Erdei tisztás,
Vadvirágok pompája.
Csábító látvány!
Óriás fák közt
Suttogva, jár-kel a szél.
Csendes ölelés.
Virág illat száll,
Langy leveg? bársonyos.
Kikelet-puha.
A határ dús-zöld,
Finoman hullámzó rét.
Szell? cirógat.
Fák árnyéka ring,
Alatta avar zizeg.
Légi érintés.
Fodrot bont a víz,
Hullám taraja csillan.
Lágy simogatás.
Kócos sás legyint,
Fénnyel illan a szell?.
Bíbor pillanat.
Csend hasad este,
Mozdulatlan árny lapul.
Elalszik a táj.
Dunat?kés, 2024. március 24.
Vadvirágok pompája.
Csábító látvány!
Óriás fák közt
Suttogva, jár-kel a szél.
Csendes ölelés.
Virág illat száll,
Langy leveg? bársonyos.
Kikelet-puha.
A határ dús-zöld,
Finoman hullámzó rét.
Szell? cirógat.
Fák árnyéka ring,
Alatta avar zizeg.
Légi érintés.
Fodrot bont a víz,
Hullám taraja csillan.
Lágy simogatás.
Kócos sás legyint,
Fénnyel illan a szell?.
Bíbor pillanat.
Csend hasad este,
Mozdulatlan árny lapul.
Elalszik a táj.
Dunat?kés, 2024. március 24.
Nagy béke-sziget,
Anyánknak ölelése.
Összetartozás!
Fájó gyermek szíveket,
Véd, gyógy-anya-szeretet.
Becsüld míg lehet!
Kés? bánat fenyeget...
Síron nincs vigasz!
Mindig öleld jó anyád,
Ölében van a hazád!
Anyánknak ölelése.
Összetartozás!
Fájó gyermek szíveket,
Véd, gyógy-anya-szeretet.
Becsüld míg lehet!
Kés? bánat fenyeget...
Síron nincs vigasz!
Mindig öleld jó anyád,
Ölében van a hazád!
Nagy tetteket véghez sohasem vittem,
Amat?r-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.
Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.
Vagyont nem gy?jtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak er?sítsen bajban.
Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jöv?t?l nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az id?, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.
A természet...dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.
Dunat?kés, 2024. május 3.
Amat?r-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.
Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.
Vagyont nem gy?jtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak er?sítsen bajban.
Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jöv?t?l nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az id?, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.
A természet...dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.
Dunat?kés, 2024. május 3.
Itt hon, ott haza...
Anyám magyarnak nemzet-t.
Szívben nincs határ!
Itt vagyok ott-hon,
Hol idegen a nyelvem,
Csak polgár lettem.
Világ közepe,
Éden-Kárpát-medence...
Nemzet-t...haza!
Szívben nincs határ,
Hon, nyelv, vér, szív...összetart.
?si ötvözet!
Magyarságtudat
Népet össze kovácsol.
Sosem veszünk el!
Dunat?kés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.
Anyám magyarnak nemzet-t.
Szívben nincs határ!
Itt vagyok ott-hon,
Hol idegen a nyelvem,
Csak polgár lettem.
Világ közepe,
Éden-Kárpát-medence...
Nemzet-t...haza!
Szívben nincs határ,
Hon, nyelv, vér, szív...összetart.
?si ötvözet!
Magyarságtudat
Népet össze kovácsol.
Sosem veszünk el!
Dunat?kés, 2024. május 4.- íródott: senrjú csokorban.
Minden jó ügynek győzni kéne,
De van végítélet; mi végre?
Igazság a fegyverem, de jó!
Csak ez az út nem a haladó.
Harcos vagyok és csatát vínék,
Ha igazi harcmezőn lennék.
De hol vagyok csüggedetlenül?
Távol igazi harcmezőtül.
Nálam ellenségé a hatalom,
Nem látom, hogy hol van oltalom?
Bilincsbe verve, mint egy lator,
Nem tudom mit tegyek, mint botor.
Dicskoszorú lesz homlokomon?
Csak két lapát rög, sírhantomon.
Csak tobzódok a küzdelmimben
És tobzódok a nagy semmimben.
Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
De van végítélet; mi végre?
Igazság a fegyverem, de jó!
Csak ez az út nem a haladó.
Harcos vagyok és csatát vínék,
Ha igazi harcmezőn lennék.
De hol vagyok csüggedetlenül?
Távol igazi harcmezőtül.
Nálam ellenségé a hatalom,
Nem látom, hogy hol van oltalom?
Bilincsbe verve, mint egy lator,
Nem tudom mit tegyek, mint botor.
Dicskoszorú lesz homlokomon?
Csak két lapát rög, sírhantomon.
Csak tobzódok a küzdelmimben
És tobzódok a nagy semmimben.
Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.