Emlékeim kertjében gyomlálok.
Szinte nincsenek is virágok.
Néhol látszik egy kis szín a kertben.
Ez gyom, állok előtte leverten.

Kaszáljuk le akkor az egészet.
Nem lesz kertem ám a bú tenyészet.
Kiírtom az összes gyomot innen.
Mondom én bőszen, és kevélyen.

No, de mi marad akkor nekem itt?
Mindent emlékek hullája borít.
Lehet létezni emlékek nélkül?
Vagy elveszünk a semmiben végül.

Láttad nagy királyok rút bukását.
Szende szüzek erényének romlását.
Hallottál csatatéren halálsikolyt.
Hullámzó hangzavarban csendes tébolyt.

Nagy, büszke bérced méltósággal áll itt.
Világnak búja, derűje nem csábít.
Csak vihar tépázza meg a hegytetőt,
mely csókod lehelte éggel egybenőtt.

Látni fogod még jövő szenvedését.
Még szunnyadó, új hitek ébredését.
Sírásra fakaszt majd búnak emléke,
mely hegyoldalról patakként árad le.

Látni fogsz te még szépet, felemelőt.
Vidám aratókkal teli búzamezőt.
Szerelmes dalt éneklő deli legényt.
Magas, büszke bércekről írt költeményt.

Éjszakai vízió versben és apevában…

Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban,
Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban…

Emlék maradtál,
Múltam része.
Álmomba
Vissza
Jársz.

Csak
Emlék
Vagy múltból.
Álmomban élsz,
Szívem nem felejt.
*
Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság tengerén…
Amíg velem voltál és szerettél, én voltam szememben, a fenomén.

Boldogok voltunk...
Míg szerettél,
Önteltség
Bennem
Élt.

Forrt
Vérünk,
Szárnyaltunk.
Te szerettél,
Ott voltam... de, hol?

Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 9. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a kiegészítő apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.

Hétköznapi pszichológia…

Az
Idő
Nem gyógyít,
Csak megtanít,
Nélküle élni.

Fájdalom enyhül, könny kevesebb gördül.
Végtelen űr tátong, nem törpül.

*
A fájdalom hamvait lassan széthordja a szél,
De, a hiány vajon mitől fog múlni?
Széthulló fájdalommal vajon, mit veszítettél
S
A veszteség, mennyire fog földúlni?

Ha meg olyan vagy, hogy lelkedben túlfeszíttettél?
*

Szív húrja majdhogy pattannásig feszül,
Túlélés reménye feneketlen kútba merül.

Az
Idő
Nem gyógyít,
Csak megtanít,
Nélküle élni.

Vecsés, 2017. június 21. – Szabadka, 2017. szeptember 19. – Kustra Ferenc József – A verset én írtam, fölé és alá a 10 szavast és az apevát, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Férjemre emlékezve’’.

Nézed magadat a tükörben, azonban lassan törik szét...
Tele vagy a múlttal, az emlékekkel, az lelket feszít szét.
Nézem, tükör hova lett és a múlt? Minek adni őszintét?

Tükör már összetört,
Nem is baj, úgyis hazudna.
Elveszett ifjúság.
*

(3 soros-zárttükrös)
Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk,
Nézhetünk csúnyán, de homlokot nem ráncoljuk…
Vannak belénk égett emlékek, azt ápoljuk.

Múlt emléke kísér,
Elveszni őket ne hagyjad.
Egyetlen menedék.
*

Visszagondolsz és már nem éled újra, mi még életben tartott,
A tudatalattid, sokat eldugdos már, élet eddig tartott?
Már csak süketen sóhajtozol… A kaszás lelket szétrobbantott...

A múlt nem élhető,
Ám ha emlék nincs, élet sincs.
Fohász sem segít...Vég?


Vecsés, 2010. február 10. – Szabadka, 2018. február 10. -Kustra Ferenc- A verset én írtam, alá a HIAQ csokrot szerző- és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe: „Egyetlen menedék”