény pirkad,
Az éj után új nap virrad,
Szeretettől sosem tikkad.
Élet ébred minden reggel,
Ki felébredt...örülni kell,
Hálát adni tiszta szívvel,
Hogy az Úr kelt rigó füttyel.
Dunatőkés, 2024. június 6.
Hajnal dereng már a fénnyel.
Nádirigó üde füttyel,
Üzengeti jön a reggel.
Dala vidám zengő ének,
Jókedvűen szép az élet.
Igyál fénnyel öröm mézet,
Amíg tart e földi bérlet.
Hogyha ború van az égen,
Esőt kínál ez az éden.
Felhő könnye enyhít tényen,
Bánatodban ne légy tétlen.
Szomorúság fénnyel szárad.
Jó lelkekre áldás árad.
Lehet még pár kicsi vágyad,
Emberjóság, ha nem bágyad.
Locsold hited, úgy nem szikkad,
Fájó szívben remény pirkad,
Az éj után új nap virrad,
Szeretettől sosem tikkad.
Élet ébred minden reggel,
Ki felébredt...örülni kell,
Hálát adni tiszta szívvel,
Hogy az Úr kelt rigó füttyel.
Dunatőkés, 2024. június 6.
(Bokorrímes duó)
"Lesz még egyszer ünnep a világon!"
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog lesz és szabad.
Zengsz óh költő és visszhangzik szavad…
Nem most lesz, tán' majd élvén vagy holtan
Istentől sújtva, tőle… hagyottan.
*
(Leoninus duó)
Míg hajnal jő vak éjszakára, pattanjon fel sírok lomha zárja.
Ti próféták, ne pont most aludjatok! Harsogjon bátor ajkatok.
Száradt csontok szerteszét hevernek, szóljatok és életre kelnek.
Lelket lelnek ők halál helyett… De álljatok meg e csontok felett!
Lélektől úgy felkenve… oldódik buzgalom tűz nyelve, lélektől felkenve…
Keljetek fel, Ti szent apostolok! Millió szív… újult tűzben égni fogtok.
De ne most... ne csüggedj kishitűen, Uram a szent oltáridért lángolj hűen…
*
(anaforás senrjú trió, félhaiku láncban.)
Uram égj forrón,
Hűen és híven lángolj…
Kemény harc, próba!
*
Uram lángolhatsz,
Kemény harc itt is kisért…
Kemény harc, próba!
*
Uram higgy kisért,
Nem kishitűség próba!
Kemény harc, próba!
*
(HIQ)
Jőj, alkoss
Áldott legyen szív.
Sírjadig…
*
A lelked
Jó szállásra lel.
Hófehér.
*
Lélekbaj.
Világ, most ilyen!
Szeretet?
*
(Bokorrímes trió)
Jöjj Magad, jőj, s alkoss új világot,
Áldott a szív, sírjáiglan áldott,
Hol jó lelked hű szállást talál.
Óh, te tövis-koronás Király!
Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
Te mosod meg tiszta hófehérre,
Bűn szennyétől a szegény szívet…
S meggyógyítod, ki Hozzád siet…
Jöjj, Óh Jézus! Porba hullva kérünk!
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk,
Elfogy a hit és a szeretet nagyon beteg!
Jöjj s gyógyíts, mert a világ... végzetesen beteg!
Síron innen és túl a síron.
S ülj pünkösdöt, óh, hívő Sion.
Elfogy minden: áldás, üdv, béke…
Óh, ihless... szent idők emléke…
Vecsés, 2023. május 30. – Kustra Ferenc József - íródott: Sántha Károly: (1840 – 1928) azonos c. verse átirataként.
"Lesz még egyszer ünnep a világon!"
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog lesz és szabad.
Zengsz óh költő és visszhangzik szavad…
Nem most lesz, tán' majd élvén vagy holtan
Istentől sújtva, tőle… hagyottan.
*
(Leoninus duó)
Míg hajnal jő vak éjszakára, pattanjon fel sírok lomha zárja.
Ti próféták, ne pont most aludjatok! Harsogjon bátor ajkatok.
Száradt csontok szerteszét hevernek, szóljatok és életre kelnek.
Lelket lelnek ők halál helyett… De álljatok meg e csontok felett!
Lélektől úgy felkenve… oldódik buzgalom tűz nyelve, lélektől felkenve…
Keljetek fel, Ti szent apostolok! Millió szív… újult tűzben égni fogtok.
De ne most... ne csüggedj kishitűen, Uram a szent oltáridért lángolj hűen…
*
(anaforás senrjú trió, félhaiku láncban.)
Uram égj forrón,
Hűen és híven lángolj…
Kemény harc, próba!
*
Uram lángolhatsz,
Kemény harc itt is kisért…
Kemény harc, próba!
*
Uram higgy kisért,
Nem kishitűség próba!
Kemény harc, próba!
*
(HIQ)
Jőj, alkoss
Áldott legyen szív.
Sírjadig…
*
A lelked
Jó szállásra lel.
Hófehér.
*
Lélekbaj.
Világ, most ilyen!
Szeretet?
*
(Bokorrímes trió)
Jöjj Magad, jőj, s alkoss új világot,
Áldott a szív, sírjáiglan áldott,
Hol jó lelked hű szállást talál.
Óh, te tövis-koronás Király!
Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
Te mosod meg tiszta hófehérre,
Bűn szennyétől a szegény szívet…
S meggyógyítod, ki Hozzád siet…
Jöjj, Óh Jézus! Porba hullva kérünk!
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk,
Elfogy a hit és a szeretet nagyon beteg!
Jöjj s gyógyíts, mert a világ... végzetesen beteg!
Síron innen és túl a síron.
S ülj pünkösdöt, óh, hívő Sion.
Elfogy minden: áldás, üdv, béke…
Óh, ihless... szent idők emléke…
Vecsés, 2023. május 30. – Kustra Ferenc József - íródott: Sántha Károly: (1840 – 1928) azonos c. verse átirataként.
(Bokorrímes)
Amióta megvagyok, rossz a világ,
Pincében vaksötét van, nincsen világ’.
Lemegy este a nap, sötét vala,
Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada?
*
(Apeva duó)
Szép
Világ,
Csak álom.
Hit és remény…
Szeretet éltet!
*
Az
Ember
Sohasem
Tanult múltból!
Minden megy tovább!
Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc József- Filozófia az életről: versben és apevában…
Amióta megvagyok, rossz a világ,
Pincében vaksötét van, nincsen világ’.
Lemegy este a nap, sötét vala,
Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada?
*
(Apeva duó)
Szép
Világ,
Csak álom.
Hit és remény…
Szeretet éltet!
*
Az
Ember
Sohasem
Tanult múltból!
Minden megy tovább!
Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc József- Filozófia az életről: versben és apevában…
Az orosz fronton harcoltak…
A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert.
A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer!
A németek már nyilván parancsot kaptak,
Meg kell semmisíteni az oroszokat…
Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat.
Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat.
Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen.
Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen.
Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést,
De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést.
Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket,
Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket.
Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket.
Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt,
De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt.
Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt.
A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal,
Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal.
Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal.
Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka,
Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta…
Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa.
Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt…
Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt...
Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült.
A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk,
De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk.
Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket,
De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket!
Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek!
Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert.
A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer!
A németek már nyilván parancsot kaptak,
Meg kell semmisíteni az oroszokat…
Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat.
Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat.
Már az idős nővér is régen holtan, ott feküdt a fövenyen.
Állandó aknatűzbe belefárad az ember, öregesen.
Nyikulin úgy képzelte, a hajnal meghozza a menekvést,
De, a pirkadat a németeknek hozta el a cselekvést.
Nyikulin körbe kúszta a körkörős védelemben lévőket,
Ellenőrizte, hogy ásták be magukat, védte a fekvőket.
Ástak ásóval, tőrrel, csajkával, csattal, homokban gödröket.
Egy ép aknavetőjük volt, még éppen egy akadt,
De hozzá, tartalékban aknájuk már nem maradt.
Látta, hogy a sebesültek szeméből, könny fakadt.
A nővért meg különösen sajnálta, már nem is volt egészen fiatal,
Egész nap vigasztalt, kötözött, sínberakott... nem érte meg, mi diadal.
Aztán jött hozzá egy akna… mintha nem is lett volna... elvitte, viadal.
Sajnálta az elesett hadnagyot, aki volt még fiatalka,
Szinte gyerek volt, de a háború poklait, már végig járta…
Ő vette maga mellé, hogy legyen, a csoportnak híradósa.
Nyikulin bánatosan feküdt, Druty partján a katonákkal együtt…
Ha nem volna háború, lehetne a feleségével egyebütt...
Két akna között, agyából még ilyen gondolat is előkerült.
A katonák a folyóparton feküdtek, nyolc aknavető lőtt rájuk,
De bátorságuk maradt, önvédelmi ösztön volt egyetlen mentsváruk.
Már két napja ott hasaltak, az aknák megölték a sebesülteket,
De jött a hajnalpirkadat és kezdődő ágyúzás lepte meg őket!
Megindult feléjük a felmentő hadsereg, a németekre lőttek!
Vecsés, 2016. március 5. –Kustra Ferenc József- Konsztantyin Szimonov: „Az utolsó nyár” c. háborús regénye ihletésével…
