Felkészítem a
Szívemet, odamegyek.
Halottaimhoz.
*
Csendes a téli
Sírkert, be van havazva.
Minden hófehér.
*
Karácsony napján,
Tisztelegnem kell nekik.
Egyedül vagyok.
*
Itt lakik immár
A rokonságom, végleg.
Ősök… enyémek.
*
Beszélgetek én
Ővelük. Karácsony van.
Közös emlékek.
*
Ők nem halottak,
Csak ide kiköltöztek.
Szívemben élnek!
*
Hó alatt minden,
De így ők is fehérek.
Sírkő nem látszik.
*
A sok zord márvány,
Fehér lepel mögé bújt.
Szeretetteljes.
*
Csendesen mozog
A szellő, hideg átjárt.
Soká időztem.
*
Már megyek haza
Várnak leszármazottak!
Jövőre jövők.

Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban…

Házak ablakában még meg vannak, látszanak a régi fények,
De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek…
Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek!

Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre,
Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe…
Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre.

Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti…
Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.

Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács,
Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács.
Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen,
Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren.
*

(Septolet!)
Régi ösvényeken,
Szenvedélyesen,
Szeretetteljesen,
Igaz karácsonyunk legyen!

Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem,
Heveny szeretetem,
Köztetek elhinthetem.
*

(Senrjú)
A kis gyertyákból
Sugárzik Jézus lelke.
Jő; szíve-lelke.

Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József

Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy, megfagyott
Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott.
Csak egy szakadt doboz volt az asztala,
És pár –ellopott- fenyőág volt rajta.

Tengette az életét, mint kivert kutya,
Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba.
Karácsony szép estéjét ő… nem érhette már meg,
De mi őrizzük –egy embertársunk emlékét- meg!

Vecsés, 2013. december 21. – Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Az élő hit, az élő szeretet.
Hidd! Minden ebből eredeztetett!
Legyen missziód: szeretni a családot,
Szomszédot, munkatársat, felebarátot.

Családdal karácsonykor erősítsed a hited,
Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted.
Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza
Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa...

Nézem melegből, bentről a havas decemberi ködben,
De a hó csendes, nesze sem hallatszik a téli csöndben.
Fehér a háztető, hó borítja udvaron a fenyőfákat,
Deres az ablaküveg, téli hidegben nagyon fázzuk… mákat.

Fürdesd arcodat fenyőfa és gyertyák fényében,
Sütkérezzünk… család és az Úr szeretetében.

Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József

Otthon végre valahára
Már mindenki belátta -
Felnőttem én a korra,
Hogy barátom lehet egy kutya.

A menhelyre el is mentünk,
Hogy kis pajtást onnan vegyünk,
De ahogy körbe jártuk mindegyiket,
Szívemre valami ránehezedett.

De nagyon nagy gondba vagyok
Most hogy végre választhatok,
Mert tekintetükben ott volt a jel-
Engem is- engem is vigyél innen el.

Szemükben csillant a remény ,
Tán én leszek számukra az esély
Akitől jót kapnak, és szeretetet,
Meleg otthont új életet.

Hogy legyen most,mit tehetnék?!
Suli után minden nap eljöhetnék
Barátaimmal. Együtt játszanánk,
És talán gazdikat is találnánk.

Szétkürtöljük az egész iskolában,
Hogy milyen sok árva kutya van,
Aki hű társ lesz cserébe,
Ha haza viszik jó ebédre.

Végül sok bozontos gazdit talált,
És nekem is lett kutya barát.
Együtt jártunk a menhelyre
Csemegével egész évbe.