Ma van a hatodik szökőévnek napja,
Harmadik évezred szépen köszönt rája.
Virít már az ágakon bársonyos barka,
A zöldellő mezőt százszorszép takarja.

Csallóközi vidékünk napfényben fürdik,
Határban a földet serényen művelik.
Sok traktor boronál, a magot is vetik,
Dús legelőkön a jószágot etetik.

A város is pezseg, tavaszt várja éppen,
Méltóképp tiszteleg, kulrúr-rendezvényen.
Falvak népe szorgos, munka van a kézben,
Hogy szép legyen e táj mindenki szemében.

Európa legnagyobb folyami szigete,
Világunknak fontos természeti kincse.
Sok fajnak otthona, élet környezete,
Utókornak óvni....jelen szükséglete!

Dunatőkés, 2024.február 29. -Ostrozánsky Gellért- íródott: 12 szótagos bokorrím csokorban.

Ázok és fázok és megállok,
Lecsurgó vízre rácsodálok.
Fénynyalábok a vízcseppekben,
Tükröződnek a tág szememben.

Ázok és fázok és didergek,
Annyira lenyűgöznek fények.
Arcomba ver, puha vízeső,
Érzet és látvány; meseillő.

Már csak fázok, lassan száradok,
Eltűnnek a szép fénynyalábok.
Átélt élménytől megújhodom
És indulok, mennem kell, tudom.

Vecsés, 1999. január 23. – Kustra Ferenc József

(Bokorrímes)
Klassz-tetsző e farsangi zene, szinte búbánat bomlasztó!
A sok-sok szép maskara, biz' van, hogy nevetésre fakasztó.
Részvevők szép kivitelű ruhákban és vannak tetszetős álarcok,
Zabizásra csábítanak az asztalra kitett fánk-variációk!
*
(senrjú)
Bőven fogyaszt nép,
Fogy is a fánk rendesen.
Izzadó táncos.
*
Mesés ez a vidámság és ajtófélfa fölé is felér mai pazar hangulat,
Hétköznapok gondjai mind-mind otthon maradtak… mind olyan utálatos gondolat.
Látni, többen próbálkoznak az álarcot eltolva csókot lopni,
Ők a vágy hevében hiszik, hogy maszkában úgysem látja meg senki.
*
(10 szavas duó)
Hajnalra van már kinek álarca leszakadt,
Részeg…asztal alatt ragadt.

Hajnalra maszkok zsírosak,
Lekvárosak.
Vannak… miért szakadtak?
Nem bírták, elmálltak?
*
Látni a lekvárral jól lefröccsent sipkát,
Meg csoszogós, túl nagy trágyahordó csizmát.
Vannak, rémisztők… látni sok, hu’ mily’ álcát.
*
(10 szavas)
Zsongó-bongó a nagy bálterem,
Zenekar éppen játssza nekem, a kedvencem.
*
(3 soros-zárttükrös)
E farsangi úri-muri bizony, tetszetős jelmezbál,
Persze inni, annyit kell, biztos legyen… majd hazatalál.
E farsangi úri-muri bizony, tetszetős jelmezbál.
*
(10 szavas)
Hajnalra, van, ki jól kiütötte magát,
Csak hazamenni… beágyazni magát…

Vecsés, 2022. január 16 – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus versformában.

mert az a poéta szívlapátja…

Gyertyám lobogó fénye igen eltorzította,
Kisimított, elfödte, sőt, jobban kirajzolta
A méreteket, mélységeket, mint alak-forma…

Nem látszik a szám szélén, hogy tükörtojást ettem,
Az sem, hogy az előbb jó forró gyógyfürdőt vettem…
De látszik, hogy a pennámat kezembe szereztem.

Árnyékomban nem látszik sem szeretet, sem gyűlölet,
De látszik, mint fényjáték… oly’ változatos az élet.
Az sem látszik, hogy létem ilyen 'szakadt rongy', miként lett!

Falon, árnyékom le-föl, jobbra-balra ugrál, kisebb és nagyobb is vagyok,
Mert izgek-mozgok… erre megaktiválnak a legnagyszerűbb gondolatok.
Szerencsére ezekben nincsen hiány, kezemben a pennával, alkotok.

Vecsés, 2022. október 30. – Kustra Ferenc József

Nem sorolhatom itt az összes
Magyar Nagyot
Így most előttük fejet hajtva
Alázattal mindenkit kihagyok.
Bízom megbocsájtják ezt nekem;
Hiszen példaképeink lettek az életben.

Lelkükből elvetett mag
Csírái lettünk,
Kik költeményeikben
Haza-szeretetet leltünk.
Késztetést -
A nyelvet, mint stafétatollat,
Emeljük ,visszük az ősi szózat
Dicsőségét.

Nincsen szebb és zamatosabb,
Hozzája hasonlatosabb.
Nagyjaink elme-kincse
Utódok büszke értéke!
Őrizzük!-
Az anyanyelv szent oltárának
Katedrálisában.

A gyermeknek e nyelvet add örökül,
És Kivételes lesz sokak közül!
A haza lehet változó,
De a nyelvvel összetartozó
Minden Magyar!