Búcsúztatjuk az év végét,
Az Úr 2000-ik évét.
Talán a sors vétkes ebben,
Évről évre kevesebben.

Én is bennt járok már mélyen
Az életem erdejében.
Az út végét nem kutatom,
Meddig érek? Nem tudhatom.

Életerdő, gyermekévek,
Nyírfácskák közt mendegélek.
Akácerdő, fehér álom
Lengi körül ifjúságom.

Jegenyék közt könnyű menni,
Egyenes út, nem fáj semmi.
Szomorúfűz utam állta,
Sűrű könnyem hullott rája.

Most már, tölgyek közé érek.
El-el fogynak az ösvények.
Sötét erdő,.. reccsenő ág,
Itt ott tisztás, pár vadvirág.

Életemnek rengetegje,
Mégis szép volt az út benne.
Akár fénybe, akár sárba,
Elhozott egy új világba,
A harmadik évezredbe.

Egy gyermek a legnagyobb áldás a földön,
mely boldoggá teszi egész életünk,
az egyetlen ,amit gyermekünknek kérünk
az, hogy őnekik meglegyen mindenük.

A gyermekünkért mindent odaadnánk
hogy megmentsük őket, bármi is legyen,
s a legnagyobb fájdalom talán a földön,
mikor egy szülő semmit sem tehet.

Istenem ! Merre vagy ? Miért nézted végig
keserves kínját ,szenvedéseit?
Mit vétett az az ártatlan gyermek?
Mért nem voltál képes megsegíteni?

Mért vetted el őt? Hisz olyan ártatlan volt!
Sugárzó szépség,tiszta és nemes!
Mért nem szólítottál helyette magadhoz
olyat ,akit tán senki sem keres !

Új tavasz köszönt most a földre,
bár sokunknak nem lesz ez tavasz,
kiket tönkretettek, százszor meggyaláztak
azoknak vajon lesz e még tavasz?


Kiktől elvettek mindent ami szép volt,
miért egész életükben dolgoztak talán,
most porba sújtják, semmibe taszítják,
s többre néznek tőlük egy kóbor kutyát.

Ki munkában megfáradt ,alig tud már élni,
s annak jár kenyér, ki sosem dolgozott,
s ki belerokkant a robotmunkába
szegényebb talán, mint a koldusok.

Hány ember dőzsöl?És hány család ment tönkre?
Hisz romba döntötték legszebb álmaik,
Hány ember, kinek nincs többé jövője,
s nyomorba döntve éli napjait.

Ne vessétek meg! Álljatok melléje!
Űzzétek el a gonosz zsarnokot!
Gondoljatok a gyermekeitekre,
most , míg nem lesznek ők is koldusok!

Istenem!Mért büntetsz minket?
Mért adtad őt ha elveszed?
Miért adsz gyermeket nékünk,
hogy aztán újra visszavedd?

Mért nem nézel le ránk a földre
amikor szenvedést hozol reánk?
Mért engeded hogy elveszítsük
akit legjobban szeretünk talán?

Mondd ! Neked mért csak a jó kell?
Hisz rosszakkal teli a világ!
Ha szeretsz,nézz le a földre,
hol szenvedő arcokat találsz!

Ha szeretsz , mért büntetsz minket?
Ne hozz több gyötrelmet reánk!
Nem bírunk többet elviselni!
Csordultig teli a pohár!

Bolond világ ez amelyben élünk,
minden gonosz,és oly reménytelen,
sötét ármánnyal elrabolják tőlünk
ami miénk volt, s észre sem veszed!

Bolond világ ez hol oly nehéz élni,
s messze menni vágyom szüntelen,
oly messze ahol zöld még a fű is,
s talán néhol még virág is terem.

Bolond világ ez, hol az ember élet
kevesebb, mint egy kóbor kutya!
Bolond világ , hol elvehetnek mindent,
hiába van zárva bárki otthona!

Bolond világ , hol dőzsöl a gazdag,
s fillérekért reszket a szegény,
a tisztes munkából nem jut már kenyérre,
s biztos holnap csak emlékedben él.

Bolond világ, hol bezárul az ajtó,
hiába döngetik beteg gyermekek,
a gazdag sunyít ,kincseit számlálva,
míg a szegények egymásnak gyűjtenek.

Bolond világ ez! Térjetek már észhez!
És ne egymásra irigykedjetek!
Hiába jut most több egy-két falattal,
holnap egyformán lesz üres zsebetek!

Bolond világ ez !Fogjatok hát össze!
Hisz egyformán nyúznak titeket!
Űzzétek el, ki koldusbotra juttat,
cseléddé téve gyermekeitek!