Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi.
Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi!
Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő…
Az én szívemben örök emlék ő.

Olyan volt, kit mindenki szeretett,
Sugárzott belőle a szeretet.
Ember volt ő végig nagybetűvel.
Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL.

Megtisztelt az élet, hogy ismertem,
Hogy a tanítómnak nevezhetem.
Apám mellett a második ember,
Ki formált engem, hogy legyek ember.

Tegnap utolsó útja... kísértem,
Az utat jártam, könnyemet nyeltem.
Csak arrafelé ment a tanítóm,
Visszaúton meg csak én, szorongón.

Elment a tanítóm, csak itt hagyott!
Lám az élet mellettünk elfutott…
Én most imádsággal kérem, Isten
Hosszú utadon végig segítsen.

Elment a tanítóm…

Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!

Esti harangszó,
Utolsó szívdobbanás.
Lélek-út mennybe!
Könnyet ontó alkonyat,
Duplázza a fájdalmat!

Derékba tört fák
Között, sors-ok viadal.
Lesúlytó emlék!
Augusztus hava jég,
Létet pecsételt az ég!

Hirtelen rendelt
Behívó, idő-stopp jött.
Halaszthatatlan!
A halálos biztonság,
Egy örökkévalóság!


Dunatőkés, 2024. február 27. íródott: senrjonix trióban, Juhos Ferenc "A derékba tört fák között" c.könyvének előszava nyomán, melyet édesanyja emlékének ajánlott.

Aggastyán a nyelvünk, korban érett bástya,
Alig akad néki, tán csak egy-két bátyja.
Kárpátok ölelik, szűzanya oltalma,
Itt a földön ez lett népünknek otthona.

Vitézek szelleme őrzi a mi szívünk,
Szabadság-békéért küzdeni nem félünk!
Hősök drága vére pecsétje a múltnak,
Haza szeretettől gyertyák lángra gyúlnak!

Őseink nyugszanak e páratlan földben,
Itt száll magyar lelkük rege medencében.
Édes anyanyelvünk él a génjeinkben,
Ez tesz egységessé földön,és a mennyben!

Pusztító csapások kovácsolták össze,
Nem veszett nemzetünk csalárd sűrű ködbe.
Egymás kezét fogva bátor lesz a lelkünk,
Összetartva világban sohasem veszünk!

Dunatőkés, 2024. március 14. -Ostrozánsky Gellért - íródott: bokor és páros rím formátumban H-őseink emlékére.

Ha jönne az a perc,
Mikor sípoló fülemből visszhangozna
Az a nagy sötét terc,
Engedj csak... Egy-lényünk a széllel dalolna,
Onnan már nincs rükverc!

Ha az a perc elér,
Emlékeink pillanatokba torlódnak.
Sötét helyett fehér
Fény jön, és az öröklétbe tárulkoznak...
Visz a göncöl szekér!

Feletted lebegek.
Az ablakodon beszűrődő éjjeli
Csillag fénye leszek,
Hozzád simulva álmod lelkem érleli
Benned. Istent Hiszek!


Dunatőkés, 2024. március 19. -Ostrozánsky Gellért - íródott: keresztrím formátumban.

(Bokorrímes)
A történelemről, kár bármi rosszat mondani,
A történelmet, kár bírálni és megcáfolni!
Magyar történelmünk is belekövesedett a múlt időkbe,
Magyar történelemből eljutottunk mi is, újabb időkbe…
*

(anaforás senrjon csokor)
Történelmi múltunkat
Véglegesnek kell elfogadni!
Siránkozás él.
*
Történelmi távlatok
Tán’ nem magyaráznak meg mindent.
Meditáció!
*
Történelmi részletek,
Időtávlatban… keverednek.
Mi illogikus?
*
Történelmi ügyeink,
Kevese oldódott meg… felénk.
Nagy a süllyesztő.
*
Történelmi mesékben,
Hazugság, tán’ igazság, vegyes…
Ó! Az igazság…
*
Történelmi léptékben,
Magunkat képviseljük… csak így!
Feledni tilos!
*

(Septolet)
Szálldogálni,
Fellegek felett szállni,
Történelmet átlátni…
Magunkból kilátni…

Régre: emlékezni.
Ma: maradót alkotni.
Újjászületni!
*

(Bokorrímes)
Szállnak a gondolatok, idegen, zsenge-álca szárnyakon,
Tudom, mindenki becstelenül átnéz a legbátrabbakon.
Rajtuk csak átlépnek, mint öreg kukás... kidobott tárgyakon.

(3 soros zárttükrös)
Rozsdamarta kardok… lógnak a szögön,
Szerencsére még nincs luk… a sírgödrön…
Rozsdamarta kardok… lógnak a szögön.

Vecsés, 2017. szeptember 6. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. (Azt jelenti, hogy a kész mű más-más szerkesztésű versszakokból áll!)