Szófelhő » Elveszett
« Első oldal
1
...
of
7
Idő    Értékelés
Nem tudom, miért érdekel
Sok lángelme, mit énekel.
Bolond ember, akiben nincsen kétely,
Bolondabb az, ki nem ismer félelmet!
Én tudom ez a hazugság!
Egy valami jellemez: kíváncsiság.

Nem tudom, mi is vár énrám,
Ott, hol ember sohasem járt.
Eljön az áhított Paradicsom, oly
Melyről mindenki csakis csodát papol?
S az ki romlott, embertelen,
Vajon könyörtelenül tipródik el?

Nem tudom. Mégis úgy érzem,
Elveszett magányos lényem.
S félelem uralkodik elmém felett,
Majd acél dogmám szép lassan öli meg.
Emiatt keresem helyem.
Miért tátong lyuk szerető szívemen?

Nem tudom, hallja imáim...
Bárki... S figyeli álmaim?
Lesz-e, aki segítő kezét nyújtja,
S felemel magasra, újra meg újra?
Ha kell mindig fogja kezem.
A végsőkig, s még tovább marad velem.

Nem tudom, meddig ver szívem,
És meddig kell hogy elhiggyem...
Van Isten? Oly sok szenvedés, Hiába!?
És lesz-e ki megbocsátja hibámat,
Mikor lehunyom a szemem...
Mikor örökre lehunyom a szemem.
Az alkati kérdés ott hatol a sértés,
A férj felől a szerelem féltés.
Gyilkost szül mert nem ért a szóból,
Halálnak halálával él és nem kér a jóból.
Ez a modern kapcsolat egy parancsolat,
Nézi a hajad meg a bakancsodat,
Ha a szerelem már nem kenyerem,
Az asszonyt verem ez látszik a gyereken.
Mert elveszett az empátia,
De megmenthet egy Isteni telepátia.

Nyisd már ki a szemed ember,
Tegyél egy jót egyszer-egyszer.
Mentsd meg a világot önmagadtól,
Szeress légy boldog és szakadj el a múltadtól.

A fegyver, a kard, a bokszer, a kés,
Az ágyad mellett nagyon kevés.
Félsz mindentől és van rá okod,
De mindenért a rendszert okolod.
A becsület egy szép vegyület,
Ha elnyomod ott nem véd a feszület.
Jézus sír csak a kereszten,
Mert kezedben a tű de a tető fedetlen.
Omlik a vakolat de követed a divatokat,
A negyedig válás teszi tönkre a fiatokat.

A múlt elmúlt mert nem tart örökké,
De függsz a múltért a halálkörökért.
Változtatnál de sok lett a változó,
Eltűnt a por és eltűnt a bogyó.
Minek nyúlsz más után nem ez az út,
Mert senki nem rakna a földedre koszorút.
Szeress még élsz és élj a szeretteidért,
Tegyél végre az álmaidért.
A jövőd szebb lesz és büszkén nézel vissza,
Ezt jártam én be, ez az-az utca.
Beküldő: Janó Nataniel Dávid
Az elveszett varázs zárszavával
játszik egy apró csekély jel
követi jelét
amit megérlel
az utolsó káva végzet
amely mégis még is
bálozó Zionhoz
hozott ígéret

s végre hátrahökken és nézi
miként cseréli árapályra
azt a régi
szünetből szaladt
bóbitás salak
kegyét
amely még csak úgy ragyog
Mint kezében egy zsebkendőnyi mályvapor
virít és kérdi
talán magánál definiáltabb
Ígéret parázslik
amely egy újkori eszmék
-s sokan kinevették
ahogy bóbiskol egy percre
s magáról görbül már
a térdkalácsa
S ha csak ezen múlik
Hát senki se lássa

viszont ha másra jeldül görbe
képe
vagy viszonzásul, már csak utolsót
vegyen magának
kímélet az egyre
ezt azért ne felejtse
olcsó kuszált
már ha elég facsar
ha jó lesz
s meg is érti
Magától egy úri ember csak ezt kéri..
Beküldő: Jan Zsaviczky
Merengő bolondság

Merengek az úton fázva,
S nem talál rám az árva.

Lépked a hó, lépked a tavasz,
Még is mit vár a kaland?

Vajon hová sodor a szél,
Mitévő legyen az éj?

Lépkedek a hóba, mint az elveszett,
S nem találom a jelmezem.

Lépek az útra, egyet, kettőt, s majd hármat is,
Melyik lesz a számom félve is?

Dacolva megmutatom,
Képes vagyok szeretni!

Küzdve, küzdeni,
Ha krémes a puszedli.

Hosszú még az út,
S lépkedek csupán,
A paródiának vége,
Köszönöm a dumát.
Beküldő: Horváth István
Játszunk

Játsszuk azt,hogy szeretsz engem,
s megöleled majd a lelkem.
Játsszunk mesés boldogságot,
sok-sok valóra vált álmot.
Játsszuk át az életet,
s meglásd megtaláljuk ami elveszett!
Játsszuk azt,hogy szeretlek!
Ma eggyé olvad nappal,és éj.
Játsszuk azt,hogy fellegek közt szárnyalhat a szenvedély!
Játsszuk azt,ha meghalok,
könnyből lesznek angyalok!
Ígérjétek meg nekem,
játszotok majd nélkülem!
Beküldő: Polgár Olga
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák