Pirkadatkor várom, hogy reggel legyen. De már jön is, látom…
Most hozok neked virágot, hogy az teljeséggel friss legyen…
Nézem csak micsoda hasadó ez a pirkadat,
Mosolygása szépé teszi kezdődő napomat.
Érzem a lelkem már emelkedne menne a mennybe fel,
Milyen jó érzés ez... a lelkem előre ünnepel.
(3 soros-zárttükrös)
Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok,
Reggel, nap sugára is várja, hogy nagy élvezettel süsün rátok...
Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok.
A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt,
Aztán már kiolvashatod, hogy bizony ő csak téged szeret, mint valós „igazt” ...
A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt.
(Septolet)
Álmomban ragyogsz,
Nem csavarogsz,
Belém ivódsz!
Tiszta a szíved,
Retteneted,
Nincs neked.
Van, szerelem-becsületed.
Jó veled a nagy szeretet, megyek is rögvest virágért,
Hogy bizony legyen több neked, de most egy nagy vázányiért...
Vecsés, 2024. március 5. – Kustra Ferenc József
Most hozok neked virágot, hogy az teljeséggel friss legyen…
Nézem csak micsoda hasadó ez a pirkadat,
Mosolygása szépé teszi kezdődő napomat.
Érzem a lelkem már emelkedne menne a mennybe fel,
Milyen jó érzés ez... a lelkem előre ünnepel.
(3 soros-zárttükrös)
Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok,
Reggel, nap sugára is várja, hogy nagy élvezettel süsün rátok...
Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok.
A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt,
Aztán már kiolvashatod, hogy bizony ő csak téged szeret, mint valós „igazt” ...
A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt.
(Septolet)
Álmomban ragyogsz,
Nem csavarogsz,
Belém ivódsz!
Tiszta a szíved,
Retteneted,
Nincs neked.
Van, szerelem-becsületed.
Jó veled a nagy szeretet, megyek is rögvest virágért,
Hogy bizony legyen több neked, de most egy nagy vázányiért...
Vecsés, 2024. március 5. – Kustra Ferenc József
Rég elmúlt éjfél,
Kong álmatlanságomban
Telihold-hatás.
Gondolatot szavakba
Mondat-paplan takarja.
Már hajnalodik,
És pirkad az ébredés...
Horizontális.
Arany kör-hold kifakul,
Hófehérré alakul.
Új reggel ébred,
Kávé illata frissít...
Csészémben pancsol.
A pillanat szétfolyik,
Szó-erdőben bujdosik.
Vertikálisan
Nyújtott lesz mai napom...
Ásító inas.
Munkácsyra gondolok,
Estig majd elmotyogok.
Kong álmatlanságomban
Telihold-hatás.
Gondolatot szavakba
Mondat-paplan takarja.
Már hajnalodik,
És pirkad az ébredés...
Horizontális.
Arany kör-hold kifakul,
Hófehérré alakul.
Új reggel ébred,
Kávé illata frissít...
Csészémben pancsol.
A pillanat szétfolyik,
Szó-erdőben bujdosik.
Vertikálisan
Nyújtott lesz mai napom...
Ásító inas.
Munkácsyra gondolok,
Estig majd elmotyogok.
Versben és HIAQ –ban…
Mostanában van a lelkemben egy nagy érzemény,
Hogy hiába bízok én, nem valósul a remény…
Így a küzdő élet majd’ tragikus, olyan kemény.
A korábban megálmodott, elképzelt, kifundált gondolatot leírom,
Mert a lelkem szerint, hogy sokan olvassák… folyvást és szívből ezt akarom…
Ez, poéta dolga, elképzelni, gondolni… leírtakat megmutatom!
*
Szószoló poéta,
Elméset papírra vési.
Hegyezett friss penna.
*
Gondolat elszállhat,
Ha jő, legott le kell írni.
Hagyományozandó!
*
Bízok és remélem, hogy amikor majd közzéteszem magamat,
Akkor az olvasók, nagykanállal, slukkal isszák a szavamat…
Szólok én hozzájuk, mert nagyon szeretem, az olvasóimat!
Mond kedves poéta társam, ha Te is adsz ki műveket,
Megérted-e Te első kézből az ilyen lelkűeket?
És vajh’ te is érzel így, amikor kiadod művedet?
A pennám és a tenta tele van újabb művekkel,
Majd szóba állunk együtt, a leírt történetekkel…
Vecsés, 2016. március 28.- Kustra Ferenc József– íródott: versben és HIAQ –ban…
Mostanában van a lelkemben egy nagy érzemény,
Hogy hiába bízok én, nem valósul a remény…
Így a küzdő élet majd’ tragikus, olyan kemény.
A korábban megálmodott, elképzelt, kifundált gondolatot leírom,
Mert a lelkem szerint, hogy sokan olvassák… folyvást és szívből ezt akarom…
Ez, poéta dolga, elképzelni, gondolni… leírtakat megmutatom!
*
Szószoló poéta,
Elméset papírra vési.
Hegyezett friss penna.
*
Gondolat elszállhat,
Ha jő, legott le kell írni.
Hagyományozandó!
*
Bízok és remélem, hogy amikor majd közzéteszem magamat,
Akkor az olvasók, nagykanállal, slukkal isszák a szavamat…
Szólok én hozzájuk, mert nagyon szeretem, az olvasóimat!
Mond kedves poéta társam, ha Te is adsz ki műveket,
Megérted-e Te első kézből az ilyen lelkűeket?
És vajh’ te is érzel így, amikor kiadod művedet?
A pennám és a tenta tele van újabb művekkel,
Majd szóba állunk együtt, a leírt történetekkel…
Vecsés, 2016. március 28.- Kustra Ferenc József– íródott: versben és HIAQ –ban…
Éjnek sötétjét suvickolja
Az ébredő nappal.
Lecsapódott harmatban mosdik
Az ásító hajnal,
Majd harsányan kukorékol
Frissen mosott arccal.
Az ébredő nappal.
Lecsapódott harmatban mosdik
Az ásító hajnal,
Majd harsányan kukorékol
Frissen mosott arccal.
Jó volna végre úgy ébredni
minden pirkadó hajnalon,
hagy arcodat lássam, amikor ébredsz,
s ujjam hajadba túrhatom.
Érezni minden simításban,
hogy épp olyan fontos vagyok,
mint a szellő, amelyik felfrissít,
míg végigsuhan az arcodon.
Érezni, ahogy hozzám simulva
halkan a nevemet suttogod,
hogy tudhassam, milyen fontos is néked,
amikor átölel két karom.
Hiszen az idő egyre csak múlik
deret szórva a hajamon,
s te messze vagy, annyira messze!
Csak a fényképed láthatom.
Hallom hangod a telefonban,
és tudom, érzem, hogy szeretsz!
De úgy hiányzik az érintésed!
S oly ritkán vagyok most veled.
Néha jó volna felégetni
mindent, ami még visszatart,
hogy veled ébredjek minden reggel,
míg nem köszön ránk az alkonyat.
minden pirkadó hajnalon,
hagy arcodat lássam, amikor ébredsz,
s ujjam hajadba túrhatom.
Érezni minden simításban,
hogy épp olyan fontos vagyok,
mint a szellő, amelyik felfrissít,
míg végigsuhan az arcodon.
Érezni, ahogy hozzám simulva
halkan a nevemet suttogod,
hogy tudhassam, milyen fontos is néked,
amikor átölel két karom.
Hiszen az idő egyre csak múlik
deret szórva a hajamon,
s te messze vagy, annyira messze!
Csak a fényképed láthatom.
Hallom hangod a telefonban,
és tudom, érzem, hogy szeretsz!
De úgy hiányzik az érintésed!
S oly ritkán vagyok most veled.
Néha jó volna felégetni
mindent, ami még visszatart,
hogy veled ébredjek minden reggel,
míg nem köszön ránk az alkonyat.