A sziréna
Éles hangja messze száll
Békés utcákon, mezőn
Riadtan szaladgál
Ezernyi gondolat.
Vajon miféle hírt hordozhat,
S futára eseménynek,
Hol
Fájdalmas a pillanat...
Vagy a film megszakadt.

A lét értelmét
A sziréna
Néhány pillanatra
Öntudatlanul átírta.

Kicsi egér cini-cin
Szánkázott egy kék frizbin.
Nem vacogott, szomorkodott
Vidáman egy csúszdán siklott
Le a hóba nagy sebesen.
Így mulatott ő a télen!
Nem baj ha fagy, vagy fúj a szél!
Ugrándozik a kis egér.

Óvaintik rokonai reszketve,
Gyere pajtás az oduba izibe!
Az a világ nem nekünk lett teremtve!
A biztos fészek itt van lent az üregbe.

Az intő szóra a kis pajkos nem figyel.
Tovább csúszkál a megtalált frizbivel.
Jó a móka a hidegben....melegít!
Sopánkodás a fagy ellen nem segít.
Fütyörészik egerünk most a kertben,
Csak a nóta...az mi számít e percben!

De...
Felfigyelt a víg egérre a macska.
Vacsorára megfelelne a csacska!
Oda osont sompolyogva csendesen,
Majd nagyot ugrott a vadászunk hirtelen.

De...
Az árnyéka elárulta a bajszost.
Terítékre nem kerülök én biz most!
Fürge ám az apró lábú kis szürke,
Cseles ívvel elszaladt hát előle.
Futott-rohant a legközelebbi lyukba,
Elmaradt igy ez a mai vacsora.

Az esetből okult mindkét állatunk.
Nem árt hogyha óvatosabbak vagyunk!

Ugrándozik a kenguru
Vele szalad egy kis emu
Lihegve fut lemaradva a zebu
Feje felett elröppent hét kakadu

Fűerdőben csendben oson a koma
Rókáéknál mi lesz ma a lakoma?
Egér, hörcsög , tyúk vagy galamb
Csak ne riassza fel egy harang.

De nézz csak oda a patakba
Bajszát mossa a harcsa.
Kifényezi meg is pödri
Majd kiugrik a partra.

Szökken szépen ágról ágra
Fürge mókus és a párja.
Mikor közeleg a nyugvó óra
Készülődnek nyugovóra.

Foltos zsiráf ha inni akar
Nem könnyű azt hosszú nyakkal.
Nevetnek a pimasz majmok
A teknős sem lesz futó bajnok.

Falevelet majszol a bozontos koala,
Ő is maci , mint a barna rokona.
Álmos lajhár lustán csüng le az ágról
Olyan rest hogy , megse mozdul magától.

Bezzeg a méh meg a hangya
Egész nap csak robotolna.
Olyan szorgos mind a kettő
Egy nap nem is elegendő.

A sarokban pókuraság
Egy nagy hálót szövöget
Míg a tűznél póknéasszony
Hat légycombot sütöget

Sítalpat vett pupu teve
Homok dombon csúszik vele
Nem baj ha nincs hali-hó
A homokban is csuda jó.

Nézi csacsi irigykedve
Földig lóg a szamár füle
Hogy képzeli ezt a teve
A méregtől fő a feje.

Harkály úrnak munka közben
Fába szorult a csőre.
Bizony bizony szólt a bagoly
Szükség van itt mentőre.

Vakaródzna a kígyó
Mert viszket a talpa.
Már csak sziszeg olyan beteg
Alig maradt hangja.

Kezét lábát elkoptatta
De úszni tud még a sikló.
Tudja ő hogy nem lesz soha
Aranyérmes műlesikló.

Ele Fáni igen büszke
Lesi magát a tükörbe
De az orra nagyon görbe
Ilyen marad mindörökre.

Nagyot ásít brumi medve
Mintha a tél közeledne
Elnyúlik a domb oldalon
Aludni ez jó alkalom

Az erdő felől vészjóslóan
Krákog károg a varjú
Gyászhuszárnak hívják sokan
Ezért olyan szomorú

A határban seregestől
Tanácskoznak a nyulak
Milyen legyen a taktika
Ha vadásznak a nagyurak

Ha össze szedjük szépen sorban
Lassan egész állatkert van
De mostanra csak ennyi tellett
Ezzel legyél elégedett.

Ugrándozik a kenguru
Vele szalad egy kis emu
Lihegve fut lemaradva a zebu
Feje felett elröppent hét kakadu

Fűerdőben csendben oson a koma
Rókáéknál mi lesz ma a lakoma?
Egér, hörcsög , tyúk vagy galamb
Csak ne riassza fel egy harang.

De nézz csak oda a patakba
Bajszát mossa a harcsa.
Kifényezi meg is pödri
Majd kiugrik a partra.

Szökken szépen ágról ágra
Fürge mókus és a párja.
Mikor közeleg a nyugvó óra
Készülődnek nyugovóra.

Foltos zsiráf ha inni akar
Nem könnyű azt hosszú nyakkal.
Nevetnek a pimasz majmok
A teknős sem lesz futó bajnok.

Falevelet majszol a bozontos koala,
Ő is maci , mint a barna rokona.
Álmos lajhár lustán csüng le az ágról
Olyan rest hogy , megse mozdul magától.

Bezzeg a méh meg a hangya
Egész nap csak robotolna.
Olyan szorgos mind a kettő
Egy nap nem is elegendő.

A sarokban pókuraság
Egy nagy hálót szövöget
Míg a tűznél póknéasszony
Hat légycombot sütöget

Sítalpat vett pupu teve
Homok dombon csúszik vele
Nem baj ha nincs hali-hó
A homokban is csuda jó.

Nézi csacsi irigykedve
Földig lóg a szamár füle
Hogy képzeli ezt a teve
A méregtől fő a feje.

Harkály úrnak munka közben
Fába szorult a csőre.
Bizony bizony szólt a bagoly
Szükség van itt mentőre.

Vakaródzna a kígyó
Mert viszket a talpa.
Már csak sziszeg olyan beteg
Alig maradt hangja.

Kezét lábát elkoptatta
De úszni tud még a sikló.
Tudja ő hogy nem lesz soha
Aranyérmes műlesikló.

Ele Fáni igen büszke
Lesi magát a tükörbe
De az orra nagyon görbe
Ilyen marad mindörökre.

Nagyot ásít brumi medve
Mintha a tél közeledne
Elnyúlik a domb oldalon
Aludni ez jó alkalom

Az erdő felől vészjóslóan
Krákog károg a varjú
Gyászhuszárnak hívják sokan
Ezért olyan szomorú

A határban seregestől
Tanácskoznak a nyulak
Milyen legyen a taktika
Ha vadásznak a nagyurak

Ha össze szedjük szépen sorban
Lassan egész állatkert van
De mostanra csak ennyi tellett
Ezzel legyél elégedett.

Dagad a Hold az égen
S az éj lábnyoma
Pattogva lépked
Párát tapos a bozótba

Suttognak az ágak
Leveleik közt a távolból
Hunyorognak a csillagok
E kései órában gondolataimmal
Egyedül vagyok

Arrébb a lombokban
Csalogány csalja
Füttyös társát párba
Hogy elűzze magányát éjszakára

Az idő nesztelen oson
A sötét árnyak közt
Visszaverődik az ablakon
S a csalogány kitartóan
Cifrázva udvarol

Álmatlan órában mesél az éj
A cserjésben éppen
Lopakodik a veszély
Majd hirtelen csönd
Zuhan az égből
Sűrű néma ború
A lombok sem sziszegnek
Hangtalan minden odú

Párával, holdsugárral elegyednek
Gondolataimba éket vernek
Megszakad a szófolyam
És
A csendben komótosan
Álmom léptei közelednek

De e percben
Még Veletek vagyok
Kik bennem
A múltból maradtatok
Hallgatagok.