Idő 
Értékelés 
Értékelés Látunk egy közeli háborút, és éledőn fölütötte a fejét a -sajnálatos- világháborús világhelyzet…
(leoninus trió)
A fekete kosokat becsvágy vezérli… érzem, kezüket nem fogja erő… türelmi.
Minél nagyobbak szarvai, annál önzőbbek, ösztönösek a türelmetlenségei!
Hozzá is elhallatszik, hogy „tűz és roham”! De őt csak egy irányítja: pénzügyi roham”!
A frontokon meg csak dúl az öldöklés, megállás nincs, napi ezer fő pedig nem kevés…
Ráadásul az otthonokban családok hullanak… szerencsétlenek hová bújjanak?
Fölséges film a háború, micsoda horror! Nem szeretem, hiába színes… nem color.
Ja! És a gazdagokra, nem vonatkozik... szeretet? A papok prédikálják eleget…
A gazdagság valakit felhatalmaz, hogy nem kell szeretni? Akkor a pénzt mért szereti?
Szerintem, ők nem is hallgatnak papokat, mert ’nekik Isten; számolni a milliókat’.
*
(Senrjon csokor félhaiku lánc mintára)
Háborúban a halál
Az élet versengő, hű társa!
Szerencse élni!
*
Nekem is, mert hallom ám,
Hogy röpködnek a tűzparancsok!
Szerencsém élni!
*
Háborúban nem lehet
elég gyorsan hasra vágódni!
Szerencse élni!
*
Bennem is él életvágy...
Robbanás és lövés hangzanak…
Szerencse élni!
*
Én most írásba adom,
Emberiség egy része posvány…
Szerencse élni!
*
Valós ok nincsen, mások
Meg már betegre gazdagodnak!
Szerencse élni!
*
(leoninus duó)
Tűzparancsra lőnek, majd rohamoznak, újabb falut újra visszafoglalnak!
Csak a süvítés ne volna, mert ez a halál lova… nem tudja meg, hogy meghala…
Vannak katonatársak, akik két bomba között megőrülnek, rángatózva hebegnek.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor sem értenék, hogy ők milyen alakok.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor is az járna eszükbe, hogy ők ’vastagok’.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, biztos, hogy ők mind lennének megfutamodók…
*
(Senrjon duó)
Juj, pont láttam, hogy
Egy repülő lőtt házba…
Ez, nem ember lét!
*
Lánctalpas közelg’!
Láttam ilyet hírekben.
Ez, nem ember lét!
*
(10 szavas)
Utálom a rothadt gyilkos háborút,
Látjuk… egész földre hoz bút!
Vecsés, 2023. augusztus 29. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
(leoninus trió)
A fekete kosokat becsvágy vezérli… érzem, kezüket nem fogja erő… türelmi.
Minél nagyobbak szarvai, annál önzőbbek, ösztönösek a türelmetlenségei!
Hozzá is elhallatszik, hogy „tűz és roham”! De őt csak egy irányítja: pénzügyi roham”!
A frontokon meg csak dúl az öldöklés, megállás nincs, napi ezer fő pedig nem kevés…
Ráadásul az otthonokban családok hullanak… szerencsétlenek hová bújjanak?
Fölséges film a háború, micsoda horror! Nem szeretem, hiába színes… nem color.
Ja! És a gazdagokra, nem vonatkozik... szeretet? A papok prédikálják eleget…
A gazdagság valakit felhatalmaz, hogy nem kell szeretni? Akkor a pénzt mért szereti?
Szerintem, ők nem is hallgatnak papokat, mert ’nekik Isten; számolni a milliókat’.
*
(Senrjon csokor félhaiku lánc mintára)
Háborúban a halál
Az élet versengő, hű társa!
Szerencse élni!
*
Nekem is, mert hallom ám,
Hogy röpködnek a tűzparancsok!
Szerencsém élni!
*
Háborúban nem lehet
elég gyorsan hasra vágódni!
Szerencse élni!
*
Bennem is él életvágy...
Robbanás és lövés hangzanak…
Szerencse élni!
*
Én most írásba adom,
Emberiség egy része posvány…
Szerencse élni!
*
Valós ok nincsen, mások
Meg már betegre gazdagodnak!
Szerencse élni!
*
(leoninus duó)
Tűzparancsra lőnek, majd rohamoznak, újabb falut újra visszafoglalnak!
Csak a süvítés ne volna, mert ez a halál lova… nem tudja meg, hogy meghala…
Vannak katonatársak, akik két bomba között megőrülnek, rángatózva hebegnek.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor sem értenék, hogy ők milyen alakok.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, akkor is az járna eszükbe, hogy ők ’vastagok’.
Igen, ha ezt látnák a gazdagok, biztos, hogy ők mind lennének megfutamodók…
*
(Senrjon duó)
Juj, pont láttam, hogy
Egy repülő lőtt házba…
Ez, nem ember lét!
*
Lánctalpas közelg’!
Láttam ilyet hírekben.
Ez, nem ember lét!
*
(10 szavas)
Utálom a rothadt gyilkos háborút,
Látjuk… egész földre hoz bút!
Vecsés, 2023. augusztus 29. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk híradókban a videókon… „Nyugaton a helyzet változatlan”
Téli napon
Nem szokatlan
Jégvirág nyílt
Az ablakban
Kristály szirma
Hogy csillogott
Mikor a nap
Rá ragyogott
De a fényben
Könnye csordult
Szép levele
Gyorsan torzult
Tünemény lett
Mint egy álom
Szétfolyott a párkányon.
Nem szokatlan
Jégvirág nyílt
Az ablakban
Kristály szirma
Hogy csillogott
Mikor a nap
Rá ragyogott
De a fényben
Könnye csordult
Szép levele
Gyorsan torzult
Tünemény lett
Mint egy álom
Szétfolyott a párkányon.
Egy réten él az éticsiga
Úgy hívták hogy csiga csaba
Nem járt sose óvodába
De reggel megy már iskolába
Elég korán szól a vekker
Ébresztgeti-keljél már fel
Eljött végre az a nagy nap
Mikor a kis gyerek okosodhat
Siet gyorsan csiga Csaba
El ne késsen az iskolába
Egy levél alatt Csilla várja
Ő is csiga mint barátja
Egyűtt csúsznak jó kedvűen
A friss illatú zöld mezőben
Majd minden reggel erre járnak
És suli után sokat játsznak
A legjobb mikor csendben esik
Csak úgy lassan cseperészik
Kedveli ezt minden csiga
De főleg a kis kópé Csaba
Mikor vizes a fű jobban csúszik
Szánkó nélkül csuszkorázik
Csaba Csilla és még sokan
Ilyenkor biz jó móka van
Hancúroznak vígan estig
Kipirulnak egytől egyig
Ám indulni kell most már haza
Otthon vár a drága mama
Holnap is lesz sok-sok csoda
Ábrándozik csiga Csaba
Majd elalszik gyorsan csendben
S ott terem egy szép mesében
Csupa varázs ez a nap ma
Álom zöld rét virul rajta
Színben pompáz ezer virág
Milyen csodás ez a világ
Úgy hívták hogy csiga csaba
Nem járt sose óvodába
De reggel megy már iskolába
Elég korán szól a vekker
Ébresztgeti-keljél már fel
Eljött végre az a nagy nap
Mikor a kis gyerek okosodhat
Siet gyorsan csiga Csaba
El ne késsen az iskolába
Egy levél alatt Csilla várja
Ő is csiga mint barátja
Egyűtt csúsznak jó kedvűen
A friss illatú zöld mezőben
Majd minden reggel erre járnak
És suli után sokat játsznak
A legjobb mikor csendben esik
Csak úgy lassan cseperészik
Kedveli ezt minden csiga
De főleg a kis kópé Csaba
Mikor vizes a fű jobban csúszik
Szánkó nélkül csuszkorázik
Csaba Csilla és még sokan
Ilyenkor biz jó móka van
Hancúroznak vígan estig
Kipirulnak egytől egyig
Ám indulni kell most már haza
Otthon vár a drága mama
Holnap is lesz sok-sok csoda
Ábrándozik csiga Csaba
Majd elalszik gyorsan csendben
S ott terem egy szép mesében
Csupa varázs ez a nap ma
Álom zöld rét virul rajta
Színben pompáz ezer virág
Milyen csodás ez a világ
Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?
Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?
Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.
A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...
Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?
A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…
Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.
Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?
Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?
Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?
Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?
Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…
Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…
Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…
Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?
Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?
Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.
A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...
Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?
A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…
Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.
Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?
Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?
Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?
Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?
Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…
Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…
Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…
Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József
Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak?
Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak?
Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett?
Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett?
Ha majd az utolsó falevél lehull,
Családnak mi adsz enni, vacsorául?
Ha a satnya élet szálló porba vész,
Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész.
Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén,
Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér.
Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett!
Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet?
Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának,
És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak.
Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja?
Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja?
Az éj most leszáll, világtalan.
Én lankadt vagyok, álomtalan,
A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát?
Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát?
Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed...
Gondold végig, sok semmi miért történik véled?
Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk,
Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk.
Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell
És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell,
Mely van mindenkiben
Vagy nincs is senkiben?
Persze néha elkalandozik a figyelmünk,
De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk…
Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni,
Életutadon bátran kell tovább haladni…
Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József
Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak?
Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett?
Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett?
Ha majd az utolsó falevél lehull,
Családnak mi adsz enni, vacsorául?
Ha a satnya élet szálló porba vész,
Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész.
Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén,
Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér.
Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett!
Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet?
Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának,
És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak.
Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja?
Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja?
Az éj most leszáll, világtalan.
Én lankadt vagyok, álomtalan,
A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát?
Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát?
Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed...
Gondold végig, sok semmi miért történik véled?
Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk,
Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk.
Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell
És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell,
Mely van mindenkiben
Vagy nincs is senkiben?
Persze néha elkalandozik a figyelmünk,
De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk…
Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni,
Életutadon bátran kell tovább haladni…
Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József
