A Kövér, fénylő hold gyűrű
Földről atmoszféra művű.
Olyan, akárcsak a műfű,
Illúzió-valós...sűrű.

Egy szép kerekded karika,
Csak léggel játszó grafika.
Hol érzékeli pszichika,
Meginoghat a statika.

A fény törése relytélyes,
Párás erdőben lidérces.
Benyomást fokoz, nem kétes.
Némán is nagyon beszédes.

Csillagok tán irigykednek,
Hold fényébe belevesznek.
Boszorkányok settenkednek,
Mágiával ijesztgetnek.

Teliholkor nagy a hatás,
Sokaknál biz rossz az alvás.
Havonta ismétlelt rendszer
Természetnek fontos vekker.

Dunatőkés, 2024. április 17.

Torz ídea vak.
Vágy...önteltség függő.
Karneválosdi!

Eszköz nem számít!
Ember jó léte teher.
Befolyás apad!

Szántóföld gyomos
Dohos mag népeknek jó.
Bábuk észt osztnak!

Golyót kell vetni!
Bűzös profit virágzó.
Csak Cél a lényeg!

Guru-l a szekér,
Víg napja van bábuknak.
Fék ismeretlen!

Kór bugyog földön,
Csatornákból szenny ömlik.
Félelem nagy úr!

Bölcs hiába int,
Veszélyes a játszma.
Bizonytalanság!

Baljós idő van.
Hullaterek kínja száll.
Sorshatás terjeng.

Népnek lánc-iga,
Sátánnak dicsőség jár.
Istentelenség!

Az Idő szólni fog.
Isten bottal sose ver!
Szabadít jókat!


Dunatőkés. 2024. március 23.

Zajos a város,
Dús forgalom, emberek.
Időhiány van?
Mindenki siet...oda,
Jobbról balra...fordítva.

Jólétnek ára,
Embernek szabadsága.
Kötelesség van!
Mint hangyaboly a város,
Forr a lét...akadályos.

Kapcsolat mérleg,
Súlytalan lebeg nyelve.
Aszalt szeretet.
Tépett testben fagyos szív.
Folyton csak a munka hív.

Precíz pontosság...
Ostor ember kezében.
Időt hajt vele!
Üti-veri sorsokat,
Kergeti az álmokat.

Percekre szelt nap.
Valahová...merre tart?
Rohanó világ!
Megállni nincs idő már,
Monoton rab-iga vár.

Dunatőkés, 2024. március 29.

Ezt is megértük, elmúlt a hatvan éved,
Nem öregszel, Te élted, még mindig éled.
Persze, már nem vagy olyan fitt, fiatalos,
De nyugdíjas? megelégedett, mosolygós.

Az élet messze sodort minket egymástól,
Így túl sokat nem merítettünk egymásból.
Együtt voltunk katonák, mint tervtáblások,
Sok élményünk volt, mit nem éltek meg mások.

Van két fiad, de sajna nincsen unokád,
Így fürdőkádban sincsen néktek kicsi kád.
Varrógépműszerész voltál, büfés lettél,
Tudom, családodért mindent meg is tettél.

Most voltunk nálatok, négy napot buliztunk,
Születésed napján, többen is mulattunk.
Kerti partin ünnepeltünk Téged, veled,
Muflon pörköltöt ettünk, ezt hoztak neked

Nincs mit tenni élted javát már leélted,
De, míg élsz, mi biz? szeretni fogunk téged.
A jó Isten, jó hosszú utat adjon még,
Isten éltessen, jó sokáig éljél még!

Vecsés, 2005. augusztus 4. ? Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által,
Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal
Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által...

Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett,
Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett
A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét haláltól megvédett.

Könnyező szemmel gödröm omló falára merengek
Közbe ez nem jó, de messzeségbe nem révedhetek...
Közelg' azonban idő, történelem része leszek!

(Septolet)
Kínszenvedés,
Ideálkeresés,
Cselvetés,
Összeszedelőzködés?

Miért volt, ami eltolt,
Mezőségem nem volt...
Létem... csak holt?

Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József