Az önmagukat túlzón szerető emberek,
Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek.

Nem lehet egy embertől olyat követelni,
Amire nem képes, nem adatott meg neki.

A halál óráját, nem lehet megválasztani,
Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni.
Persze élet faramuci, közbejöhet bármi...

A környezeti csend már izgatottá válik,
Látni, a távolban már többször is villámlik?
Én békésen elalszok, csend, javamra válik.

Az élet nagyon igazságtalan, sokszor meg durva,
Én -sok szépet kaptam- köszönöm fél térdre borulva.

Karod kemény, rideg és érzéketlen, ahogy ölelő,
Szerelmed már nem érzem, olyan, mint egy régi temető?

Nagyságos uram, ön egy nagyszerű, jóságos ember,
Köszönöm, hogy ötven botütéssel... még agyon nem ver.

A pletyka táplálja a gyűlöletet, fokozott terjedésben,
Mint a láng, az elállt esőben, a szép kis fenyőerdőben.

Mocsár mozdulatlanságában, belesavanyodik az agyvelő,
Már nem is tudja, hogy milyen is a szép, napfényes, virágos mező!

Bombamentesítőknél dolgozok, mint öreg katona, ó, én magányosan!
Sokkal jobb, egyedül repkedni, mint tandem ernyővel lezuhanni párosban?

A Titanicot úgy építették, hogy az teljességgel elsüllyeszthetetlen?
Robbanás volt... tagadják, óceánban megtalálták négyezer méter mélyen?

Az emberek világának egyik, legundorítóbb vonása,
Hogy az áldozat immár nem számít! Minden hős-jogvédő, csak a
Terheltet védi, mert csak annak -bűnösnek- van emberi joga!

Vecsés, 2019. március 17. ? Kustra Ferenc - Gondolatok oximoronban?

Számadás a születésnapomon?

(3 soros-zárttükrös)
Ha majd a lelkem a hamuba fullad, bár nem akarom,
Akkor kalamárisom, ürítve? legyen a ?por? tartóm?
Őrangyalomat meg kérem, hogy segítse a ?por? harcom.

(Bokorrímes)
Igen jelesnek tűnő nap a mai,
Megérni, nekem, már ez is valami!
Bár életemben nincs igaz alaki?

Öregségemre hithű poéta lettem,
A kopott lúdtollammal együtt öregszem,
Az élet értelmét azonban még fejtem?

Mindegy, no, élet, sors szerint tart, ameddig tart,
Ha kérdezik, hogy vagy, előadom a fanyart.
*
(Senrjú)
Élet értelme,
Nem biztos, hogy kiderül.
Végén, szenderül?
*
?Porban? a jövő?
Ha ott leszek, meglátom?
Örök titkosság!
*
Lángmentes jövő,
Fényragyogás el-mattul.
Sötét öröklét?
*
Jó lenne, de fránya öregség, bizony humorba nem fulladós,
Jó lenne, de minden élet hamuba fullad, már nem gyulladós...

Vecsés, 2016. május 21. ? Kustra Ferenc

Az advent, már meg is érkezett

Új körvonalak,
A nagy időkanyarban.
Meghitt fényesség.
*

Közeleg ünnep?
Mint röpke lét-rész itt van!
Kár, hogy oly? rövid.
*

Majd, karácsonykor
Összegyűlik szeretet.
Mindenkiben van?
*

Ajándékozás,
Meghitt beszélgetések.
Szeretet tolul?
*

Mindig így kéne,
De az élet más! Zordas.
Mily? mindennapok?
*

Apraja, nagyja
Örülhet a másiknak.
Képmutatást ne!
*

Hibát ne keress
Ilyenkor, és ne gyűlölj?
Inkább csak szeress.
*

Békesség vágya
Uralkodik mindenkin.
Szeretet ünnep.
*

Jő már és közelg?
A szeretet ünnepe.
Meghitt karácsony.

Vecsés, 2013. december 17.- Kustra Ferenc ? íródott: az adventről szenrjú csokorban?

Sohaj


Könnyezik a szürke égbolt,
sóhajt és sziszeg a Sóhát.
Csend és némaság honol,
egy cinege hallatja hangját.

Jobbra a falum szendereg,
gyermekkorom álomvilága.
Templom és iskola mered,
házak közül e nagy világra.

Balra Parajdunk füstölög,
tornyok, otthonok, bánya.
Távolban fehér köd püfög,
ráborulva a fenyőfákra.

Sóvidéknek sóhaja leng,
nem várt ilyen csapásra.
Egyszer ennek is vége lesz,
Isten népe már alig várja.

Lesz még itt puha hótakaró,
változik minden kint-bent.
Vágtat az Újév is ,jót akaró
fehér és tiszta lesz minden!

Heveny hiányérzetem van, Zsu!
Ha így marad, kell már koszorú?
Oly? régen láttalak,
Régen pusziltalak.
Kellenél, de legyek szomorú?

Van még úgy, hogy eszedbe jutok?
Mert ha nem? arcomba karmolok!
Legalább ölelnél?
Szoba fele mennél?
Sors ellenzi, hogy hozzád jutok?

Rád gondolok, attak van bennem,
Imádlak, ó lehetetlenem.
Gyere vissza kedves!
Légy a párom, rendes?
Ne zárkózz el... elvesztem eszem!

Vecsés, 2019. augusztus 15. ? Kustra Ferenc ? romantikus LIMERIK csokor