Egyre duzzadó űr tátong
A lélek dimenziójában
Az észlelt téridő
Hályogos szem-üvegen
Keresztül tárulkozik felületesen
Megkövül a mozdulat ereje
Szótlan hívogat
Adj Uram irgalmat.

A hang elszállt
Barázdát szánt
A szegycsont mögöt
És a sípoló csöndben
Tágul a légszomj
A hypoxiás hörgőkben
Darabokban az akarat
Adj Uram irgalmat.

Keserű forrás buggyan a mélyből
A kacaj bíborarca már irónia sértőn
És az ölelés vacogva dermeszt
Sóhajtva
Áldást békét óhajtva
Gyorsan fogyjon
Múljon minden pillanat
Adj Uram irgalmat.

A holnap hajnalhasadást nem remél
Tegnapi lesz a hideg fény.
Térdenállva feltekint parányi remény
Alázattal az óhaj oly szerény
Szeretetet csendet békét oltalmat
Adj uram irgalmat.

Fogy a lélegzet
az idő űz végtelen magányba
A csönd birodalma előtt megállva
Markolni egy szalmaszálba.
Embernek súlyos feladat.
Adj uram irgalmat.

Hittel félni
Kérni esdekelni
Erőtlenül nincs mit tenni
Csak imátkozva
Hálát adni
A tegnapokért
Elviselni a kínokat
Adj Uram irgalmat.

Súlytalan és sápadt
A holnap
Mára
Elveszti a bizalmat
Adj uram irgalmat.

Voltam ma pár vebsopban
Hol mindenféle csoda van
Kis türelmet vettem volna
Ne kelljen majd állnom sorba
Holnap.

Amíg keresgéltem válogattam
Reklámözön lógott rajtam
Kicsi nagy és határtalan
Ezek közül választhattam
Végül.

A nagyot kosárba tettem
Így szállításért nem kell fizetnem
De mivel csak holnap után érkezne
A jó vételt hát későbbre
Elhalasztom.

Ma higgadtan várakoztam
A türelmet gyakoroltam
Holnapra
Hogy beállhassak a sorba
Ügy-emmel ímmel-ámmal.

Nézetem nem érvényesülhet
Az élet bármely területén.
Levonom a következtetést
Balga, semmi ember valék én.

Ember mindig hibát keresi
Ez életet előmozdítja.
No, de, önmagában keresni
Talán ez az ember nagysága.

Ilyennek születtem, neveltek,
Így látom környező világot,
Tán' ismerem őket; emberek,
Hogy szerezzek gyertyát, világot?

Értékelem eddigi éltem,
Fény még nem gyúlt a borús egén,
Valami célod volt Istenem…
Meg kell tudnom, mire élek én!

Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József

Senrjú stílusú haikuban…

Megint szüret lesz.
Még dong a hordódonga.
Finom-bor tartó.
*
Seregély hadak
A méz ízű szőlősben.
Szüret a lankán.
*
Mézízű szőlő
Tőkén várja új létet.
Lehet, óbor lesz!
•
Ronggyá foszlott már
A jó idő, szüret lesz.
Must, szőlőprésből.
*
Nagy zsivaj, lárma
A szüret kísérője.
Újborhoz szedik!
. *
Szőlőszem mosoly
Invitál szüretelőt.
Nehéz a puttony.
*
Üres hordókat
Újbor fogja tölteni.
Már töppedt szemek.
*
Lovas kocsikon,
Dézsák. Csurig töltöttek.
Irány, a présház.
*
Nagy dézsákban csak
Gyűlnek a szőlőhegyek.
Mindenből must lesz.
*
Öntelt fahordók
Várják mustot… érlelni.
Újborról, nóták…
*
Hordó ujjongás!
Érzik, telik a hasuk.
Újbort érlelnek.
*
Hordó lett napfény
Őrzője a nedűben…
Újbor… lesz óbor.

Vecsés, 2016. október 8. – Kustra Ferenc József

A dalban
A bluesban
A ritmus is
Zavarban
Mert ott lapul
A hajlam
Mikor a csend is
Énekel

A zene
A blues
Mikor a harmónika
Nyúz
A dobpergés
Lezúz
A csend is
Nyugtalan

A bluesban
A zene
Méltó hely
A csendre
Mikor a ritmus
Halkan
A dalban
Csendről énekel

A csend
A mozdulatlan
Rend
Ha ütemet
Teremt
A bluesban
Énekel.