Fekete éj fénytől mentes,
Sűrű pára nagyon testes.
Baglyok hangja repeszt csendet,
Huhogják a sötétséget.

Szitál a köd, nedve cseppen,
Remeg az ág, néha reccsen;
Szellő surran a fák között,
Vagy egy szellem sürgönyözött.

Alig szuszog a föld teste,
Holdtalan ég - balszerencse;
Baglyok hangja repeszt csendet,
Felkísérik szálló lelket.

(3 soros-zárttükrös)
A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat,
Én máris ugrok és megyek, közben előveszem az árny-emlék arcodat…
A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat.

Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt,
Fényedben sütkéreztem és rád gondolva vágytalak mindenekelőtt…
Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt.

(Septolet csokor)
Arcoddal feküdtem,
Keltem,
Ettől ébredtem…

Az egyetlen ölelésünk
Akkor még békességünk…
Elromlott életünk,
Szerelmünk…

(anaforás, 10 szavas duó, mondat önrímes)
Látom, Te már nem kerülsz közelebb hozzám,
Elfelejtettél, Te hozzám…

Látom, Te már soha nem fogsz tartozni hozzám,
Elfelejtettél hozzám…

(Bokorrímes)
Sors ellen úgy sem lehet erőlködni…
Neked mondjam, hogy sors könyve csak közli…
Érzelem nem számít, mit lehet tenni?

(dupla anaforás Senrjon csokor)
Sorsban, egyéni érdek
Bizony, nem is befolyásoló!
Éli, mi rárótt!
*
Sorsban szerelem,
Írva, vagy íratlanul nincs is.
Éli, ha van ily'.
*
Sorsban kapcsolat
Nem játszik, sors vak-érdektelen.
Éli kiróttat.
*

(bokorrímes)
De tudd Babám, hogy én - hiányban - azért sem feledlek,
Még az emlékemben is szívvel-lélekkel szeretlek.
Hiányod folyvást fönnáll, így aztán el nem feledlek,
Hiányomban állandóan eszembe vagy, kereslek...

Vecsés, 2021. október 1. – Kustra Ferenc József –íródott: romantikus, alloiostrofikus versformában.

Folyvást rád vágyom…

Drága, szerelmetes párom, egész nap -gyere már mielőbb haza… várom.
Feleséged vagyok közeledben lennék, ma is új emléket átélnék.
Megfigyeltem, hogy te mi mindent teszel velem… ebből bizony nincs elegem…

Rájöttem már harminc év alatt, hogy te miket teszel velem suba alatt!
Rájöttem, ha egészen közelben vagy… bugyim leugrik, „rajtam mér nem vagy”!
Drága párom, csak szeretsz nagyon-ész nélkül, de ne hidd, hogy vulvám menekül…

Kapcsolatunk már ilyen harminc éve, segítség itt nincs... az miért kéne…
Élvezem a szád, a tested végletekig, kijelentem igy volt mindeddig…
Ha rajtam múlik minden csak még jobb lehet, járjuk együtt szex emeletet!

Vecsés, 2024. október 15. -Kustra Ferenc József- íródott: 3 versszakos, 21 szótagos leoninus csokorban.

A rézvörös Hold méltóságteljesen előbukkant hegy mögül
És vöröses fényével megvilágította a párafátyolt.
A kis-lak ablakai tompán fénylettek és fölül
A Hold, bár oly' lassan kezdte, de szépen zsugorodott.

Egyre feljebb, csak fel, egyre magasabbra kapaszkodott
Közben lassan elvesztette a vöröses árnyalatát.
Menetközben egész lassan átöltözött, felruházkodott,
Ember, állat örömére, felvette ezüstös kabátját.

Az égen, még kis bárányfelhőcske sem volt
És nyugaton esthajnalcsillag ragyogott.

Vecsés, 2014. január 21. - Kustra Ferenc József

Élethullámokon, nagyon ring az élet csolnakom,
Evezőm is van, de heves hullámokkal… birkózom.
Holdnak a fényében, csillognak a hullámtarajok,
De, még sötét éjszakát sem érdekli… mit akarok.

Lelkem, velem fekve pihenget árva, magányos éjszaka
A bánat melletti üres helyet, ki is tölti egymaga.
Ezt már a Hold is szégyelli, felhők közé dugja a fejét,
De hiába, ha én nem tapasztalom az élet kellemét.

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írtásként!