Vers és haikuíró vagyok,
És úgy tűnik, most már maradok.
Mindig vannak új tanítványok,
Tanítom őket, fiúk-lányok…

Vecsés, 2017. március 18. - Kustra Ferenc József – íródott: a www.magyarerő.hu
felhívására a fényképem mellé, amikor ott is publikáltam. (Önéletrajzi írás)

Iramodott felhők alatt
Zúgva játszik a lég,
A fák között ág hasadt,
A tóban roppan a jég.

Csalogat az ösvény,
Az erdei gyalogút,
Kikeleti örvény
Húz, takarja a borút.

Zizegő avarban mocorog
Az illatos tavasz,
Már fényben toporog.
A tél nem lesz még ravasz?

Téltemető, hóvirág és sáfrány
Lassan mind versenyre kelnek,
Hiába lesz bármi ármány
Zúdul folyama a kikeletnek.

Ukrajna felett
a csillagok fakulak.
Az örök félhomályban
már csak bombák hullnak.

Ti nyugati szomszédok
viszont csak nézitek.
Talán a kelet lappangó
veszélyét érzitek?

De mi óta indokolt
egy nép pusztítása?
Csak makacs erőszak
gonosz parancsára.

Magasztos látomások jövendölése
Csak a képzelet szüleménye.

Krónikákra hivatkozott fényes lét
Hirdeti a szakrális készenlét
Dicsőségbe burkolt jövőjét.

Mihaszna megannyi filozofikus eszme-
Már nem jön aranykor az emberre.

Az első megalkotott állam láthatatlan lánca-
Maszkok alá rejtőzött a próféták ránca.
A szabadság bilincsben, a jólét csak álca.

Tán tízezer éve még volt egy-kis élet-béke ,
De a büszke lét az aranykort pusztulásnak ítélte.

Föld-anyánk méhéből megszületett az élet,
De visszaveszi egykoron az Isteni természet,
És az emberi gőgöt önkezével lesújtja a végzet.

Csak apokaliptikus lehet az utolsó Idő,
De nem félhet az ki lelkében, Istenben hívő.

Mint a Niagara -
Zúdul erőszakos hada
Skizofrén eszméknek,
És van ahol
Tettekkel vegyülnek.

Kik segítenének
A betegeknek;
Nem lehet,
Csak egyszerű emberek.
Nincs felhatalmazás!

Csak választás-
Időnként.