a mulandóság padlóján táncolunk,
még akkor is ha a csontvázat említjük
(a halál üregszemű jelképe),
amely idővel szintén földé válik
még a halál is elvérzik,
és mának virágai a holnap
gyomnövényei lesznek
a jelen egy nád szál
mely a holnap szelében inog
az évszakok
megkeverik napjainkat
mint várakozó
nyugtalan kérdések
öregedésünk során rájövünk,
hogy a lebegő őszi levelek
a szélben valóban egy új
menyasszonyi táncot gyakorolnak
még akkor is ha a csontvázat említjük
(a halál üregszemű jelképe),
amely idővel szintén földé válik
még a halál is elvérzik,
és mának virágai a holnap
gyomnövényei lesznek
a jelen egy nád szál
mely a holnap szelében inog
az évszakok
megkeverik napjainkat
mint várakozó
nyugtalan kérdések
öregedésünk során rájövünk,
hogy a lebegő őszi levelek
a szélben valóban egy új
menyasszonyi táncot gyakorolnak
Lassan ballagott az erdőn, réten át.
Szomorkásan köszöntötte a világ.
Ködköpenyébe burkolódzva néz körbe.
Bokrok köszönnek rá a csendes őszre.
Megjött, a nyárra színes fátylat vetett.
Bús felhőkkel borítva be az eget.
Pillantása rozsdát vet a levélre.
Sárgás színek költöznek a vidékre.
Megrázza szép fejét a büszke tölgyfa.
Levélkoszorúját földre hullajtva.
Meghajolva köszön az ősznek a nyár.
Eljött az idő, hogy ő távozzon már.
Szomorkásan köszöntötte a világ.
Ködköpenyébe burkolódzva néz körbe.
Bokrok köszönnek rá a csendes őszre.
Megjött, a nyárra színes fátylat vetett.
Bús felhőkkel borítva be az eget.
Pillantása rozsdát vet a levélre.
Sárgás színek költöznek a vidékre.
Megrázza szép fejét a büszke tölgyfa.
Levélkoszorúját földre hullajtva.
Meghajolva köszön az ősznek a nyár.
Eljött az idő, hogy ő távozzon már.
Erdős Sándor: A kicsi pók
Kis pókunk már hálót szőne.
Bár csak gyorsan nagyra nőne.
Hamar eszik egy keveset.
Nem sokat, csak egy legyet.
Hú, már biztos nagyobb lettem,
hiszen már eleget ettem.
Nyújtózkodik is nagyokat,
most beszővöm a falakat.
Meg is indult nagy sietve,
muslicákat ijesztgetve.
De a fal még oly távoli.
Inkább maradok én kicsi.
Kis pókunk már hálót szőne.
Bár csak gyorsan nagyra nőne.
Hamar eszik egy keveset.
Nem sokat, csak egy legyet.
Hú, már biztos nagyobb lettem,
hiszen már eleget ettem.
Nyújtózkodik is nagyokat,
most beszővöm a falakat.
Meg is indult nagy sietve,
muslicákat ijesztgetve.
De a fal még oly távoli.
Inkább maradok én kicsi.
Ha én egyszer
nagy nyúl leszek.
Minden reggel
répát eszek.
Mögöttem lesz
iskolák sora.
Nem leszek éhes
én már soha.
Az erdőben csak
az sikeres.
Ki mindíg
sok pénzt keres.
Leszek én majd
állat prókátor.
Elveszem a kicsalt
sajtot a rókától.
nagy nyúl leszek.
Minden reggel
répát eszek.
Mögöttem lesz
iskolák sora.
Nem leszek éhes
én már soha.
Az erdőben csak
az sikeres.
Ki mindíg
sok pénzt keres.
Leszek én majd
állat prókátor.
Elveszem a kicsalt
sajtot a rókától.
Ülök a parton, nézem a vizet.
Hátam mögött csendes kis liget.
Csak néha hallik a távolból,
néhány halk hang a városból.
Vízen lebegő úszóm rezzenetlen.
Felbukó kis hal nézi meglepetten.
Na mi van öcsi? Kérdem tőle.
Majd gyere vissza nagyra nőve.
Ma sem fogtam egy halat se,
de megnyugodott lelkem helyette.
Mert a horgászatban azt szeretem,
hogy bún-bajon itt nem jár eszem.
Hátam mögött csendes kis liget.
Csak néha hallik a távolból,
néhány halk hang a városból.
Vízen lebegő úszóm rezzenetlen.
Felbukó kis hal nézi meglepetten.
Na mi van öcsi? Kérdem tőle.
Majd gyere vissza nagyra nőve.
Ma sem fogtam egy halat se,
de megnyugodott lelkem helyette.
Mert a horgászatban azt szeretem,
hogy bún-bajon itt nem jár eszem.

Értékelés 

