Lazítani-
Hátra dőlve
A karos székben
Lágy zene szó kíséretében
Gyakran járok
Felfedezésre
A versek kiállító termébe.

Arra amerre-
Ízes szavak,
Finom falat
Közben okít a tapasztalat.
Öröm óda cseng,
És fájó sorsok,
Szépre festett letűnt korok.
Jó emberek,
Tiszta lelkek;
Így boldogítva üldögélek.

Ilyenkor-
Két strófa közt
Mélyen elmerülve
Megtisztulok a szívembe.
Béke honol
Körülöttem,
Dalos madár szól kertemben.

Itt nincs-
Szószátyár felesleg
Csak a precízen írt lényeg.
Minden egyes
Történetben
Poéták szelleme ölel engem.

Így aztán
Megpihenve
Öröm kedvvel
Felvértezve
Kiléphetek az életbe.

Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye,
Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e?
Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova…
Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora.

Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak,
Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak.
Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő,
Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő!

A szilveszter, ha megjön, az egy nagy változás varázs,
Mert eltűnik az óév! Az újév olyan zúzmarás…
No, mi majd koccintunk jövőre, mindannyiunk egészségére
És élvezzük az évváltást, mindenki olyan nagy örömére.

Vecsés, 2013. december 20. – Kustra Ferenc József

Űz ez az élet, mint egy nagy nemes vadat.
Vajon lesz-e jövőre vetés?
Nem akarok tányérján lenni egy falat.
Aratás is lesz, nemcsak vetés?

Űz az élet, de bánom is én, jő már a szilveszter.
Nemsokára új életünk lesz?
Búcsúztatjuk óévet, ünnepeljük az újévet.
Ragaszkodok őszinteséghez…

Nincs már katonasága az országnak.
Én berukkolok, majd... újévbe.
Bízok, hogy kapok egy csajkát magamnak.
Remélem, beérünk a révbe.

Ha majd, éjfélt üt az óra, óév a végét járja.
Lenyomok egy pezsgőt, életre.
Nézem, mikor lesz már a ramazúri, énem várja.
Lehet... vetemedek még egyre.

Konstatálom, az idén én is öregedtem,
Majd így jövőre többet mondok.
Lassan múlóban van öregedő életem,
Tényleg öregszem! Úgy borzongok…

Majd éjfélkor lövök én pár petárdát.
A maradékot visszaadom.
Ember, ne lője el mind az öt ujját.
Miért maradt meg, nem firtatom.

Éjfélkor majd üt nekünk a gong óránk.
Köszöntjük egymást, megölelve.
Kinézek, látom havas a diófánk.
Mulatságot ezzel növelve.

Pezsgőt bontunk, izgulunk a jövőért,
Kimegyünk a hóba szánkózni.
Pont éjfélkor koccintunk a jövőnkért,
Kívánjuk együtt: felzárkózni!

Vecsés, 2013. december 17. – Kustra Ferenc József

(Bokorrímes)
A kandalló lobogó-vörös fényei tűztérből kinéznek,
A fenyőfa-gyertyák lobbanó-láng fényeivel elegyednek.
Nem ismerik egymást! Csak néznek és ettől bűvöletbe esnek?
*
(3 soros-zárttükrös)
Csak a kis fenyőfánk pompázik még friss zöldben,
Látszik siratja... nem lehet kint hóesésben?
Csak a kis fenyőfánk pompázik még friss zöldben.
*
(septolet)
A karácsony öröme szegénynek,
Bátortalannak,
Gazdagnak,
Minden keresztény embernek.

Vágyat generál,
Vegzál?
Sőt? inspirál.

Vecsés, 2016. június 16. ? Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.

A pénz, s a tét a sátán játékszere
De a Történelmet írják vele,
S a tiéd is majd ezen vesz el
Ha szabadságod szolgája leszel.

Sokan írtak okítottak,
daloltak a pénzről
Hamis illúziót, vagy igazat
Mindhiába
A csábítás magával ragad.

Pénz nélkül ma nincsen jövő,
És a tegnapi kamat gyorsan növő.
Éjjel nappal robotolhatsz,
De nem éred utol önmagadat,
És ha azt hinnéd, hogy minden megvan
Már az ördög pihen az ágyadban.

Nem nagy érték, papírból van.
Világszerte mégis
Gyilkolásra, pusztításra jó oka van,
Mert mögötte a hatalom,
S az ördög keze
Ki eddig a kártyát jól keverte.

Pazar életet boldogságot-
Sokan űzik ezt az álmot,
És mert pénzbe kerül minden
Megvalósul talán egyszer...,
De a talán nagy talány
Hát még ha
Kereseted túl silány
Labdába se rúghatsz,
És fújhatsz a sátán sípjába -
Dolgozd magad szabadságba.

Volt idő, hogy nélküle
Boldognak hitte magát
Sok ember,
Ám eme szer
A hatalom zsebében énekel
Magasztos dalokat.
Így
Az ókorban már feltalálták
Ezt a nyájas kényszer igát.

zárszó -
Pénzzel írták a történelmet,
És...porrá leszel elhiheted.
Az ó-emberek, kik dicsőség
Nélkül porladnak
Meglehet
Boldogabbak voltak,
Szabadok....
Amíg a csalfán vigyorgó
Pénz nem öltött alakot.