Idő 
Értékelés 
Értékelés Sötét felhők gyülekeznek
Odafenn az égen
Libben, táncol pár hópehely
Ezüstös fehérben
Ez varázs idő az esőcseppnek
Mert tündérekké cseperedtek
Fel és alá kavarognak
Szél szárnyába kapaszkodnak
És mint a császár új ruhája
Eltűnik ha nap süt rája
Odafenn az égen
Libben, táncol pár hópehely
Ezüstös fehérben
Ez varázs idő az esőcseppnek
Mert tündérekké cseperedtek
Fel és alá kavarognak
Szél szárnyába kapaszkodnak
És mint a császár új ruhája
Eltűnik ha nap süt rája
Tágul a világ
Tágul a lét
Hosszú az út
Magas a tét
Tágul a vágy
Halmozza fegyverét
Tágul a pénz
Ledobja értékét
Csak a sok a menő
Ma kevés az elég
Táguló szemekben
A hit is elég
Ósdi a múlt
A valóság sem trendi
Virtuális lélekkel
Kuúlnak kell most lenni
Művilágban kiber a tér
Oda minden belefér
A választás is több lehet
Fekete vagy épp fehér
Szuper élet várhat reád
Bankszámlád az előleg
Sorsod ott a pénztárcádban
Bármi lehet belőled
Világsztár vagy menő zseni
Csak jó helyre kell klikkelni
A fantázia messze szárnyal
Ilyen csoda sosem volt
Minek hinni egy istenben
Ki már régen úgyis holt
Processzorok szerelvényén
Száguld a lét előre
Ki vaskalapos régimódi
Fejre állhat majd tőle.
Tágul a lét
Hosszú az út
Magas a tét
Tágul a vágy
Halmozza fegyverét
Tágul a pénz
Ledobja értékét
Csak a sok a menő
Ma kevés az elég
Táguló szemekben
A hit is elég
Ósdi a múlt
A valóság sem trendi
Virtuális lélekkel
Kuúlnak kell most lenni
Művilágban kiber a tér
Oda minden belefér
A választás is több lehet
Fekete vagy épp fehér
Szuper élet várhat reád
Bankszámlád az előleg
Sorsod ott a pénztárcádban
Bármi lehet belőled
Világsztár vagy menő zseni
Csak jó helyre kell klikkelni
A fantázia messze szárnyal
Ilyen csoda sosem volt
Minek hinni egy istenben
Ki már régen úgyis holt
Processzorok szerelvényén
Száguld a lét előre
Ki vaskalapos régimódi
Fejre állhat majd tőle.
A gesztenyefa fehér gyertyáiról
Elődeim sírja jut eszembe
S ahogy anyám kezét
Fogtam kezembe
Vasárnap gyerekként templomba igyekezve.
Apám is jött
Mögöttünk ballagott
S ahogy csacsogtunk
Minket hallgatott.
Most ott nyugosznak egymás mellett
A sír csak hallgat
Nincs felelet.
Csendben hajtok felettük fejet
Szívemben most az űr
Tölti ki a helyet
Nincs felelet, csak a csend van
Régen voltunk a templomban
Mint a madár, messze szálltak
Vissza Ide nem találnak
Fehér virág mint a gyertya
Nekik nyílik egy pillanatra
Csak a csend van, nincs felelet
Magamban Velük beszélgetek
A szívemben jelen vannak
Talán olykor meg is hallnak.
Elődeim sírja jut eszembe
S ahogy anyám kezét
Fogtam kezembe
Vasárnap gyerekként templomba igyekezve.
Apám is jött
Mögöttünk ballagott
S ahogy csacsogtunk
Minket hallgatott.
Most ott nyugosznak egymás mellett
A sír csak hallgat
Nincs felelet.
Csendben hajtok felettük fejet
Szívemben most az űr
Tölti ki a helyet
Nincs felelet, csak a csend van
Régen voltunk a templomban
Mint a madár, messze szálltak
Vissza Ide nem találnak
Fehér virág mint a gyertya
Nekik nyílik egy pillanatra
Csak a csend van, nincs felelet
Magamban Velük beszélgetek
A szívemben jelen vannak
Talán olykor meg is hallnak.
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(leoninus)
El kellett volna futni, de önfeledtem… így csak bámulom az eget, ezt nem feledtem.
Nevethetnékem van megest, igazán… ha elkezdene esni a langy eső, igazán.
A vizes fűben sétálgatnék, min elcsúsznék… közben ovis-kori éneket dúdolnék.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, bár ez mindig volt az emberiség átka.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, ez növeli, ki holtak kis-nagy csapata.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, nem kell ölni, minden régiben maradna.
(Triolett csokor)
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre,
S visszagondolok a jóra, a szépre.
Menekülni kellett volna már rég…
Békétlenség tombol, közel a vég –
Mennyi idő van futni még?
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre.
*
(3 soros-zárttükrös)
Hmm… ez akkor talán visszahozni a boldog békeidőket?
Hmm… ez lenyugosztaná a normálatlan bomba-kergetőket?
Hmm… ez visszahozná a totálra bonbázott, elmúlt szeretet?
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom,
Mikor fehér zászló lengett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Véget érhetne a rémuralom –
Szeretet robbanna bombák helyett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom.
*
(senrjon)
Ma már nincs hova futni,
Atombomba bárhol utolér…
Sok nyerészkedő!
Az igazságot hamis
Váltotta föl, szenátor mondta…
Halálban is pénz!
Gyerekek apa nélkül,
Férj nélküli özvegyek… sokak…
Árvagyerekek!
Hallgat a sok halálos
És félrevezetett ügynők mind…
Magas fizetés!
Van a sok okos-gazdag,
Hisz benne, neki baja nem lesz!
Ő is halandó!
Atombombázás fogja
Földi lényeket kipusztítni?
Nagy marha… gazdag!
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
A halál nem válogat, pénzest is meglátogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Mit számít sok áldozat,
Életekkel játszogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
*
(leoninus)
Hinnünk kéne abban nagy merészen, föld nem pusztulna, megmaradhatna egészen!
El lehetne engedni, nem valós kétségeket, visszakapnánk élet-lényeget…
Nemzeni kéne kisgyerekeket, visszakapnánk a létet és földi életet.
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Húzzuk be a vészféket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Tegyük félre a kétséget,
Mentsük meg az értéket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Vecsés, 2023. június 10. – Pápa, 2023. június 29. - Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Én írtam az alapokat, a trioletteket: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta.
(leoninus)
El kellett volna futni, de önfeledtem… így csak bámulom az eget, ezt nem feledtem.
Nevethetnékem van megest, igazán… ha elkezdene esni a langy eső, igazán.
A vizes fűben sétálgatnék, min elcsúsznék… közben ovis-kori éneket dúdolnék.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, bár ez mindig volt az emberiség átka.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, ez növeli, ki holtak kis-nagy csapata.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, nem kell ölni, minden régiben maradna.
(Triolett csokor)
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre,
S visszagondolok a jóra, a szépre.
Menekülni kellett volna már rég…
Békétlenség tombol, közel a vég –
Mennyi idő van futni még?
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre.
*
(3 soros-zárttükrös)
Hmm… ez akkor talán visszahozni a boldog békeidőket?
Hmm… ez lenyugosztaná a normálatlan bomba-kergetőket?
Hmm… ez visszahozná a totálra bonbázott, elmúlt szeretet?
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom,
Mikor fehér zászló lengett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Véget érhetne a rémuralom –
Szeretet robbanna bombák helyett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom.
*
(senrjon)
Ma már nincs hova futni,
Atombomba bárhol utolér…
Sok nyerészkedő!
Az igazságot hamis
Váltotta föl, szenátor mondta…
Halálban is pénz!
Gyerekek apa nélkül,
Férj nélküli özvegyek… sokak…
Árvagyerekek!
Hallgat a sok halálos
És félrevezetett ügynők mind…
Magas fizetés!
Van a sok okos-gazdag,
Hisz benne, neki baja nem lesz!
Ő is halandó!
Atombombázás fogja
Földi lényeket kipusztítni?
Nagy marha… gazdag!
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
A halál nem válogat, pénzest is meglátogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Mit számít sok áldozat,
Életekkel játszogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
*
(leoninus)
Hinnünk kéne abban nagy merészen, föld nem pusztulna, megmaradhatna egészen!
El lehetne engedni, nem valós kétségeket, visszakapnánk élet-lényeget…
Nemzeni kéne kisgyerekeket, visszakapnánk a létet és földi életet.
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Húzzuk be a vészféket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Tegyük félre a kétséget,
Mentsük meg az értéket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Vecsés, 2023. június 10. – Pápa, 2023. június 29. - Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Én írtam az alapokat, a trioletteket: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta.
Természeti jelenségek együttműködése
Vihar szeme tűz!
Villám képében éget.
Vastag felhőzet.
Tóban hullámok
Kergetik egymást… folyvást.
Szél nagy gerjesztő.
Házak és kertek,
Éjjel ezüstben úsznak.
Holdvilágos éj.
Odafönt, kék ég,
Takarja cikk-cakk felhő.
Sokágú villám…
Egy vihar látszik
A levelek mozgásán.
A szél, vihart hoz.
Fénylő, fehér gömb,
Tengernyi sötétségben…
Éji igazgyöngy.
Fekete felhő
Enged villámot földre.
Lassan kezd esni.
Eldőlt fa hangja
Vihar közepén ijeszt.
Gyorsan is rombol.
Nyáresti zápor.
Duzzadó pocsolyákban.
Hold tükörképe.
A sötét felhő,
Beszívta a csillagot.
Villám csettintés.
A szürke felhő
És a szél eredménye.
A nagy vihar jön.
Földgolyó árnya
Holdat is beborítja…
Holdfogyatkozás.
Égen villámló
Elektromos fény-nyilak.
Rettenetes hang.
Ég mocskos színe…
A szél mellett már jelzi.
Máris kezdődik.
Magas C nyúlik
Teliholdas alkonyba…
Farkasüvöltés.
Hamiskás fényt ad
Még sokágú villám is.
Gyorsan eltűnik.
A szél ereje
Sokáig nem változik.
A veszély hullám.
Felhőtakaró,
Vonul esti égbolton.
Holdfény pislákol.
Vecsés, 2016. december 26. – Arad, 2023. július 08. - Pápa, 2023. július 18 - Kustra Ferenc József- íródott; Renga láncversben. A villámokról én írtam, a szélről Ghica Izabella Iasmina, a Holdról Nagyné Vida Renáta poéta-, és szerzőtársaim.
Vihar szeme tűz!
Villám képében éget.
Vastag felhőzet.
Tóban hullámok
Kergetik egymást… folyvást.
Szél nagy gerjesztő.
Házak és kertek,
Éjjel ezüstben úsznak.
Holdvilágos éj.
Odafönt, kék ég,
Takarja cikk-cakk felhő.
Sokágú villám…
Egy vihar látszik
A levelek mozgásán.
A szél, vihart hoz.
Fénylő, fehér gömb,
Tengernyi sötétségben…
Éji igazgyöngy.
Fekete felhő
Enged villámot földre.
Lassan kezd esni.
Eldőlt fa hangja
Vihar közepén ijeszt.
Gyorsan is rombol.
Nyáresti zápor.
Duzzadó pocsolyákban.
Hold tükörképe.
A sötét felhő,
Beszívta a csillagot.
Villám csettintés.
A szürke felhő
És a szél eredménye.
A nagy vihar jön.
Földgolyó árnya
Holdat is beborítja…
Holdfogyatkozás.
Égen villámló
Elektromos fény-nyilak.
Rettenetes hang.
Ég mocskos színe…
A szél mellett már jelzi.
Máris kezdődik.
Magas C nyúlik
Teliholdas alkonyba…
Farkasüvöltés.
Hamiskás fényt ad
Még sokágú villám is.
Gyorsan eltűnik.
A szél ereje
Sokáig nem változik.
A veszély hullám.
Felhőtakaró,
Vonul esti égbolton.
Holdfény pislákol.
Vecsés, 2016. december 26. – Arad, 2023. július 08. - Pápa, 2023. július 18 - Kustra Ferenc József- íródott; Renga láncversben. A villámokról én írtam, a szélről Ghica Izabella Iasmina, a Holdról Nagyné Vida Renáta poéta-, és szerzőtársaim.
