Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek
És vágyaimat? megvalósítani, soha nem sikerültek?
Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,
És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha? de nem teljesedik.

A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,
És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.
Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,
Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?

Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,
Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.

Nem voltam én soha piperkőcködő
Bár nem voltam én soha kévekötő!
Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,
De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!

Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,
De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér?

Vecsés, 2014. december 12. ? Kustra Ferenc

Testem elfárad!
Nem csak este fekszek le?
Biz? ez öregség.
*
Időm, meddig tart?
Éjjel álmatlan vagyok!
Biz? ez öregség.
*
Paplanom megvéd?
Néha kitakarózok?
Biz? ez öregség.
*
Ha mégis alszok,
Akkor, néha álom lep.
Biz? ez öregség.
*
Csillagok fénye
Nem ér el, van redőnyöm.
Biz? ez öregség.
*
Udvaron köd van,
De ez lepi éltem is!
Biz? ez öregség.

Vecsés, 2020. november 23. ? Kustra Ferenc ? íródott az öregségről, senrjú csokorban, fél haikus-láncban.

Csak ülsz itt mellettem lecsukódott szemhéjjal,
De, közben másra gondolsz? nem kenegetsz hájjal!
Tán' én is elvagyok, üres borospohárral...
*

(3 soros-zárttükrös)
A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez,
Így aztán nem tudjuk meg előre, hogy vajh?, a belsejében mi zengedez...
A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez.

Itt van már az újév, amit már, majd élünk is,
Itt van már az újév, mit majd élünk, végül-is?
Itt van már az újév, amit már, majd élünk is.
*

(Anaforás, fél senrjú -láncban)
Ez évben mit hoz
Az ígérgető jövő?
Hancúrozást nem!

Ez évben, mit hoz
Az ígérgető sorsunk?
Ne hancúrozzál?

Ez évben mit hoz
Terjesztett szeretetünk?
Vak a kilátás!
*

(Septolet)
Ma este is,
Landol is:
Lelki szepszis?

Is-is,
De rossz is...
Elementáris
Dilis extázis...
*

(Anaforás, Sedoka duó)
Gondolatom száll,
Ismeretlen messzibe.
Arca előtt fátyol van!

Gondolatom száll,
A messzeség úgy vonzza!
Fátyol is sokatmondó!
*

(Anaforás, fél senrjon ?láncban)
Már folyik az év, így nincs
Reklamálni kis lehetőség.
Szilveszter előtt?

Már folyik az év, így nincs
Változtatási lehetőség!
Szilveszter előtt?

Már folyik az év, így nincs
Átépítési lehetőség?
Szilveszter előtt?

(3 soros-zárttükrös)
Valahol messze, hithűen szól egy harang, hallom, nekem is,
Még nem tudom, hogy csak reményt sugall-e vagy jó, hitemre is...
Valahol messze, hithűen szól egy harang, hallom, nekem is.

A mai napra, az új gondolatok kiváltak, csorognak a szemembe,
A távolban a harang búcsúzik a mától, ez visszaránt a jelenbe!
Reméljük, hogy eljő a szebb és a jobb jövő, nem lesz felhős a homlokunk,
Teljesüljön jövőre szívünk vágya, mit szeretettel, szívből akarunk!

Vecsés, 2020. január 4. ? Kustra Ferenc - íródott: Alloiostrofikus versformában. Továbbra is reménykednünk kell, hogy hat? a bízás.

Versben ? haikuban ? tankában?

Álmomban? káosz, te sújtasz engem,
Ne nevess, ne átkozz szívből engem!
Vagy nevess, és csak átkozz! Tégy már hát!
Harapj sors, zúz már miszlikbe? nahát.
Szét akarsz tépni, agyon taposni?
Nem hagynál végre csak megpihenni?

Ilyen érzés álmodni, álomban élni?
Ebbe a vad álomba, nem kell tán' félni?

Az élet álom
Kreáció? Valóság?
Vagy tán fikció?
Álom? álmom, te édes,
Reggel ébredek, véges?

Az álomi káosz egyszer vége ér?
Ébredéskor a szép új nap mennyit ér?

Álomvalóság?
Így éled meg magadat?
A lét fonala?

Nappali káosz
Van-e az életedben.
Tudod kezelni?
Nappal nincsen ébredés,
De este lesz lefekvés?

Újabb álmok, jön az újabb káosz,
Sorsom még támad, bár be sem számoz.
Fáj-e még valami? Már az sincsen?
Béke és a nagy nyugalom nincsen?

Cudar az élet, ellenem van, mert elkorlátoz,
Énem meg nagyon igyekszik és ellenkormányoz.
Piszkos jó lenne, ha már a sors jönne, ő, aki kikorlátoz,
Az énem meg akkor tenne, ő lenne az, aki kikormányoz.

Minden hajnalra a zajongás múlik, az új fény előtűnik.
A vad gondolatok zúgó árja nincsen már tovább, megszűnik.

Bízzunk reményben,
Lesz még jobb is, remélem.
Reményem, jobb lét?

Reggel oszlik köd
És fény rajta átdereng.
Napsütés segít!

A káosz vége
Meglátszik, az új fényben.
Fényes a jövő!

Vecsés, 2013. november 1. ? Kustra Ferenc

Történet HIAQ -ban és az epilógus 10 szavasokban?

Oleg és Tamara,
Elszakadtak többiektől.
Hódara, arcukban?
*
Esteledett. Sötét,
De a dara is sűrű volt?
Nem tudták az irányt.
*
Társukat meglőtték,
Többiek meg elszaladtak.
Iván, vajh? él-e még?
*
A látásviszonyok
Egyre pocsékabbak lettek.
Merre van az irány?
*
A sík mezőn, mindent
Elnyelt a hófehér homály!
Az apró hópihék.
*
A szél kerengve fújt
Ismeretlen hangot hozott!
Mintha beszéd lenne.
*
Egy kőrakás épp ott
Volt, gyorsan mellé feküdtek.
Szélárnyék is hideg.
*
Lánynak a csizmája
És a szoknyája is nedves.
Kezdi hideg rázni.
*
Puskát elvesztette.
Olegnek volt, de egy töltény.
Csizmatalpa lyukas.
*
Két napja, nem ettek.
Lány, már ájulásba aludt.
Oleg keltegette!
*
Gondolta, most jó az
Alkalom, hogy némethez áll.
Sztálingrád már úgy sincs?
*
Egy tölténye volt, de
Tanút nem akart hagyni. Lőtt!
Lány vizes hátába?

*****

Sors teljesen kiszámíthatatlan,
Jövő teljességgel láthatatlan.
Sorfordulat bármikor lehet! Váratlan.
*

Tamara élt, vérzett, magához tért,
Kúszott! Suttogva kiabált! Segítséget kért.
*

Kétszáz méterre volt egy falu,
Lány tudta. Kúszott! Ismerős kolhozfalu.
*

Ott lakott a barátnője. Szélső házban.
Odaért! Kutyák ugattak udvarban.
*

Oleg fáradt volt, éhes, hallucinált.
Szembetalálkozott policájokkal, mint egy illuminált.
*

Földije felismerte! Felkiáltott, hogy partizán!
Géppisztollyal megsorozta! Ő volt? pajtikám?

Vecsés, 2015. július 18. ? Kustra Ferenc
Vaszil Bikov: ?Ki tudja, visszatérsz-e? c. regénye ihletésével írtam.