Hétköznapi pszichológia…

(3 soros-zárttükrös)
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör,
Ez az élet nekem, már snassz, mert könnyen hihetik, mi vagyok én, hatökör...
Életóceánomról felismertem, én vagyok a háborgó víztükör.

Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket,
Csak, nézem, hogy a vizes avar hogy vastagodik, eléri térdeket…
Néha vihar kezdeményezek, leverek parti sárga leveleket.
*
(10 szavas csokor)
Minek vagyok én ekkora víz?
Kitalálni, ezt már nyerő kvíz?

Miért vagyok ekkora és háborgó,
Nem találja ki sok nyaraló…
*
Minek nekem a vihar, el vagyok nélküle,
Nem profitálok belőle.

Inkább hagynám, hogy békében élnének halak,
Parton; leomlanának a falak…
*
Avarhoz is bizony, nem sok a közöm,
Nem segít közönyöm…

Falakkal törődjön a gazdájuk,
Persze omláskor, senki ne kerüljön alájuk…
*
Sosem volt könnyű életem,
Ezért, sok is volt… saját lehetetlenem.

Öregen, már túl nehezen viselem,
Hogy zsákutcában életem az életem.

Vecsés, 2019. szeptember 18. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

(3 soros-zárttükrös duó)
Jaj, de rossz manapság a világ, mert fölmelegedésben nincs hó,
Mikulás prémben, kapucniban, nem dicsekszik, hogy… de jó hahó…
Jaj, de rossz manapság a világ, mert fölmelegedésben nincs hó

Mikulásnak a szánja, nyikorog, de nem siklik,
Még meg is van rakva, ő meg nagyon erőlködik…
Mikulásnak a szánja, nyikorog, de nem siklik.

(tíz szavas)
Majd’ ’alsóra’ kell vetkezni, téli nyárban,
Majd jő Mikulás kisgatyában…

(Leoninus duó)
Mikulásnak mennie kéne, de nem engedi vastag prémje!
Persze, tudjuk… ilyen hőségbe nincs semmi más lehetősége,
Igy csatasorban állna jól nekivetkőzött, inkább gyürkőzött!
Levette bundát, kapucniját… izzadt lábáról, nemezcsizmát…
Igy má’ majdnem gatyába kezdte csomagolást hátizsákokba…
Nem volt rest, rakodott, de alig győzte a sok-sok vinni valót.

Imát mondott is a jó istenhez, csak három nap alatt, hogy ér el gyerekekhez,
De mikulás egy ötletgazda, elővette a gördeszkáját… élet gyertyája.
Sietett, sorba töltötte a hátizsákokat, fölvette meleg papucsokat!

(Bokorrímes)
Esze nem hagyta, mert tudta, hogy... igyekvés, mert rövid a három nap,
Utolsó mentségben, eszébe jutott barátja az otthoni pap...
Tudta a gördeszkát nem kell tankolni, meg jó, hogy nem is defektes.
Egy számít, a reá váró gyerekekhez kell érni, mi lényeges!

(senrjon)
Indult gördeszka vonat.
Földön húzottak hátizsákok.
Minden oly’ sáros…

(HIQ)
Gyerekek!
Fehér szakállas…
Már úton…

Vecsés, 2025. december 3. – Kustra Ferenc József

Az idő felettem őrködött,
némán a szívembe költözött.
S a viharban vigaszt kértem,
a felhőkbe árva reményt véstem.

Vártam mindig a csodát,
hogy leteríti előttem bársonyát,
s ad majd nékem hitet és erőt,
hullat reám éltető esőt.

Amilyen a virágnak is kell,
amitől a szívem kizöldell,
majd a napnak bősz sugarát,
hogy érlelje édes tavaszát.

Rügy fakadjon újra a fán,
s gyöngéden óvja majd ezután,
bársonylombja szelíden takarja,
seregélysereg nehogy megzavarja.

Míg az idő felettem őrködik,
s majdan szívemből kiköltözik,
ekkor vigaszt többé nem kérek,
csak békés nyugalmat remélek.

(1. septolet csokor)
Hátralévő, koraérő, hazatérő,
Elbeszélő, hasbeszélő, gőgicsélő, félrelépő.

Lélektépő, idegtépő,
Ingyenélő,
Felemésztő, elemésztő.
Dülöngélő,
Régmeglévő.
*

Meglévő gondozónő, ápolónő,
Zsörtölődő, önemésztő.

Béketűrő,
Megigéző, múltidéző,
Ösztökélő, hitfélő,
Rábeszélő, ékelődő
Szívtépő csipkelődő.
*

Közelítő közvetítő, lelkesítő,
Édesítő egyesítő, együttérző.
Húrfeszítő félrelépő.
Édesítő egyesítő,
Szívderítő.

Istenfélő,
Szembetűnő jelenlévő.
***

(2. septolet csokor)
Hívogató, bátorító,
Reményhozó, bízva váró.

Szótlan élő,
Családőrző,
Könnyletörlő, sebkötöző,
Békehintő, reményt őrző,
Sorsviselő.
*

Szemsugárzó, mosolyt adó,
Szívbuzdító, táncba hívó.

Szikrát hintő,
Vágyébresztő,
Ölelkező, lélekértő,
Csendtükröző,
Mosolygó nő.
*

Gondoskodó, simogató,
Erőt szóró, összetartó,

Álmot őrző,
Álmot szövő,
Béketűrő, békehintő,
Titkot őrző,
Újrakezdő.

Vecsés, 2025. november 5. – Siófok, 2025. november 8. – írtuk kétszerzősnek. Én írtam az első septolet csokrot. Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a másodikat.

Nőt, úgy akartam, de elestem,
Földre húzott sok, sör-kenyerem.
Légyottból semmi lett,
Ittasság földhöz vert.
Elmaradt a nő. hogy „vár férjem”.

Gondoltam kéne, újra hívlak,
Vársz engem csicseregték varjak.
Jó lenne már ágyban,
Átélt megszokásban...
Férjed játszd ki, elvarázsollak!

Óh, kisleány, kinyitnád ajtód?
Engedj! Lennék én a farkasod...
Mutatnám valamit,
Cuncusod szögecsit.
Lepedő... szögelni állat-mód...

Vinnélek még hóba is bújni,
Csak nem kell, erőszakoskodni.
Jöttél is, ugráltál,
Hóban meg elcsúsztál.
Lábad sántikál... jót lefújni!

Vecsés, 2019. május 5. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor