Idő 
Értékelés 
Értékelés Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,
az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.
Melyik világít nekem?
Melyik vezérli lelkem?
Vajon az Ég küldte,
vagy csak buta álmaim egyike?
Táncolnék az esőben, fejest ugranék a mélységébe!
Érzékeny, látó szellem, már elsőre meglátta lelkem.
Igaz valóság vagy hamis ábránd csupán?
Az Eget kérdezem és segítségét várom immár.
Bár lelkem mélyén mégsem hiszek benne,
annyi fájdalom ért, hogy nem tudom, elhihetem-e.
De ez úgyis a jövő zenéje.
az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.
Melyik világít nekem?
Melyik vezérli lelkem?
Vajon az Ég küldte,
vagy csak buta álmaim egyike?
Táncolnék az esőben, fejest ugranék a mélységébe!
Érzékeny, látó szellem, már elsőre meglátta lelkem.
Igaz valóság vagy hamis ábránd csupán?
Az Eget kérdezem és segítségét várom immár.
Bár lelkem mélyén mégsem hiszek benne,
annyi fájdalom ért, hogy nem tudom, elhihetem-e.
De ez úgyis a jövő zenéje.
Avagy: tavasz a télben…
A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?
Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?
Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.
Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!
Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.
Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.
A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…
Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.
Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.
Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.
Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...
Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.
Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”
A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?
Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?
Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.
Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja légteret!
Már
Langyos
A légtér.
Tavaszt idéz
Az időjárás.
Az időjárás
Tavaszt idéz.
A légtér
Langyos
Már.
A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…
Nincs
Sehol,
Hó se köd.
Virág fakad,
Télnek nyoma tűnt.
Télnek nyoma tűnt,
Virág fakad.
Hó se köd,
Sehol
Nincs.
Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.
Még
Tél van,
Látszat csal.
Ne örüljünk,
Várjuk ki végét...
Várjuk ki végét...
Ne örüljünk!
Látszat csal,
Tél van
Még.
Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”
Ülők folyópart kövén,
Szemlélem, túlont… mesés egy harc!
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Útban erre elkapott
Valami, én hosszan aléltam.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Felállok, többet látok,
Itt vagyok az éles kardommal.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Irigykedek, társak ott,
Én lekéstem… csónak is mind túl.
Kardom rántsam ki?
*
Csatazaj ide hallik,
Mély víz partján, le-föl járkálok.
Kardom cipelem.
*
Gyönyörű a harci zaj
Élvezem paták dobogását.
Kardom is menne.
*
Esteledik, zaj csitul,
Én megint ülök. Fönt bíbor ég.
Kardom nyugtalan!
*
Csatának lassan vége,
Kis felhők mind bíborszínűek.
Kardom figyelmez!
*
Mögöttem bokor reccsen,
Felugrok, perdülők… egy… ellen!
Kardom kirántom.
*
Azzal a mozdulattal
Szívét átszúrom, hogy át is ment…
Kardpengém véres.
*
Keskeny a folyómeder
Társaim már ott állnak, néznek.
Kardom-letörlőm!
*
Társak szemében látom
Elismerést… én is harcoltam.
Kardom tokjában.
Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc – a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!
Szemlélem, túlont… mesés egy harc!
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Útban erre elkapott
Valami, én hosszan aléltam.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Felállok, többet látok,
Itt vagyok az éles kardommal.
Kard ki kard! Gyerünk.
*
Irigykedek, társak ott,
Én lekéstem… csónak is mind túl.
Kardom rántsam ki?
*
Csatazaj ide hallik,
Mély víz partján, le-föl járkálok.
Kardom cipelem.
*
Gyönyörű a harci zaj
Élvezem paták dobogását.
Kardom is menne.
*
Esteledik, zaj csitul,
Én megint ülök. Fönt bíbor ég.
Kardom nyugtalan!
*
Csatának lassan vége,
Kis felhők mind bíborszínűek.
Kardom figyelmez!
*
Mögöttem bokor reccsen,
Felugrok, perdülők… egy… ellen!
Kardom kirántom.
*
Azzal a mozdulattal
Szívét átszúrom, hogy át is ment…
Kardpengém véres.
*
Keskeny a folyómeder
Társaim már ott állnak, néznek.
Kardom-letörlőm!
*
Társak szemében látom
Elismerést… én is harcoltam.
Kardom tokjában.
Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc – a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!
Telefonálnak
Egymásnak, de megszakadt.
Vonalszakadás.
*
Utazás jeggyel,
Legális utas leszek.
Vonaljegy oda.
*
Tartsa vonalat,
Mondja partner… én várok.
Utóbb, megszakadt.
*
A bakter, vonal
Vizsgálatra ment. Majd jön!
Vasútbiztonság.
*
Egyenes vonal,
Kockás papíron ferde!
Szemmértéke rossz!
*
Részegnek vonal,
Hiába is egyenes.
Ő, görbén halad.
*
Egy vonalzóval
Adták régen a körmöst!
Szép szó nem használt.
*
Erdőt, telepit
És fák vonalas sorban…
Átláthatóság!
*
Tán’ légvonalban
Kevesebb kilométer!
De nincs repülő.
*
Egyenes vonal,
Sorakozó ismérve.
Katonai rend.
*
Vonalas tartás,
Katonatisztnek szükség!
Foglalkozáshoz.
*
Peremvonalat
Kell leellenőrizni!
Front, harchelyzetben…
Vecsés, 2016. február 12. – Kustra Ferenc József – Senrjú –ban pályázati anyagnak készült, a „vonal” jegyében. Nem jött semmilyen visszaigazolás…
Egymásnak, de megszakadt.
Vonalszakadás.
*
Utazás jeggyel,
Legális utas leszek.
Vonaljegy oda.
*
Tartsa vonalat,
Mondja partner… én várok.
Utóbb, megszakadt.
*
A bakter, vonal
Vizsgálatra ment. Majd jön!
Vasútbiztonság.
*
Egyenes vonal,
Kockás papíron ferde!
Szemmértéke rossz!
*
Részegnek vonal,
Hiába is egyenes.
Ő, görbén halad.
*
Egy vonalzóval
Adták régen a körmöst!
Szép szó nem használt.
*
Erdőt, telepit
És fák vonalas sorban…
Átláthatóság!
*
Tán’ légvonalban
Kevesebb kilométer!
De nincs repülő.
*
Egyenes vonal,
Sorakozó ismérve.
Katonai rend.
*
Vonalas tartás,
Katonatisztnek szükség!
Foglalkozáshoz.
*
Peremvonalat
Kell leellenőrizni!
Front, harchelyzetben…
Vecsés, 2016. február 12. – Kustra Ferenc József – Senrjú –ban pályázati anyagnak készült, a „vonal” jegyében. Nem jött semmilyen visszaigazolás…
Látszik, hogy ideér a tavasz…
(Senrju)
Már látszott, hogy a
Mezőn, nyílnak virágok.
Jó volt élveztem.
*
Láttam szépséget,
Gaz-féléket, halomban.
Orromban illat!
*
Jó levegőn, jó
Volt… virág kezdemény… volt.
Illat és látvány.
(3 soros-zárttükrös)
Már látszott, a legelő virágai nyíltak,
Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak...
Már látszott, a legelő virágai nyíltak.
A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt,
Ámulva csak nézte, lelkem is emelkedett…
A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt.
Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján,
Mint istálló-ló, most részt vesz-vehet, nyárig is eltartó vágtán…
Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján.
*
Néztem, hogy kicsi
Bogarak is futkostak.
Lét… gyarapodó.
*
Távoli erdő,
Mozdulatlan… őrségben.
Erős lombulás.
*
Séta, botorka,
Csokorba virágszedés.
Jó ez a napom.
Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – Senrjú -ban és 3 soros-zárttükrös –ben.
(A Senrjú is „haikuforma”, de itt nem a természetről szól, hanem azért nevezzük így, mert az emberről.)
(Senrju)
Már látszott, hogy a
Mezőn, nyílnak virágok.
Jó volt élveztem.
*
Láttam szépséget,
Gaz-féléket, halomban.
Orromban illat!
*
Jó levegőn, jó
Volt… virág kezdemény… volt.
Illat és látvány.
(3 soros-zárttükrös)
Már látszott, a legelő virágai nyíltak,
Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak...
Már látszott, a legelő virágai nyíltak.
A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt,
Ámulva csak nézte, lelkem is emelkedett…
A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt.
Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján,
Mint istálló-ló, most részt vesz-vehet, nyárig is eltartó vágtán…
Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján.
*
Néztem, hogy kicsi
Bogarak is futkostak.
Lét… gyarapodó.
*
Távoli erdő,
Mozdulatlan… őrségben.
Erős lombulás.
*
Séta, botorka,
Csokorba virágszedés.
Jó ez a napom.
Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – Senrjú -ban és 3 soros-zárttükrös –ben.
(A Senrjú is „haikuforma”, de itt nem a természetről szól, hanem azért nevezzük így, mert az emberről.)
