Keserű mosoly ül kába fejemben,
Bensőm zubog enyhe remegésben.
Magam kis porszemnek érzem,
Ahogy néz le rám e szent perem.

Egy gondolat kopogtat fejemben,
Hogy a kormányrudat elvesztettem.
S a fellegek tovasodorják fénymesém,
Vele minden reményt, ami szép.

Épp csak igent mondtam az életre,
De most fájón hasít az elmémbe,
Hogy szabadulni már nem lehet,
Cipelnem kell súlyos terhemet.

Napra nap jön s éjre az éj,
Ez a megalkuvás nagyon kemény.
De ott ragyog a vakító fény,
A két csodás csillagteremtmény.

Ők fényesítik pislákoló egem,
Erősítik hitem, szívem s lelkem.
Utat mutatnak a csillagösvényen,
Velük teljes a világmindenségem.

2021. március

Tenger partján gyönyörködtem,
kősziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.

Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.

A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.

Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.

Rázom a kezem a zsebben,
Képzeletbeli pénz abban cserren.
Mivel a hangját nem hallom,
Rájöttem ébresztő! Álmodozom…

Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József

És a lova?

A harcost ledobta a
Lova, úgy megijedt kígyótól.
De csak odébb ment.
*
Várta a gazdáját, ki
Csak feküdt a mező füvében.
Visszaoldalgott.
*
Szagolta, nyalogatta
Arcát, közben többször is prüszkölt.
Vitéz feléledt.
*
Lova örömnyerítést
Hallatott és ugrált pár nagyot.
Gazdi csodálta.
*
Pedig ismerte, évek
Alatt nőttek össze? együvé!
Szerették egymást.
*
Harcos a fegyvereit
Összeszedte, kicsit még szédült.
Hat év együttlét?
*
Lova nem messzi legelt
Hagyta, a pára hadd lakjon jól.
Halkan füttyentett?
*
Csata volt csata hátán,
Így aztán egy jó csapat voltak.
Becsülték egymást.
*
Nagyon bíztak egymásba,
Együtt értették szakmájukat.
Ló, már jóllakott.
*
Visszajött a gazdihoz,
Akinek eléggé fájt feje.
Ló menni akart.
*
Odafeküdt gazdihoz,
Horkantgatott, biztatásképen.
Üljön már nyeregbe?
*
Harcos feje csak romlott,
Már fellépett látászavar is.
Ló, csak biztatta.
*
Nagy nehezen fölmászott,
Ló, igen óvatosan állt föl.
Kocogni kezdett.
*
Harcos próbálta magát?
Rosszulléte egyre jobban nőtt!
Látása romlott.
*
Elértek egy folyóhoz,
Keskeny volt, mély, sebes sodrású.
Gyeplőt nem fogta.
*
Itt már többször átúszták,
De lova jól irányított volt.
Áradó folyó.
*
Középen a víz tarolt,
Lovat irányítani kellett?
Gazdi nem látott.
*
Még érzékelte forgást,
Mibe az áradás sodorta.
Még jobban szédült.
*
Ló érezte a veszélyt,
Többször fájdalmasan nyerített.
Gazdi dülöngélt.
*
Ló csak egyedül küzdött,
Gazdája terhével a hátán.
Becsatlakozás?
*
A kicsi folyóka is
Áradt, lett nagy örvény, szívással.
Gazdi már vak volt.
*
Az örvény berántotta
Nyeregből, nehéz fegyverekkel?
Gyors szívóhatás!
*
Kettőjüket beszívta?
Többet, senki nem látta őket.
Egy kobra miatt?

Vecsés, 2021. január 4. ? Kustra Ferenc József - a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!

Ülők folyópart kövén,
Szemlélem, túlont… mesés egy harc!
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Útban erre elkapott
Valami, én hosszan aléltam.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Felállok, többet látok,
Itt vagyok az éles kardommal.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Irigykedek, társak ott,
Én lekéstem… csónak is mind túl.
Kardom rántsam ki?
*
Csatazaj ide hallik,
Mély víz partján, le-föl járkálok.
Kardom cipelem.
*
Gyönyörű a harci zaj
Élvezem paták dobogását.
Kardom is menne.
*
Esteledik, zaj csitul,
Én megint ülök. Fönt bíbor ég.
Kardom nyugtalan!
*
Csatának lassan vége,
Kis felhők mind bíborszínűek.
Kardom figyelmez!
*
Mögöttem bokor reccsen,
Felugrok, perdülők… egy… ellen!
Kardom kirántom.
*
Azzal a mozdulattal
Szívét átszúrom, hogy át is ment…
Kardpengém véres.
*
Keskeny a folyómeder
Társaim már ott állnak, néznek.
Kardom-letörlőm!
*
Társak szemében látom
Elismerést… én is harcoltam.
Kardom tokjában.

Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc – a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!