Köszönöm Istennek,
Hogy téged adott testvéremnek.
Néha elsodor az élet,
De a szívünket
Összeköti a szeretet.
Legnagyobb kincs a testvér,
Mert történjen bármi,
Mögötted áll s véd.
Drága testvérem,
Legyél mindig boldog,
Teljesüljön minden álmod,
Szerencse kísérje utad.
Boldogság minden lépted.
Isten éltessen téged!
Most pedig a kedvenc részed:
Ahány csillag ragyog az égen,
Annyi áldás érjen téged!

Húr feszültségben
A várakozó dallam
Idő a csendnek.

Idő a csendnek
Feszültségdermedésben-
Céltudatosság.

Dunatőkés, 2024.február 27.
Íródott: senrju-ban.

Görcsös-fűz virul,
Ezüstös nyárfák között.
Biztos véletlen?

Nem oda való,
Hozzá hasonló itt nincs.
Hivalkodó kép!

Különc a látvány...
Láthatatlan elődök.
Csoda-ritkaság.

Lombja zöldellő,
Minden más fa még kopasz.
Rokontalanság.

Szem-csábító erő
Vonz, ékes koronája...
Figyelemkeltés!


Dunatőkés, 2024.március 3. -Ostrozánsky Gellért- íródott: senrju csokorban.

Karmester beint...
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!

Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.

Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.

Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.

Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.

Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.

Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.

Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.

Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.

Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!

A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.

Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.

Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.

Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.

A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.

Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!

Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.

Mindennap teszel valamit, jót és tán' rosszat,
Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat.
Szembe találkozol… jön a csorda hazafelé,
Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé.

De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka,
Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga!
Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom,
Mert nappal olyan, amilyen a lét, a társadalom.

Nyugalmat lehet, hogy csak kint nyersz a temetőben,
Ott nem zavarnak, elmerenghetsz a Teremtőben.
Ott már nem kell küzdened a Sorsod ellen,
Már nem tőled fog függeni, hogy jövőben.

Te vagy ki énekelsz és meg akarod mutatni a világnak?!
Van ezzel egy nagy baj! Mi az mi manapság megfelel a mának?
Kis hazánkban nagy baj van, fiatal nemzedék nagyon bizonytalan,
De az idősebbek is ilyenek lettek, tennének, de hasztalan.

Aki bizonytalan, az megbízhatatlan,
Ráadásul még, senki sem halhatatlan!
Dilemma az élet, dilemma, mit teszel,
Dilemma a jövő, ha bármit is teszel.

Mit is teszel Te? Hajszolod a nem létező csodát?
Mész a saját fejed után? Hagyd el a betegszobát!
Tégy már valami valósat, igazat, építő jellegűt!
Nem vagy Te suta-buta… saját főből-észből eredetűt!

Jó lenne, ha Te döntenél, hidd el, más nem segít.
Van ki inkább fogát huzatja ki... a mindenit!
Állj már a sarkadra, így nem jutunk előre!
Tégy már magyar! Jusson a mi hazánk előbbre!

Történhet bármi, tudnod kell, merre van előre útja.
Én meg tudom rólad… belőled sokkal többre is futja!

Ha majd biztatást süvít a szélvihar a füledbe,
Akkor tégy is… és ne feltétlen, épp Te maradj csendbe…

Vecsés, 2013. szeptember 30. – Kustra Ferenc József- íródott: a „teszel az Hazáért?” kérdésköz-ben…