Idő 
Értékelés 
Értékelés Egy réten él az éticsiga
Úgy hívták hogy csiga csaba
Nem járt sose óvodába
De reggel megy már iskolába
Elég korán szól a vekker
Ébresztgeti-keljél már fel
Eljött végre az a nagy nap
Mikor a kis gyerek okosodhat
Siet gyorsan csiga Csaba
El ne késsen az iskolába
Egy levél alatt Csilla várja
Ő is csiga mint barátja
Egyűtt csúsznak jó kedvűen
A friss illatú zöld mezőben
Majd minden reggel erre járnak
És suli után sokat játsznak
A legjobb mikor csendben esik
Csak úgy lassan cseperészik
Kedveli ezt minden csiga
De főleg a kis kópé Csaba
Mikor vizes a fű jobban csúszik
Szánkó nélkül csuszkorázik
Csaba Csilla és még sokan
Ilyenkor biz jó móka van
Hancúroznak vígan estig
Kipirulnak egytől egyig
Ám indulni kell most már haza
Otthon vár a drága mama
Holnap is lesz sok-sok csoda
Ábrándozik csiga Csaba
Majd elalszik gyorsan csendben
S ott terem egy szép mesében
Csupa varázs ez a nap ma
Álom zöld rét virul rajta
Színben pompáz ezer virág
Milyen csodás ez a világ
Úgy hívták hogy csiga csaba
Nem járt sose óvodába
De reggel megy már iskolába
Elég korán szól a vekker
Ébresztgeti-keljél már fel
Eljött végre az a nagy nap
Mikor a kis gyerek okosodhat
Siet gyorsan csiga Csaba
El ne késsen az iskolába
Egy levél alatt Csilla várja
Ő is csiga mint barátja
Egyűtt csúsznak jó kedvűen
A friss illatú zöld mezőben
Majd minden reggel erre járnak
És suli után sokat játsznak
A legjobb mikor csendben esik
Csak úgy lassan cseperészik
Kedveli ezt minden csiga
De főleg a kis kópé Csaba
Mikor vizes a fű jobban csúszik
Szánkó nélkül csuszkorázik
Csaba Csilla és még sokan
Ilyenkor biz jó móka van
Hancúroznak vígan estig
Kipirulnak egytől egyig
Ám indulni kell most már haza
Otthon vár a drága mama
Holnap is lesz sok-sok csoda
Ábrándozik csiga Csaba
Majd elalszik gyorsan csendben
S ott terem egy szép mesében
Csupa varázs ez a nap ma
Álom zöld rét virul rajta
Színben pompáz ezer virág
Milyen csodás ez a világ
Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?
Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?
Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.
A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...
Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?
A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…
Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.
Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?
Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?
Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?
Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?
Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…
Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…
Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…
Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.
Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?
Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?
Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.
A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...
Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?
A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…
Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.
Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?
Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?
Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?
Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?
Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…
Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…
Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…
Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József
Kárpátok aranyló lábánál
A nap lemenőben
Érces harangszó rezdül
A páradús levegőben
Aztán...
Szétcsorgott szürke csöndbe
Olvadnak a fények
Duruzsolva mormolgatnak
Imát a bölcs vének.
Pillanatra...
Rezdületlen levelek közt
Még átsiklik a fény
Megfesti az eget
A kárpátok tövén
Halkan...
Szuszog a föld lassan
Nyirkos lehelletét ontja
Az elnyúló árnyék meglapul
Az est halkuló varázsát oltja
A sötétben...
Még a szél is ásít
Elcsendesül mára
Letelepszik ott távol
A kárpátok csúcsára.
Az éj közeleg ciripelve
Lábnyoma a fűben
Sorra gyúlnak a csillagok
Fenn távol az űrben
Kárpátok lábánál
Már álmodik a hajnal fénye
Reménybe kapaszkodott
A bizakodók esélye
Majd a holnap...
Küszöbén a reggel
Ismét felkel
....s a kárpátok csúcsa
Olyan lesz mint egyszer!
A nap lemenőben
Érces harangszó rezdül
A páradús levegőben
Aztán...
Szétcsorgott szürke csöndbe
Olvadnak a fények
Duruzsolva mormolgatnak
Imát a bölcs vének.
Pillanatra...
Rezdületlen levelek közt
Még átsiklik a fény
Megfesti az eget
A kárpátok tövén
Halkan...
Szuszog a föld lassan
Nyirkos lehelletét ontja
Az elnyúló árnyék meglapul
Az est halkuló varázsát oltja
A sötétben...
Még a szél is ásít
Elcsendesül mára
Letelepszik ott távol
A kárpátok csúcsára.
Az éj közeleg ciripelve
Lábnyoma a fűben
Sorra gyúlnak a csillagok
Fenn távol az űrben
Kárpátok lábánál
Már álmodik a hajnal fénye
Reménybe kapaszkodott
A bizakodók esélye
Majd a holnap...
Küszöbén a reggel
Ismét felkel
....s a kárpátok csúcsa
Olyan lesz mint egyszer!
Az estfény eltűnik a napfény elaludtával,
A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával.
Erdei manók mennek aludni, párosával.
Szép
Este
Bágyad most,
Csillagtalan,
Mégis reményes.
*
Csillagösvényt most a dunnától nem látni,
Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi,
Ettől ott vannak lovasok seregei.
Alkonyi vágyad
Mint részeg tánc jár már át.
Küzdő csillag vagy.
*
Később már a fák közé feszített pókháló sem látszik,
Kutya is már házában van, az apport-fával nem játszik.
Kiscsikónk délután még viháncolva ugrált az udvaron,
Most meg már a gyertya mellett néz ki az istálló ablakon!
(„erős vágyakozás” „Ku- xiangsi” - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Valami csodás éled.
Remény is,
Mert nézed
A csillagot,
Ott ragyog véled...
Messze fenn, végtelenség.
Angyalok,
Veszélyek...
*
Elcsendesült minden, esti harangszó is messzire ment,
Elteszem magamat holnapra… a holnap is eszement?
Vecsés, 2018. február 27. – Mórahalom, 2018. július 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá az apevát, a haikut, a kínai versformát, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla.
A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával.
Erdei manók mennek aludni, párosával.
Szép
Este
Bágyad most,
Csillagtalan,
Mégis reményes.
*
Csillagösvényt most a dunnától nem látni,
Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi,
Ettől ott vannak lovasok seregei.
Alkonyi vágyad
Mint részeg tánc jár már át.
Küzdő csillag vagy.
*
Később már a fák közé feszített pókháló sem látszik,
Kutya is már házában van, az apport-fával nem játszik.
Kiscsikónk délután még viháncolva ugrált az udvaron,
Most meg már a gyertya mellett néz ki az istálló ablakon!
(„erős vágyakozás” „Ku- xiangsi” - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
Valami csodás éled.
Remény is,
Mert nézed
A csillagot,
Ott ragyog véled...
Messze fenn, végtelenség.
Angyalok,
Veszélyek...
*
Elcsendesült minden, esti harangszó is messzire ment,
Elteszem magamat holnapra… a holnap is eszement?
Vecsés, 2018. február 27. – Mórahalom, 2018. július 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá az apevát, a haikut, a kínai versformát, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla.
Tankában írta meg a szerzőpáros…
Dús búzakalász
Beragyogja a határt.
Arany színnel fest.
Megsütöttem a kacsát,
Nézve a család baját.
*
Kasza meglendül,
Kaszás hevül… nem henyél.
Látni… rendeket.
Ne maradjanak éhen,
Miattam semmiképpen.
*
A marokszedők
Markot szednek kévének.
Izzasztó munka!
Legyen szendvicsféléjük,
Hasson meg a békéjük.
*
Vendégoldal a
Kocsin, kéverakodás.
Lovak dolgoznak!
Mert elmegyek én megint,
Tíz nő írással beint.
*
Délben jó ebéd,
És kétórás alvás van.
Cséplőgép is áll.
Megfejtik a meséket,
Lelkük, mint a beléndek.
*
Aratás, folyik
Esti sötétedésig.
Lesz már új kenyér!
Gyógyulnak majd szegények,
Élednek a remények.
Vecsés, 2016. július 12. – Kustra Ferenc József - A haikukat - kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:” Hétvégén”
Dús búzakalász
Beragyogja a határt.
Arany színnel fest.
Megsütöttem a kacsát,
Nézve a család baját.
*
Kasza meglendül,
Kaszás hevül… nem henyél.
Látni… rendeket.
Ne maradjanak éhen,
Miattam semmiképpen.
*
A marokszedők
Markot szednek kévének.
Izzasztó munka!
Legyen szendvicsféléjük,
Hasson meg a békéjük.
*
Vendégoldal a
Kocsin, kéverakodás.
Lovak dolgoznak!
Mert elmegyek én megint,
Tíz nő írással beint.
*
Délben jó ebéd,
És kétórás alvás van.
Cséplőgép is áll.
Megfejtik a meséket,
Lelkük, mint a beléndek.
*
Aratás, folyik
Esti sötétedésig.
Lesz már új kenyér!
Gyógyulnak majd szegények,
Élednek a remények.
Vecsés, 2016. július 12. – Kustra Ferenc József - A haikukat - kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:” Hétvégén”
