A demencia testi, lelki szellemi leépülés,
amelyben Édesapám szenvedett élete végéig.
Nem tehettem mást mint ápoltam,
és mellette voltam, gondoztam.

Fogtam a kezét és csak szeretet adtam,
közben a szívem majd megszakadt.
Csókoltam a kezét és sírva könyörögtem,
ne hagyd ?t szenvedni drága jó Istenem.

Könnyítsd meg neki ne legyen fájdalma,
bele pusztulok én ebbe a bánatba.
A felejtés örök homályába vesztek emlékei,
lassan elfelejtett járni, s beszélni.

Teljesen leépült csak feküdt szegénykém,
nem tudott már az élett?l semmit sem remélni.
Tavaly örökre álomra hajtotta fejét,
nem szenvedett már végre Istenem,
csak békésen elaludt örökre csendesen.

Szemeid nekem a csoda és a napfény,
te vagy nekem a nappal, s az éj.
Ajkad, ajkamnak és testemnek a mindenség,
elvarázsolt, s örökre a hatása alá kerültem én.

Érintésed b?römnek, mint mennyország kapuja,
ha hozzám érsz a lelkemnek legszebb varázslata.

Lelkem, lelked gyógyítja te vagy a minden nékem,
szívem örökké szeret téged, amíg világ a világ élet.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
mondjátok meg neki, mennyire odavagyok.
Hiányzol nekem drága Édesanyám,
sírok utánad minden egyes éjszakán.

Nem vársz már engem, üres a ház,
nélküled az életem üres és sivár.
Borzasztó élnem nélküled,
hiányzik a gondoskodó szíved.

Két karod ölelése, öröm az arcodon,
vidám nevetésed, gyönyör? mosolyod.
Szeret? karjaidban megnyugodtam,
hozzád futottam ha szomorú voltam.

Nem vagy már itt csak az emlékek hada,
ami belülr?l tép szét, szívemet mardossa.
Temet?be sírodra koszorút viszek,
ott térdeplek és imádkozom Érted.

Ugye látsz engem a mennyek kapujából,
hogy nekem mennyire hiányzol?
Óvjanak az angyalok odafent Téged,
vigyázzák minden egyes lépted.

Minden éjjel rémálmok gyötörnek engem,
otthon vagyok drága szüleimmel.
Kik már nem élnek mégsem engednek el,
feltámasztani már nem tudlak titeket.

Sírva ébredek minden reggel,
lelkem kínozzák a fájó emlékek.
Látom magamat családi körben a szülői házban,
szeretteim mellett nagy boldogságban.

Édesanyám mosolyogva ràm tekint
sok szeretettel,
Édesapám karjába kap s felemel.
Ölelő karjaiban sírva fakadva belé kapaszkodom,
s kiadom szívemből s lelkemből bús bánatom.

Szeretnék még egyszer,
családommal együtt lenni,
amit sajnos nem lehet, mert mind a ketten,
egymás mellett a sírba fekszenek.

Szerelem szerelem ezer rejtelem,
meleg kezem, kezedbe helyezem.
Szeretem szemedet epekedve,
kedvelj engem kedvesem szeretet teljesen.

Szeress engem, egyetlen szerelmem,
szerelmed elepedve hevesen szeretem.
Leszek veled egybe kelve,
veled tervezem epekedve sejtelmes lelkem.

Szerelmed lelkem eledele, lelkem kenyere,
eledel, mely testemben meg elevenedve,
lesz meg szentelve kedvesem.

Egyre szebb leszek melletted,
mert velem lehetsz kedvesem.
Szerelmedbe feledkezve
testem csendje felpezseg.