Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben? A kezdeményezők is meg fognak halni!

(3 soros-zárttükrös, leoninus)
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom? bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom?
*
(leoninus csokor)
Hiszed? kerti óvóhelyed megvéd? És mi lesz, ha elfogy az ennivalód és a vized?
Hiszed, ha fölötted robban atom, akkor te kevesebben leszel? válogat az atom?
Ha elpárolognak a kintiek, neked ezt adta az atom? Megsemmisülsz! Taglalom?

Láttál filmeket két japán atomról? A szőröstől, bőröstől elpárolgottakról?
Láttad filmekben, hogy nézett ki a két város? Még rom sem volt, mi megégett... nem sármos!

Tudod Te ész nélküli, hogy Csernobilban is volt atomrobbanás? mi agyad megsüti?
Az a vidék máig is zárolt terület, úgy van, mint robbanáskor és nincs szűz kerület.
Vannak páran, ott élnek, szívük-lelkük rajta, hogy vegetálnak mégsem súlyos betegek.
Tudod, hogy a mentősök, helikopteresek, ultrák, sőt a cégvezetők is mind hullák?

Te mit teszel, ha környezetszennyezés okán nem jöhetsz elő? Mesés hülyeség-nyelés?
Előkapod a bankkártyád? Sajnálnád... nem élne mamácskád? Dicsekedj, mutasd bankszámlád?
Minek, kinek kellenének, miközben a haldokolásod senkit nem érdekelnének!
*
(HIQ trió, a félhaiku-lánc elviségében)
Leszel Te
Egy hősi halott!
Emberek?

Családod
Már csak egyveleg!
Emberek?

Jó sokan
Elpárolognak!
Emberek?
*
(Senrjon)
Ne gondold? nem ijesztés.
Millióknak halála nem vicc!
Vége emberek?

Ebben Te is ok leszel!
Még nincs rá? elvi büntetőjog!
Vége emberek?

Vidd magaddal bankkártyád!
Nem kell? bankok, törmelékrakás!
Vége emberek?
*
(Apeva)
Az
Élet
Nektek csak
Összes-ennyi.
Ó, Ti népírtók!
*
(Senrjú)
Repülő közelg,
Benne óriás bomba!
Már nincsen vég se!
*
(senrjon)
Otthon, ha nincsen senki,
Akkor vajon ki fog zokogni?
Nincs ki?! Sírás kincs?!

Vecsés, 2024. május. 11. -Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ?Komédia Szinház? előadása lesz! Szakértők szerint = a 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...

Az erdőtűzről, haikuban…

Forró erdőtűz
Tombolva pusztít mindent.
Életek vége…
*
Forró erdőtűz,
Elérte, erdészházat!
Mentség már nincsen.
*
Forró erdőtűz
Kis tó partjáig hatolt!
Víz, nevetve néz…
*
Forró erdőtűz…
Őspark rész, vadregényes.
Több kis zuhatag.
*
Forró erdőtűz,
Kisállatokat üldöz.
Nagy, lábát tőri…
*
Tüzek tengerén,
Fű kiég, föld hólyagos.
Évszaktombolás!

Vecsés, 2017. május 8. – Kustra Ferenc József- Íródott: fél haiku-láncban.

Érik már a kalász, szép kenyere sárgul,
Ring a messzeségben, a szél is ellágyul.
Mély kontraszt az erdő a mező felett hátul,
A nap lemenőben, a fény lassan elárvul.

Homályba úszik a csend, rá simul a tájra,
Csak a tó felől a békák kuruttyolnak mára.
Szunnyad a vidék, szétterül a pára,
Bíbor lila felhő a Hold mosolyát várja.

Sok égi lámpás pislog, reményt hint a földre,
Tán oda száll a lélek, messze mindörökre.
E bolygó az éden, ne tegyétek tönkre,
Csodás a természet, ez a mennynek tükre.

Úgy szép csak a világ, ha benne béke árad,
És nem állít fel senki rút gonoszság gátat.

Nyíljon minden szívben ezerszín virág,
Legyen újra éden ez a csodás világ.

Mindenki asztalán kenyér legyen reggel,
Örülne a Nap Is amikor majd fel kel.

Dunatőkés, 2024. június 6.

Kisduna ágán egy ékszer doboz,
Ősi fák kérgén sok csuszka motoz.
Nincs neki fája hol csüngne toboz,
De Csallóköz ajtaja szívet koboz.

Sík ez a táj, ám oly gyönyörű,
Könnyesen ébred az illatos fű
A folyónak lelke erdőkhöz hű,
Átölel mindent a pára gyűrű.

Bársonyos réten sok tarka virág,
Illata gyógyír, kórt űz ha rág.
A természet védett, nyugalmat ád,
Békesség honol, itt szép a világ.

A régi malomnak fakereke
Pancsol a vízben, üzen vele.
Pihenj itt bátran, ez a béke helye,
Töltsd meg a szívedet telis-tele.

Régi malom hűs parton ott áll,
A madarak dala mindenütt száll.
Kis hídnak árnyéka folyóval hál,
Ide a vándor is haza talál.

Dunatőkés, 2024. június 1.-íródott: bokorrímes versszakokban.

Mikor szép, enyhe szélcsendes este van,
Egy könnyed sétát még megejthetsz bátran.
A léptek között reménnyel béke...idő surran,
A tarackból gyűlölet melletted nem durran.

Madaraknak dala zengve száll, mint ima,
Nyugtató balzsamként a léleknek manna.
A gonosz szekere...ha posványba ragadna,
Ébrednénk mindnyájan ily nyugalmas napra.

Borzadozva kérdez kis-ember még mindig,
Hol veszik a béke, hogy el nem jut a vágyig?!
Alattomos vigyor űz gúnyt mindhalálig...
A nép csak eszköz marad az utolsó szálig.

Emberiségen rákfene már ezredek óta,
Száguld a vészjármű, és nincsen pilóta.
Az éden gyorsan pusztul, leesett az alma,
Bűzös féreg banda lakomázik rajta.

Isten a kezében az ember lelkét tartja,
De földön biz sok tettet sátán igazgatja.
Gurul a nagy golyó, merre visz az útja?
Ennek márpedig...csak az Úr a tudója.

Ne az Istent féljed, Ő senkit sem bántott,
A teremtés egy csoda, ezzel nem hibázott.
Az ördögöt kerüld, ki füledbe súgott -
Akaratod szabad, csak hódítsd a világot.

Lucifernek lovára, sokan felültek már,
A kapzsi nem tudta mi lesz majd az ár.
Álmait hajtja, hol nincsen határ...
De a hinta lova csak körbe-körbe jár.

Ember...a sorsod ne add sátán kézre!
Cipeld a kereszted, Jézus is azt tette,
Az Útad ha Egyenes, felvezet mennybe,
Nem pörögsz szédülten örökké egyhelybe.

Dunatőkés, 2024. május 31.