Idő 
Értékelés 
Értékelés A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
(leoninus)
A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
*
(senrjon)
Az egyszerű embert már
Rögvest elfelejtették… már nincs!
Ők, ártatlanok.
Úgy tűnik, hogy a halál
Maga, mulandóságért harcol
Ő a végsegéd!
Fekete kosok gyónnak,
Ha pénz nem érkezik időbe!
Élősködők ők!
Ők háború robbantók,
Katonahalál… kasszírozok.
Élősködők ők!
*
(leoninus csokor)
Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.
A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.
Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.
A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!
Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…
Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
*
(3 soros-zárttükrös)
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.
Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
(leoninus)
A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
*
(senrjon)
Az egyszerű embert már
Rögvest elfelejtették… már nincs!
Ők, ártatlanok.
Úgy tűnik, hogy a halál
Maga, mulandóságért harcol
Ő a végsegéd!
Fekete kosok gyónnak,
Ha pénz nem érkezik időbe!
Élősködők ők!
Ők háború robbantók,
Katonahalál… kasszírozok.
Élősködők ők!
*
(leoninus csokor)
Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.
A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.
Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.
A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!
Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…
Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
*
(3 soros-zárttükrös)
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.
Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
Fehér avar lesz a hópelyhekből szőtt terítő,
Én, majd, ha járok a puha hó selymen,
Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.
Apró dombokat, torlaszokat épít szellő,
Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét,
Milliónyi lélek várja, minden betűjét.
Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő…
Kerti asztalunkon, hófehér a terítő,
Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet,
A kemény hidegben látni a leheletet.
Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő.
A tél jeges lehelete most a kertész,
Feltámad a szél, de ezt el nem fújja,
Házunk fala a hótorlaszt felfogja.
Nyáron erre gondolva, legott megáll ész.
Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő,
Csillagok messze a felhők fölött ragyognak,
Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak.
Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő…
Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián „Havazás” c. verse ihletésével.
Én, majd, ha járok a puha hó selymen,
Lépésem zajtalan, puha, nesztelen.
Hópehelyből az avaron lesz fehér terítő.
Apró dombokat, torlaszokat épít szellő,
Hallgasd a végtelen, nem semmi üzenetét,
Milliónyi lélek várja, minden betűjét.
Fentről meg csak zúdul le a sötét hófelhő…
Kerti asztalunkon, hófehér a terítő,
Éjjel van, már fehér dunna borítja kertet,
A kemény hidegben látni a leheletet.
Fehér a föld, a rét, a csalitos, az erdő.
A tél jeges lehelete most a kertész,
Feltámad a szél, de ezt el nem fújja,
Házunk fala a hótorlaszt felfogja.
Nyáron erre gondolva, legott megáll ész.
Lassan úgy érzem, megállt a fehér idő,
Csillagok messze a felhők fölött ragyognak,
Lehet, erőlködnek, de minket nem láthatnak.
Talán, lesz még tavasz és jön a langy szellő…
Vecsés, 2013. január 13. – Kustra Ferenc József - Landi Krisztián „Havazás” c. verse ihletésével.
A torpedós orvlövész - a II. Világháborúban, az Atlanti óceáni, tengeralattjáró háborúban…
A konvojtól lemaradókra, halál bőszen leselkedett,
Ki lemaradt, azoknál a hangulat nem volt emelkedett…
A szürke, néma és rozsdafoltos hajótest,
Csendesen állt a víz felszínén, mint aki rest.
A periszkóp kiálló fémoszlopáról
És a fedélzeti biztonsági láncról,
A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére!
Lent a torpedóvetőnél némán álltak, néztek emberek,
Ez volt az utolsó torpedójuk, amit most betöltöttek…
Hidrofon-kezelő figyelt, fejhallgatóval a fején megadta
Hogy halálraítélt kereskedelmi hajónak mi az adata,
Hogy a torpedó, kilövés után, el, hol és mikor találhatja…
A becsült sebesség, becsült távolság is megvolt,
A háta mögött álló ember a kapitány volt...
A kapott válaszokra, egyenként bólogatott.
A parancsnok felmászott az acél létrán a támadó fülkébe,
Ott a helyiség megélénkült, elmúlt az emberek feszültsége.
Volt, kinek viccelésre támadt kedve hevesen, mint, menedéke...
Az U-boot hídján, négy őr távcsővel pásztázta ködöt,
És semmit nem láttak, de a szabályszegés föl sem ötlött!
Csak a hullámok miatt fedélzetről felcsapódó és becsorgó víz hangját
Lehetett hallani és érezni hajó, süllyedő, emelkedő ritmusát…
A kapitány odaért közéjük, csak nézett, de nem szólt, nem hallatta hangját.
Mind az öten, egyszerre hallották meg hajóról, karácsony énekét,
És tudták, a hajón angolok ünnepelték a karácsony estéjét…
A kapitány felemelte a különleges Zeiss távcsövét, de semmit nem látott,
Bámult ködbe... a hajót akarta látni, vágyni szerette volna a valóságot!
Fogta a csőbeszélőt és halkan egy parancsot morgott bele,
Elektromos motorokkal indultak el, a hullámos csendbe…
A Walwis Bay nem kapott semmilyen elő jelet vagy figyelmeztetést,
Egy pillanat alatt fordult át a fedélzete, élte rettenetét…
Ünneplő gyereket bontogatták a karácsonyi ajándékokat,
És aki élt, átélte halálos pusztulást meghozott rémálmokat.
A kabinpadló is megemelkedett és fel is szakadt,
Mint egy felhasított gyomor, ami a kardtól kiszakadt…
A hajó megbillent és imbolyogni is kezdett,
Mint a bizonytalan, aki a ködben eltévedt…
Bal oldali motor kiszakadt masszív, szétzúzott talapzatáról,
És kiszakította a hajó oldalát, mintha... lenne papírból.
A rémült rádiós tudta mi lett, a beállt sötétben asztalába kapaszkodott,
Hallotta a kinti pánikot, adásra tette rádiót, morzejeleket adott.
Tengeralattjáró! Tengeralattjárók megtámadtak! Közben, több imát mormogott!
Többször leadta a hívójelet, de senki nem válaszolt,
A konvoj ötven mérföldre már régen el is távolodott…
Megpróbált egy közeli New-foulandi állomást is hívni ízibe…
De a hajó süllyedt, az antennavezeték már belelógott a vízbe…
Vecsés, 2016. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
A konvojtól lemaradókra, halál bőszen leselkedett,
Ki lemaradt, azoknál a hangulat nem volt emelkedett…
A szürke, néma és rozsdafoltos hajótest,
Csendesen állt a víz felszínén, mint aki rest.
A periszkóp kiálló fémoszlopáról
És a fedélzeti biztonsági láncról,
A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére!
Lent a torpedóvetőnél némán álltak, néztek emberek,
Ez volt az utolsó torpedójuk, amit most betöltöttek…
Hidrofon-kezelő figyelt, fejhallgatóval a fején megadta
Hogy halálraítélt kereskedelmi hajónak mi az adata,
Hogy a torpedó, kilövés után, el, hol és mikor találhatja…
A becsült sebesség, becsült távolság is megvolt,
A háta mögött álló ember a kapitány volt...
A kapott válaszokra, egyenként bólogatott.
A parancsnok felmászott az acél létrán a támadó fülkébe,
Ott a helyiség megélénkült, elmúlt az emberek feszültsége.
Volt, kinek viccelésre támadt kedve hevesen, mint, menedéke...
Az U-boot hídján, négy őr távcsővel pásztázta ködöt,
És semmit nem láttak, de a szabályszegés föl sem ötlött!
Csak a hullámok miatt fedélzetről felcsapódó és becsorgó víz hangját
Lehetett hallani és érezni hajó, süllyedő, emelkedő ritmusát…
A kapitány odaért közéjük, csak nézett, de nem szólt, nem hallatta hangját.
Mind az öten, egyszerre hallották meg hajóról, karácsony énekét,
És tudták, a hajón angolok ünnepelték a karácsony estéjét…
A kapitány felemelte a különleges Zeiss távcsövét, de semmit nem látott,
Bámult ködbe... a hajót akarta látni, vágyni szerette volna a valóságot!
Fogta a csőbeszélőt és halkan egy parancsot morgott bele,
Elektromos motorokkal indultak el, a hullámos csendbe…
A Walwis Bay nem kapott semmilyen elő jelet vagy figyelmeztetést,
Egy pillanat alatt fordult át a fedélzete, élte rettenetét…
Ünneplő gyereket bontogatták a karácsonyi ajándékokat,
És aki élt, átélte halálos pusztulást meghozott rémálmokat.
A kabinpadló is megemelkedett és fel is szakadt,
Mint egy felhasított gyomor, ami a kardtól kiszakadt…
A hajó megbillent és imbolyogni is kezdett,
Mint a bizonytalan, aki a ködben eltévedt…
Bal oldali motor kiszakadt masszív, szétzúzott talapzatáról,
És kiszakította a hajó oldalát, mintha... lenne papírból.
A rémült rádiós tudta mi lett, a beállt sötétben asztalába kapaszkodott,
Hallotta a kinti pánikot, adásra tette rádiót, morzejeleket adott.
Tengeralattjáró! Tengeralattjárók megtámadtak! Közben, több imát mormogott!
Többször leadta a hívójelet, de senki nem válaszolt,
A konvoj ötven mérföldre már régen el is távolodott…
Megpróbált egy közeli New-foulandi állomást is hívni ízibe…
De a hajó süllyedt, az antennavezeték már belelógott a vízbe…
Vecsés, 2016. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
1939. 09. 03. -n a II. Világháborúban az északi tengereken operáltak a tengeralattjárók…
Délután három órakor kapták... rádióüzenet, kódolt,
Ez, amit, Lemp kapitány az U–30 fedélzetén rögvest dekódolt.
Olvasás után bejelentette a legénységnek, hogy kitört a háború
És az angoloknak velük szemben elkezdődik nyomorúságos, nagy ború!
Felszínre felemelkedtek és a diesel motorokat maximálisan üzemeltetve,
Tizenkét csomós maximum sebességgel, hasították habokat, élt a vadászat ösztöne…
A célpontot, csak este hétkor pillantották meg,
Kivilágítatlan hajó volt. Alig látták meg.
Lemp, segédcirkálóként azonosította célpontot
És a legénység, négy vetőcsövet vízzel elárasztott…
Fél nyolckor kilőtték a célpontra mind a négy torpedót,
Amikből három, totál telibe találta a hajót.
Az U-boot periszkópmélységből figyelte hajó lassú haldoklását,
Ahogy a tenger elnyelte. Legénység, igen élvezte a rombolását.
Napokkal később tudták meg, hogy az, az Athenia személyszállító gőzös volt,
A fedélzetén, civil utasokkal, támadásban volt is százhuszonnyolc halott.
Amikor visszatértek, Lemp kapitányt hadbíróság elé állították,
Végül, csak felmentették, de, már karrierjét sötét árnyak borították.
Vecsés, 2016. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Joachim Peiper: „Farkashajsza” c. dokumentum regénye ihletésével.
Délután három órakor kapták... rádióüzenet, kódolt,
Ez, amit, Lemp kapitány az U–30 fedélzetén rögvest dekódolt.
Olvasás után bejelentette a legénységnek, hogy kitört a háború
És az angoloknak velük szemben elkezdődik nyomorúságos, nagy ború!
Felszínre felemelkedtek és a diesel motorokat maximálisan üzemeltetve,
Tizenkét csomós maximum sebességgel, hasították habokat, élt a vadászat ösztöne…
A célpontot, csak este hétkor pillantották meg,
Kivilágítatlan hajó volt. Alig látták meg.
Lemp, segédcirkálóként azonosította célpontot
És a legénység, négy vetőcsövet vízzel elárasztott…
Fél nyolckor kilőtték a célpontra mind a négy torpedót,
Amikből három, totál telibe találta a hajót.
Az U-boot periszkópmélységből figyelte hajó lassú haldoklását,
Ahogy a tenger elnyelte. Legénység, igen élvezte a rombolását.
Napokkal később tudták meg, hogy az, az Athenia személyszállító gőzös volt,
A fedélzetén, civil utasokkal, támadásban volt is százhuszonnyolc halott.
Amikor visszatértek, Lemp kapitányt hadbíróság elé állították,
Végül, csak felmentették, de, már karrierjét sötét árnyak borították.
Vecsés, 2016. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Joachim Peiper: „Farkashajsza” c. dokumentum regénye ihletésével.
A jövő útja
Rejtelmes labirintus
Kételyes remények közt
Ködös téren át
Tekereg
A számozott időben.
Meddig s hová jutunk
És mi az amit tudunk
Mikor elindulunk.
Hordozzuk magunkkal
Évek lepecsételt nyomát
Hőstett álmokkal
Ezernyi irány útján
A cél
A fontosság privilégiuma
Hajtja
A változást
megvalósítások közt.
Lenézzük a történelmet
Fölénnyel hisszük
A mi utunk jobb lehet.
Naponta
Rójuk ösvényeit
Iránytű biztonsága nélkül.
Közben csak az idő pereg
Talpunk alatt szunnyadnak
Néma évezredek
És a dicsőség porladó
Kövületei között
Az enyészet hallgat.
Rejtelmes labirintus
Kételyes remények közt
Ködös téren át
Tekereg
A számozott időben.
Meddig s hová jutunk
És mi az amit tudunk
Mikor elindulunk.
Hordozzuk magunkkal
Évek lepecsételt nyomát
Hőstett álmokkal
Ezernyi irány útján
A cél
A fontosság privilégiuma
Hajtja
A változást
megvalósítások közt.
Lenézzük a történelmet
Fölénnyel hisszük
A mi utunk jobb lehet.
Naponta
Rójuk ösvényeit
Iránytű biztonsága nélkül.
Közben csak az idő pereg
Talpunk alatt szunnyadnak
Néma évezredek
És a dicsőség porladó
Kövületei között
Az enyészet hallgat.
