Szeretlek szeretlek szeretlek,
egész nap kutatlak kereslek.
Vágyom a csókod ízére,
szeretetteljes édes ölelésedre.

Szeretem ha simogatod az arcom,
te vagy minden álmom.
Szívem szerelme csakis a tiéd,
érted dobog a te szerelmedért.

Vad szenvedéllyel vágyom tested melegére,
lelkem húrjai érted zenélnek.
Vad éjszakák, forró vágyak,
elemészti testem a szerelmed irántad.

Akarlak téged mint az óceán hűs vizét,
szomjazom, hűsítsd testem szenvedélyét.
Akarlak mint forróságban a hűs szellőt,
akarlak mint a szomjazó föld az esőt.

Lelkem, szívem csakis érted dobban,
kezed kezemben fogd szorosan.
El ne engedd soha a kezemet,
szeress tiszta szívedből engemet.

A szerelmem a vágyaim az álmom te vagy,
csókod mint a lépes méz édes és vad.
Akarlak téged mint a friss levegőt,
akarlak téged mint a hűs szellőt.

Elemészti a forróság a testem, a lelkem,
hűsítsd a szenvedélyt izzó tested melegével.
Forró csókokkal borítsd az egész testem,
hadd lobogjon a tűz éleszd fel bennem.

Szeretlek mint a nap a holdat,
szeretlek mint az éjszaka a csillagokat.
Szeretlek mint az eső a földet,
szeretlek mint méhecske a mézet.

Szeretlek mint az óceán hullámait,
szeretlek mint a virágok illatait.
Szeretlek mint az ég kékjét,
szeretlek mint a nap fényét

Így szeretlek én téged szerelmem,
végestelen végig csakis veled.
Szerelem tüzében, ajkaid csókjában,
elveszni veled minden vágyam.

Drága kincs vagy te, s szívemnek minden dobbanása,
a perctől amikor megtudtam, engem választottál Édesanyádnak.

Amíg szívem alatt hordtalak, ott is óvtalak, védtelek, s becézgettelek téged.
S mindennél jobban vártam jöttödet, szerethesselek amíg csak élek.

Amikor megszülettél elállt a szavam,
olyan voltál mint egy Angyalka.
Fent mosolyogtak az Angyalok,
s súgták mily csodaszép kisbaba.

A perc minden álomnál is szebb volt,
amikor először karomba vettelek.
Sok puszival, s öröm könnyekkel mondhattam, hogy mennyire szeretlek.

Azok a drága kis kezek, azok az ölelő karok, bearanyozták életem.
S a legboldogabb emberré tettél, szívem, lelkem örül hogy te létezel.

Oly sokat becéztelek, pusziltalak, öleltelek, de sokszor virrasztottunk át éjjeket.
Amíg ekkora lettél, s ilyen gyönyörű, talpraesett, fiatal nővé értél életem.

Köszönöm a drága Jó Istennek, hogy vagy,
hogy én lehetek az édesanyád.
S ígérem amíg csak élek, s a síron túl is szeretlek, s vigyázok mindig rád.

Kívánok neked Nagyon Boldog Születésnapot kislányom, s minden szépet te drága.
Ez a te napod én ilyenkor elérzékenyülök, mert
ma született életem csodája.

(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?

(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.

Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.

Ismerszem… az életem, nem más, mint pántlikába kötött sok-sok csorba…
Hetvenhét évemben végig csak szenvedtem ártatlanul… rossz rokona?
Mi van még hátra? Ki tudhatja, ki láthatja? Én, mint sorsa rokona?
*
Rövid élet is lehet, taroltlan…
Hosszú élet is lehet, társtalan…
Az életem végét én sem ismerhetem.
Az élet továbbiját, megismerhetem?
*
Sorsom ismeretlen, de biz' élnünk kell,
Örülhetünk, ha a lét feltölt hittel…

Vecsés, 2025. október 18. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásnak, alloiostrofikus versformában.