Haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban…

Pirkadat lángja
Sarkallja tovább napot.
Felhőtlen, kék ég.
*
Séta, pipacs, rét,
A harmat könnyként ragyog.
Idegnyugtató.
*
Reggel, ha kardot
Ránt, meglódul nap-sereg.
Hőség alakul.
*
Hőség úgy tombol,
Tünemény napsugarak.
Hőgutaveszély.
*
Gondolat lézeng,
Ölelő kéz meg izzad.
Száradó kórók.
*
Piros a pipacs,
Kint a mezőn, ez csak gaz;
Réten oly’ peckes.
*
Lett virágtenger,
Szellő ring mező fölött.
Kedves napsütés.
*
Madarak vígak,
Dalolnak, és röpködnek.
Boldog, madárlét.
*
Madárdal hull rám.
Vízhullám, házasodik.
Kis hullám, fodros.
*
Sűrű zöld-erdő,
Bárányfelhők játszanak.
Tisztáson, széna.
*
Fák között ropja
Éji táncát, meleg szél.
Nem hozott hűvöst.
*
Árnyékok futnak
Egymás után a fűben.
Forró napsütés.
*
Aratóének
Zeng. Kotta nincs. Kaszálás.
Szomorú kalász.
*
A búzavirág
Elvész a kasza harcban.
Tarló maradón.
*
A búza tövén
Szökken a szár, termés lesz.
Új kenyér alap.
*
Szép idő. Meleg,
Felhőtlen égbolt, szélcsend.
Gyíkok oly’ fürgék.
*
Friss esődallam,
Szomjas természet éled.
Sejtmegújulás.
*
Élednek lombok,
Szellőben, levél zizeg.
Vihar közeleg
*
Hideg és meleg
Levegőből lett vihar.
Csak tört és zúzott…
*
Idő, tomboló!
Selymesen puha vihar?
Jégeső kemény.
*
Mélázó alkony.
Hőség, még tartja magát.
Bágyadt gondolat.
*
Mesés alkonyat,
Rubint fényében csillog.
Jó meleg este.
*
Alkonyati nap
Táncolt, viháncolt kertben.
Meleg az este.
*
Már későre jár,
Fohászhoz készülődünk.
Napisten alszik.

Vecsés, 2015. július 3. - Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!

Ez bizony, már történelem…

Buza táblán az arc barnára barázdul,
Fáradtságtól kasza, erre-arra rándul…
Buza táblán az arc barnára barázdul.

Nap
Fénye
Bőrt színez.
Sós csepp cseppen.
Arany kalász dől.

Kezekben kasza suhan,
Arany kalász földre zuhan.
Napsugár éget patetikusan.
*

Kaszások és marokszedők az új kenyérért dolgoznak,
Hajnal óta aratnak, fáradtságtól nem pironkodnak!
Kaszások és marokszedők az új kenyérért dolgoznak.

Kéz
Kaszál,
Markot szed
Asszony s leány
Lankadatlanul.

Férfiak kaszálnak, asszonyok markot szednek,
Fáradságról megfeledkeznek,
Új kenyérért küzdenek.
*

Szépen érett a búza és a rozs is,
Ilyenből lesz holnap jó kenyér, csakis…
Szépen érett a búza és a rozs is.

Már
Beért
Búza, rozs.
Legyen bőség,
Új magyar kenyér!

Árpa, búza, rozs, beért három kalászos,
Lesz új kenyér, foszlós.
*

Lovas kocsikkal hordják a cséplőgéphez az asztagot,
Ott meg ez, a Hoffer traktorral együtt vívja a harcot…
Lovas kocsikkal hordják a cséplőgéphez az asztagot.

A
Búza
Kévéket
Traktor hordja
A cséplőgéphez.

Aratásnak vége, a csépelés kezdődhet,
Cséplógéphez traktor viszi a kévéket.
*

Etetik a cséplőgépet, hogy az kiverje a szemeket,
Traktortól, széles, hosszú, végtelen szíj viszi át erőket…
Etetik a cséplőgépet, hogy az kiverje a szemeket.

Lány
Kévét
Old, dobba
Veti, traktor
Szíjjal forgatja.

Így volt régen, fáradságot nem ismertek,
Veszélyes, nehéz munkát végeztek.
*

A kiömlő nyílás alá erősítik üres zsákot, magnak,
Ha ezek megteltek, akkor viszik oda, ahová tartoznak…
A kiömlő nyílás alá erősítik üres zsákot, magnak.

Mag
Üres
Zsákba hull.
Ha megtelik,
Padlásra kerül.

Búzaszemek szőtt-zsákba peregnek,
Ha megtelnek, padlásra felkerülnek,
Majd lisztért becseréltetnek.
*

Délben úgy két órát pihentek.
Estére egy „taggal” végeztek…
Délben úgy két órát pihentek.

Nem
Ismer
Arató
Fáradságot.
Delelni muszáj!

Tűző napon csépelnek,
Délben, faárnyékában megpihennek,
Estig egy gazdánál elcsépelnek.
*

A föld is jól tudja
Júliusban aratás van.
Várják, új kenyeret!
*
Paraszti élet, az
Országot eteti frissen…
Puha kenyér és só!
*

Vecsés, 2018. május 1. – Szabadka, 2018. június 6. – Kustra Ferenc- a 3 soros-zárttükrős –öket és a HIAQ –kat én írtam. Alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: „Így volt régen...”

Senrjú stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros…

Gabonamezők
Lágy illata terjed szét!
Szél-zene suhog.
A motorja csak berreg,
Búza alatta serceg.
*
Kalászos búza,
Napernyő kéne, de nincs!
Napsütés, élet.
Számos kalász felrepked,
Az árokban megreked.
*
Szökkenő száron
Kalász, jó nagy magokkal.
Nagy búzatábla.
A füst fölötte lebeg,
Piros teste megremeg.
*
Nyár, csak úgy szárnyal,
Élvezi az aratást.
Táj, búzamezős.
Hol a felmentő sereg?
Kéne egy erős zsineg!
*
Marokszedők is
Izzadnak és fáradtak.
Idénymunka-hős.
A bajt nem előzi meg,
Húz le a nagy súlytömeg.
*
A marokszedő
Öreganyó ücsörög!
Farkas éhes volt…
Vezetője kesereg,
Eltorzítja a méreg.
*
Cséplőgép eszik,
Kalászokból, mag pereg.
Friss kenyér illat.
Egyáltalán nem részeg,
Termetileg csak délceg.
*
Langymeleg este,
Nyugtázza, bő aratást.
Sok szalmakazal.
A segítség a lényeg,
Arra senki nem lézeng.
*
Szántás és vetés,
Aratás, munka csúcsa.
Szúrós tarlócsonk.
Fejében ötlet dereng,
Mellette kötél fetreng.
*
A learatott mezőn.
Kismadár gubbaszt.
Kihalt lett minden.
Már a fa törzsén feszeng,
A két erő jól verseng.
*
Legelő is tar,
Vetés szikkad, kiszárad.
Nincs éltető víz.
Csikorgástól a föld reng,
Fáradtan, panasza zeng.
*
Fa, búzatáblán.
Körülötte már tarló…
Kismadár, megnőtt.
Kiszabadulva örvend,
Visszaáll a régi rend.

Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A senrjúkat én írtam, alá a tanka-verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Aratógép”

Búzakalászok
Már tele. Meghajolnak.
Aratásidő.
*
Zöld hegyek alatt,
Sárgás gabonamezők…
Aratáskezdés.
*
Búzatáblák már
Sárgulnak, jön aratás.
Nagy hozamremény.
*
Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal...
Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal…
Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain,
Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain…
*
Meleg, langy szellő
Leng az aratók felett.
Tarló is forró.
*
Nehéz a munka,
De aratók dolgoznak.
Nótára telik…
*
Marokszedő és
Kaszás szenved melegtől.
Szúrós a tarló.
*
Lesz itt kenyér, bőven lesz rá finom zsír is,
Lesz bizony, paprika és paradicsom is.
Eszünk majd hozzá sok és finom erős fokhagymát,
Ezzel is erősítsük az öreg erek falát.
*
Búzalisztnek a
Használata sokféle.
Főként, pék süti.
*
Aratóknak délre az asszonyok hozzák a frissen főtt ebédet.
Délben, jár nekik a két óra pihenés, aztán munkába léphet.
Hajnaltól késő alkonyatig szól a munkaidő,
Lazsálni nem lehet, nehogy közben meg essen eső.
*
Délidőben, oly’
Tüzes a búzatábla.
Nap, nem kíméli.
*
Aratóknak kell,
Kétórányi pihenés.
Van, ki alszik is!
*
Marokszedő asszonyok, egész nap folyvást hajlonganak,
Estére már mindannyian fájlalják a derekakat.
Majd a lisztből meg, ők fogják sütni a finomságokat!
*
Arany napsugár
Érlelte búzaszemek.
Jó kenyéralap.
*
Asztag mosolyog,
Közelg’ kenyér ünnepe.
Mezítláb, tarlón.
*
Finom kenyér lesz…
Sikeres volt aratás.
Templomi áldás
*
Estére tarló
Vörös napot elnyelte.
Aratás vége!

Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc József – versben, haikuban és senrjúban írva.

Vándorok vagyunk itt a földön,
kölcsön kaptuk az életet
Istentől, és Ő dönt majd arról,
ki, meddig marad idelent.

Mint mosott kavics a patakparton,
melyet a víz már kivetett,
éppen úgy vagyunk számkivetve,
s várjuk azt, aki észrevesz.

Várunk arra a tiszta hangra,
mint patak, ha csobban friss vize,
s hullámot vetve messze visz majd
oda, ahol még jobb lehet.

Vándorok vagyunk. S tudjuk azt, hogy
egyszer mindennek vége lesz,
mégis vágyjuk, hogy még sokáig
boldogok lehessünk idelent.

Vágyjuk azt a kis melegséget,
amely belsőnkben árad el,
éppen úgy, ahogy a vér az
erünkben lassan csergedez.

Ragaszkodunk az utolsó percig
létünkhöz, mindegy, hogy milyen,
mégis küzdünk, hisz szeretni vágyunk
mindaddig, míg a vég jön el.