Merengek, sodródom az Időben.
Hirtelen úgy tűnik -
A fogalomnak hitt
Folyam maga az Isten.

Vagy talán egy angyal
Kit megbízott e feladattal
Láthatatlan jelen legyen,
Hogy láthatatva legyen Jelen.

A jelenben, ahogy van a Most
Csupán egy villanás - szertefoszlott,
És a múltból hozott életet
Elrejti - mint időképeket.

Ő az élet , a végtelen őrzője
Mert neki van csak elég ideje
Hogy teret , anyagot tartson
Össze. Övé az erő a hatalom

És a dicsőség is, mert nélküle
Nincs tér, és anyag vetülete.
Ő maga az űrnek lelke
Ki a Mindent teremtette.

A felfoghatatlan erő
Maga a lét-idő;
Rendszert alkot a végtelenben-
Ott lakozik az Istenben.

Ha az idő nem lenne,
A világ is eltűnne.

A Nő...

Aki az élet
Mint a végtelen folyama
A gyönyörű
Mint a Földanya maga.

A csillag
Mely körül forog a világ
Aki az otthon
Ahol ölel a puha ágy.

Aki a szerelem
Mint a tűz vihara
A szeretet
Mint az éltető manna.

A gyógyír
Mely forraszt minden sebet
Aki a virrasztó kéz
Mely ápolja a beteget

Akit áldani kellene
Minden nap az évben
De csak egy jutott
Mert beéri kevéssel

Ő az aki
Mint a természet
Szeszélyes
Mégis óv és éltet.

Ő az aki
Naponta megölelhető
Az aki Tisztelendő
Ő , a drága Nő.

A mű mikor terem
A kiállítóterem
Még csak nem is sejti
Mi fán terem
A jövedelem
Gyümölcse.

Szegény Vincent
Néha egy cent
Is jót tett
Volna vele
A jótett
De semmi kiállítás
Nem teremtett
Sem termet
Sem hajlandóság-tettet
Így szegénységben
Lett
Eltemetett.

Bezzeg Dalí
A vagány deli
Tudta
Hogy megteremti
Művészi profitját
És ezért is
Volt zseni.
Vagy picasso...
Aki cascó
Nélkül is biztosította
Hogy képei frankó
És sokáig időtálló
Legyen
Egyszerűen - perfectó.

Van aki korát
Hosszan megelőzi
Van aki csak mellőzi
Akad aki egyedien egyéni
És van aki
Saját korát
Sem tudja utolérni.

Több szólamban suhog a szél
Ahogy a fák koronái közt mesél
Bogárnak madárnak,
És minden élő paránynak.
Távolból hozza a híreket
Ahonnan ered,
S az útról,
Amint ereje gyülemlett
Azúros ég alatt surran
Simogatón vagy vad erővel.
Az életről szól szépeket.
Manapság
Ki hallgatja ezeket?
Hűsít
Perzselően forró nap alatt.
Szétszórja az érett magvakat,
Mint jó gazda a vetnivalót.
Gondnok ő a felszín felett
Ahonnan belátja az egész teret.
Épít alkot fáradatlan.
Formát rendez akaratlan,
S bár olykor
Kíméletlennek tűnik tette,
Csak mesél,
És tanít a rendre.
Meghajol előtte tisztelettel
Fa , hegy , tenger.
A lég hajtóereje teli élettel.
A mozgás alapfeltétele
Létünk elementáris része.

A fagyban
Zizeg a zuzmara
Ahogy szállingózva
Aláhull az ágakról.
Sustorog a mező
A dermedő avar
A hólepel roppan
Ahogy lábam
A jégre toppan.
Kesztyűtlenūl
Körmöm alatt
Lángra lobban
Éget a fagyos szél
És az erdő
Most a télről mesél.

A fagyban
A nyártól
Messze maradtam
De a folyó
Még pancsolja a part
Szélén az avart
És a nádasban
Vadkacsa kelt zavart.

Réce rikkant
Szalad a víz tükrén
Elhagyott stég szélén
Jégcsapba fagyott a fény
Az idén
Már senki sem üldōgél
Ott .
A fagyos
Tél bekopogott.

Bekopogott bátran
Mégis alázattal
Ádvent első vasárnapjára
Tömött felhőkkel
Az ég bundájára
Hogy hulljon az áldás
Fehéredjen s tisztuljon
minden lélek és ház
Mikorra jön a messiás.

Holnapra talán
Már más lesz a határ
Tocsogó és foltos
Az erdő bozontos
Frizurája átalakul.
A szürkén ágaskodó pára
Felkúszik a fák koronájára
De bent az első gyertya
Lángja
Fehéren megtisztulva
Meleg-fényt áraszt
A várakozók házába.