Növényzet kikel,
Ez természet csodája.
Vad illatmámor.
*
Pattannak rügyek,
Szép szirmuk már bomlik.
Ez a kikelet.
*
Már zöld a bokor…
Lassan, kizöldül a fa.
Kikelet zöldes.
*
Az árokparton
Nő család, terjeszkedik.
Vándor tapossa.
*
Élet hírnöke,
Régen várt virágeső.
Illat fergeteg.
*
Még alszik a fa,
Hold vigyázza az álmát.
Idő melegszik.
*
Hóvirággal jő…
Már várva-várt új élet.
Szél már langyosas.
*
Fagyok már múlnak,
Didergés lassan szűnik.
Rügyek pattannak…
*
Friss szellő suttog,
Kelni kell, új élet van.
Lélek is vidul.
*
Langyos szellő jő,
Virágillattal tele.
Allergiások.
*
Sziromeső van…
Mindenhol a fák alatt.
Virágzás árad…
*
Rügy bontattatik,
Elhatalmasodik, lét.
Nem satnya termés.
*
Nyíló falevél
Élet új üzenete.
Kikelet közelg.
*
Kertben fűszőnyeg,
Közte, kutyatejfüvek.
Sziklakert éled!
*
Kövek között nő
Piciny virág. Bokor lesz.
Kezdődő élet.
*
Fűszőnyeg zöldül.
Sziklakertben kaktuszok.
Szellő víg tánca.
*
Ajtó csikordult,
Bejött langymeleg eső.
Öntözött bimbók.
*
Huncut napsugár,
Ficánkolgat rét felett.
Zöld fű sarjadás.
*
Tobzódik öröm…
Ki él, mozog, élvezi.
Újuló lélek.
*
Hiába felhő,
Meleg idő közelít.
Csörgő kis patak.
*
Ébredező táj…
Már minden életre kel.
Lehet napozni.
*
Madárnótázás…
Cicák is hemperegnek.
Nap, már nevető.
*
Már jó egynéhány
Névtelen napsugár fut.
Verseny a réten.
*
Cseresznyevirág
A csend harmóniája…
Szamuráj lélek.

Vecsés, 2015. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!

(leoninus csokor)
Húsvét! Mint katona a fegyverrel, itt flangálok kölnivízzel…
Keresem melyik házba kopogjak be, ott kit locsoljak kölnivel le?
Van nálam kétféle kölni is, hátha kell korosztályos locsolkodás is.

Egy ház nagyon szimpatikusnak tűnt, de egy veszett kutya előtűnt!
Vigasztaltam, ne dühöngjön, meglocsolásra készülődjön…
Közben megláttam, hogy kan, locsolástól elálltam haladóan…

De, kinyílt az ajtó, kicammogott egy idősebb hölgy bottal… fixírozott kritikával.
Ha már megálltam, kérdeztem is, hogy lehetne itt locsolkodnom is?
Mondta, ide rajtam kívül senki nem jön. Kapu nyitva, kért menjek be… szinte esdeklőn.
Mondta még: a kutya futóláncon, menjek bátran, bár nem a legjobb barátom!
Hozzátette, reméli kedvelem a vendéglátást, sonkát, tojást, kolbászt, pálinkázást!
Merthogy így tanulta, ő mindig készül és öröm neki, hogy egy férfit láthat vendégül…

Egyből kaptam egy kupicát, kávét, mi lefőtt, s mondta, ha kérek a végére van befőtt.
Persze közben minőségi illattal meglocsoltam, no, meg áldott húsvétot kívántam!
Mondta míg sonkáztam, neki nincs senkije. Reméli igy jövőre is lesz valakije…
Elmenőben a kutyussal jól elbeszélgettem, de azért a közelébe se mentem…

Vecsés, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: egy fenomenális húsvéti locsolkodásról, leoninusban.

Márciusi hó
Vizesedik már kertben.
Nedves szélroham.
*
Dér elpárolgott,
Melegecske közeleg.
Szellő, melegszik!
*
Fűszálakon is
Pezsgő élet indult be.
Kolóniákban…
*
Tó vize csak ring.
Körbeveszik a kövek…
Kis rókák isznak.
*
A füsti fecskék,
Tavasszal érkeznek meg.
Eresz alatt, lak.
*
Sarjadó zöld fű…
Medvebrummogás hallik.
Természet éled.
*
Kizöldült réten
Sok a virágkezdemény.
Illatorgia.
*
Zöld réten, piros
Pipacsok erdeje nyílt.
Mint… futószőnyeg.
*
Egy hulló levél
Kacagva hull lefelé.
Van sarjadó új…
*
Kertekbe oson
És bimbókat kinyitja.
Remény évszaka!
*
Rügyek duzzadnak
Barackfán, lesz sok lekvár.
Derűs virágzás.
*
Zöldre váltanak
Az eddig kopasz ágak.
Madárdal harsog.

Vecsés, 2022. június 11. – Kustra Ferenc József: íródott: senrjú csokorban.

Visszajött a téli idő,
Borult az ég, ne, de minő
Dolog az, hogy tavasszal
Esik az eső, havasan.

Vártuk március idusát,
A nyíló tavasz hajnalát.
Biz’ a dátum megérkezett,
De a tavasz elkésett.

Unos már a télikabát,
A szép tavasz szebbik arcát,
Mint Messiást, úgy várjuk,
Karunkat vágyón kitárjuk.

Még fuj, a szél és hideg van,
Hallottam a Sztár rádióban.
Hideg, szeles lesz a húsvét,
A zord idő tarol ismét.

Pécsre megyünk kirándulni,
vagyis inkább háztűz nézni.
Vő jelöltem megszervezte,
Nem is tudtam, hogy ily’ beste.

No de nem baj, csak elmegyünk,
A piros OPEL elvisz bennünk.
Húsvét hétfőn felöltözünk,
Útközbe meg majd befűtünk.

Mit számít, milyen az idő,
Ez lesz az ideális miliő.
Bemutatkozni családoknak,
Kedvére tenni fiataloknak.

Én már várom, biztos jó lesz,
Bízok a fogadás is jó lesz.
Bizonysághoz eltöltjük e napot
És nyugtával dicsérjük a napot.

Budapest, 1997. március 27. – Kustra Ferenc József

Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi.
Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi!
Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő…
Az én szívemben örök emlék ő.

Olyan volt, kit mindenki szeretett,
Sugárzott belőle a szeretet.
Ember volt ő végig nagybetűvel.
Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL.

Megtisztelt az élet, hogy ismertem,
Hogy a tanítómnak nevezhetem.
Apám mellett a második ember,
Ki formált engem, hogy legyek ember.

Tegnap utolsó útja... kísértem,
Az utat jártam, könnyemet nyeltem.
Csak arrafelé ment a tanítóm,
Visszaúton meg csak én, szorongón.

Elment a tanítóm, csak itt hagyott!
Lám az élet mellettünk elfutott…
Én most imádsággal kérem, Isten
Hosszú utadon végig segítsen.

Elment a tanítóm…

Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!