Idő 
Értékelés 
Értékelés Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros…
Rabló fekete
Csend, elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
*
Este, tehén bőg,
Várja, hogy jól megfejjék.
Abrakoltatás.
A holdsarló dagadt mell,
Nem fáj, már csorog a tej.
*
Álmosító a
Tücskök esti ciripje.
Besötétedés.
Feketeség elterül,
Szív- fátyol előkerül.
*
Esthajnalcsillag
Tücsök zenét hallgatja.
Késői fekvés.
Szegre akasztott álom,
A csillagos határon.
*
Erdei ösvény,
Eltűnik a sötétben.
Állat lábnyomok?
Kis őz anyjához bújik,
Barna foltként elnyúlik.
*
Estefelé már
Sáska is imádkozik.
Fecske jár arra.
Szeme a világon csügg,
Tollain égi nyom függ.
*
Vecsernye idő!
Vaddisznók a makkosban.
Boldog röfögés.
Ártatlan malackodás,
Őstermészet, semmi más.
*
Éjszaka, réten,
Sün család kóricálgat.
Vacsoraidő.
Szelíd, tüskés hát szeret,
Kemény, szőrös szív helyett.
*
Fülledt éjszakán,
Denevérek repülnek.
Lesz-e estebéd?
Furcsa finomkodások,
Lakmározó barátok.
*
Éjjel, melegben
Halk neszezés. Állatok.
Vaddisznó kölyke.
Óvatos zizzenések,
Fülledt, meleg ól-fészkek.
*
Éj csendje lágyan
Bújik erdei fák között.
Pók alszik, nem fon.
Hálója erős szőttes,
Zsákmánya már felnőttes.
*
Este már leszállt,
Mindenfele, félhomály.
Csendes madárfütty!
Békült, szunnyadó világ
Mint éjjelnyílt létvirág.
Vecsés, 2017. május 23. – Mórahalom, 2017. június 10. - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Ősi álom” (2. variáció)
Rabló fekete
Csend, elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
*
Este, tehén bőg,
Várja, hogy jól megfejjék.
Abrakoltatás.
A holdsarló dagadt mell,
Nem fáj, már csorog a tej.
*
Álmosító a
Tücskök esti ciripje.
Besötétedés.
Feketeség elterül,
Szív- fátyol előkerül.
*
Esthajnalcsillag
Tücsök zenét hallgatja.
Késői fekvés.
Szegre akasztott álom,
A csillagos határon.
*
Erdei ösvény,
Eltűnik a sötétben.
Állat lábnyomok?
Kis őz anyjához bújik,
Barna foltként elnyúlik.
*
Estefelé már
Sáska is imádkozik.
Fecske jár arra.
Szeme a világon csügg,
Tollain égi nyom függ.
*
Vecsernye idő!
Vaddisznók a makkosban.
Boldog röfögés.
Ártatlan malackodás,
Őstermészet, semmi más.
*
Éjszaka, réten,
Sün család kóricálgat.
Vacsoraidő.
Szelíd, tüskés hát szeret,
Kemény, szőrös szív helyett.
*
Fülledt éjszakán,
Denevérek repülnek.
Lesz-e estebéd?
Furcsa finomkodások,
Lakmározó barátok.
*
Éjjel, melegben
Halk neszezés. Állatok.
Vaddisznó kölyke.
Óvatos zizzenések,
Fülledt, meleg ól-fészkek.
*
Éj csendje lágyan
Bújik erdei fák között.
Pók alszik, nem fon.
Hálója erős szőttes,
Zsákmánya már felnőttes.
*
Este már leszállt,
Mindenfele, félhomály.
Csendes madárfütty!
Békült, szunnyadó világ
Mint éjjelnyílt létvirág.
Vecsés, 2017. május 23. – Mórahalom, 2017. június 10. - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Ősi álom” (2. variáció)
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros-zárttükrös)
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.
Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.
Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!
(Bokorrímes duó)
Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.
Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...
Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
(3 soros-zárttükrös)
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.
Lelkem, kacarászgatva dudorász,
Tűrésem képmutató lélekmáz.
Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.
Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!
(Bokorrímes duó)
Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.
Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...
Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Az éj, sötétes, felhős, gyengén holdvilágos.
Csak árnyakat látok… iszonyú, vagy nagyszerű?
Én már a reggelt várom… mikor lesz világos?
Legyen már napfény, éltető és nagy mellényű!
(senrjú)
Ezt tavasz hozza…
Hozza őt új kabátja…
Napfényes tavasz!
Budapest, 2013. szeptember 9. - Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként.
Csak árnyakat látok… iszonyú, vagy nagyszerű?
Én már a reggelt várom… mikor lesz világos?
Legyen már napfény, éltető és nagy mellényű!
(senrjú)
Ezt tavasz hozza…
Hozza őt új kabátja…
Napfényes tavasz!
Budapest, 2013. szeptember 9. - Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként.
Reggel sétáltam
És azt látom, jő tavasz!
Már minden zöldül.
*
Velem szembe jött,
Rögtön kigombolkoztam.
Üdít! Frissesség.
*
Öröm pillanat,
A természet átölelt.
Lélek, ábrándos.
*
Nagy a pillanat
Öröme, én ölelem.
Nagy ábrándozás.
*
Tavasz ihletet
Ad, fölöttébb inspirál.
Gondolatözön.
*
Felsejlett a nyár,
Bízok, hogy az is eljő.
Közérzetem jó.
*
A természet tán’
Nem gondolattal játszik?
Már napoznék is.
*
A megújhodás
Özöne, úgy rám zúdul.
Élmény a séta…
*
Lehunyt szemekkel
Lassan, némán ballagok.
Egy oszlop koppan…
Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József- íródott: senrjú csokorban, önéletrajzi írásként!
És azt látom, jő tavasz!
Már minden zöldül.
*
Velem szembe jött,
Rögtön kigombolkoztam.
Üdít! Frissesség.
*
Öröm pillanat,
A természet átölelt.
Lélek, ábrándos.
*
Nagy a pillanat
Öröme, én ölelem.
Nagy ábrándozás.
*
Tavasz ihletet
Ad, fölöttébb inspirál.
Gondolatözön.
*
Felsejlett a nyár,
Bízok, hogy az is eljő.
Közérzetem jó.
*
A természet tán’
Nem gondolattal játszik?
Már napoznék is.
*
A megújhodás
Özöne, úgy rám zúdul.
Élmény a séta…
*
Lehunyt szemekkel
Lassan, némán ballagok.
Egy oszlop koppan…
Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József- íródott: senrjú csokorban, önéletrajzi írásként!
A zöld szín jegyében…
Reggel illata
Még hűvös, csillagfény nincs.
Nagy rét, kizöldül.
*
Változás közelg!
Réten, fű kezd zöldülni!
Jő már kikelet!
*
Virágok réten,
Bimbóból most nyílnak ki.
Gazok is zöldek.
*
Lépés. Ág reccsen.
Madarak elrebbennek.
Határ, kizöldül.
*
Tünemény hajnal,
Zölddel borított tájon.
Ujjá alakul.
*
Ágak levelet
Sarjasztatnak. Új élet.
Zöldülő tájék.
*
Hideg melegszik,
Magában, bús dallamoz.
Leng, a már zöld fű.
*
Rügyecske pattan,
Madárdal messzire száll.
Határ, zöld színt ölt.
*
Harmat gyöngyöcskék
Csillognak hajnal füvén.
Vizes a zöld szín.
*
Zöld fű hajlongó,
Harmatcsepp cseppen róla.
Nap gyorsan szárít.
*
A múlt zöld füve
Megújul, új színekben.
Szemnek, gyönyörű!
*
A csoda fűszál!
Zölden lengedez a réten.
Simogatja szél.
*
A fű még zöldül,
Így hát várjuk holnapot.
Kikelet dallam.
*
Patakban csobog
A nagyon tiszta vize.
Zöldülő erdő.
*
Esti árva fény,
Eltűnik zöld erdőben.
Árny már nem látszik.
*
Zöld erdőben,
Fű ágyon jót aludni.
Madárdal altat.
*
Széllel elküldött
Fenyőillat üzenet.
Zöld megújulás
*
Fenyőfa illat,
Kifolyt gyanta cseppekből.
Zöld szín változat.
*
Fenyőfáknak friss
Illata terjeng körbe.
Zöld tűlevelek.
*
Láva szín alkony
Fenyvesek zöld ágain.
Már árnyék derűs.
*
Erdő kizöldül,
Rét már virágillatos.
Friss szél kószálgat!
*
Meleg hajnalban
Zöldes rügyek fakadnak…
Madárcsicsergés.
*
Új, erdő-mező,
Zöldülő szinergia.
Zöldes újhodás.
*
Zöldül a határ.
Fehér orgonavirág.
Napozás, padon.
Vecsés, 2016. április 5. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
Reggel illata
Még hűvös, csillagfény nincs.
Nagy rét, kizöldül.
*
Változás közelg!
Réten, fű kezd zöldülni!
Jő már kikelet!
*
Virágok réten,
Bimbóból most nyílnak ki.
Gazok is zöldek.
*
Lépés. Ág reccsen.
Madarak elrebbennek.
Határ, kizöldül.
*
Tünemény hajnal,
Zölddel borított tájon.
Ujjá alakul.
*
Ágak levelet
Sarjasztatnak. Új élet.
Zöldülő tájék.
*
Hideg melegszik,
Magában, bús dallamoz.
Leng, a már zöld fű.
*
Rügyecske pattan,
Madárdal messzire száll.
Határ, zöld színt ölt.
*
Harmat gyöngyöcskék
Csillognak hajnal füvén.
Vizes a zöld szín.
*
Zöld fű hajlongó,
Harmatcsepp cseppen róla.
Nap gyorsan szárít.
*
A múlt zöld füve
Megújul, új színekben.
Szemnek, gyönyörű!
*
A csoda fűszál!
Zölden lengedez a réten.
Simogatja szél.
*
A fű még zöldül,
Így hát várjuk holnapot.
Kikelet dallam.
*
Patakban csobog
A nagyon tiszta vize.
Zöldülő erdő.
*
Esti árva fény,
Eltűnik zöld erdőben.
Árny már nem látszik.
*
Zöld erdőben,
Fű ágyon jót aludni.
Madárdal altat.
*
Széllel elküldött
Fenyőillat üzenet.
Zöld megújulás
*
Fenyőfa illat,
Kifolyt gyanta cseppekből.
Zöld szín változat.
*
Fenyőfáknak friss
Illata terjeng körbe.
Zöld tűlevelek.
*
Láva szín alkony
Fenyvesek zöld ágain.
Már árnyék derűs.
*
Erdő kizöldül,
Rét már virágillatos.
Friss szél kószálgat!
*
Meleg hajnalban
Zöldes rügyek fakadnak…
Madárcsicsergés.
*
Új, erdő-mező,
Zöldülő szinergia.
Zöldes újhodás.
*
Zöldül a határ.
Fehér orgonavirág.
Napozás, padon.
Vecsés, 2016. április 5. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.
