Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem is oly rég néked szedtem
Nem is oly rég néked szedtem kinn a réten minden szál virágot,
felcsillanó két szemedben láttam én a földi boldogságot.
Te voltál az ébredésem, tehozzád fűz minden egyes álmom,
nincs olyan, mit meg ne tennék, amikor a mosolyodat látom.
Meleg nyárra hosszú tél jött, elhervadtak már a szép virágok,
te is olyan messze tűntél, kergetve az illó délibábot.
Százezernyi édes emlék, tudom jól, hogy te is épp úgy bánod,
mikor néha lehunyt szemmel halvány arcom magad előtt látod.
Vége lett a hosszú télnek, újra nyílik virág a határon,
énbennem is újra ébred minden egyes féltve őrzött álom.
Ma is épp úgy visszavárlak, tehozzád száll minden sóhajtásom,
nem tudok már mást szeretni rajtad kívül ezen a világon.
Nem is oly rég néked szedtem kinn a réten minden szál virágot,
felcsillanó két szemedben láttam én a földi boldogságot.
Te voltál az ébredésem, tehozzád fűz minden egyes álmom,
nincs olyan, mit meg ne tennék, amikor a mosolyodat látom.
Meleg nyárra hosszú tél jött, elhervadtak már a szép virágok,
te is olyan messze tűntél, kergetve az illó délibábot.
Százezernyi édes emlék, tudom jól, hogy te is épp úgy bánod,
mikor néha lehunyt szemmel halvány arcom magad előtt látod.
Vége lett a hosszú télnek, újra nyílik virág a határon,
énbennem is újra ébred minden egyes féltve őrzött álom.
Ma is épp úgy visszavárlak, tehozzád száll minden sóhajtásom,
nem tudok már mást szeretni rajtad kívül ezen a világon.
Jött a török, csak zúdult… áradat,
Fehér habra hajszolták lovakat.
Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
Kezükben pajzsok meg jatagánok.
Országot foglalni mi hagyhatjuk?
Sereggel hadba szállt: király urunk.
Lovakat nyergelték és itatták,
Egész nemességet hadba hívták.
A véres kard eredménye meg lett…
Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
Széthúzott magyarság… nem ment oda,
Sereg másik része, sehova…
Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
Főurak, az elit acsarkodott,
Hatalomért meg csak viaskodott.
Egy része tűrte, többi ölését,
Nem akarta barát ölelését.
Odaveszett jó királyunk, meghalt!
Ország ezek után szinte meghalt…
Patakba fulladt, mondták királyra,
Ám orvul meggyilkolták csatában?!
Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
Senki nem figyelte magyar szívet.
Úr, ránk is mérte a büntetését!
In tolerálta uraink kedvét.
Ország tönkrement, úgy van az óta?
Ország sors tán’ változott… mióta?
Vesztes ország lettünk, főurak tették,
Magyar identitást rég elvesztették.
Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
Akkor főuraink alá rendeltük.
Nem török a hibás, élet ilyen,
Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!
Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?
Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
A famíliának, rögvest kürtöld ki!
Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
Fehér habra hajszolták lovakat.
Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
Kezükben pajzsok meg jatagánok.
Országot foglalni mi hagyhatjuk?
Sereggel hadba szállt: király urunk.
Lovakat nyergelték és itatták,
Egész nemességet hadba hívták.
A véres kard eredménye meg lett…
Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
Széthúzott magyarság… nem ment oda,
Sereg másik része, sehova…
Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
Főurak, az elit acsarkodott,
Hatalomért meg csak viaskodott.
Egy része tűrte, többi ölését,
Nem akarta barát ölelését.
Odaveszett jó királyunk, meghalt!
Ország ezek után szinte meghalt…
Patakba fulladt, mondták királyra,
Ám orvul meggyilkolták csatában?!
Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
Senki nem figyelte magyar szívet.
Úr, ránk is mérte a büntetését!
In tolerálta uraink kedvét.
Ország tönkrement, úgy van az óta?
Ország sors tán’ változott… mióta?
Vesztes ország lettünk, főurak tették,
Magyar identitást rég elvesztették.
Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
Akkor főuraink alá rendeltük.
Nem török a hibás, élet ilyen,
Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!
Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?
Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
A famíliának, rögvest kürtöld ki!
Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
Ma a padláson fent jártam,
egy köpönyeget találtam.
Padláson azért hempereg,
mert ez egy varázsköpönyeg.
Felveszed a köpönyeget
eltakarja a lényeget.
Most már bátran ehetsz sokat,
elrejti a pocakodat.
Hogyha leeszed a ruhád
nem fog megszidni a mamád,
mert észre sem fogja venni.
Bátran lehet csúnyán enni.
Egy hibája mégis csak van.
Megegyezhetünk mi abban,
hogyha leveszed magadról
lepel lehull a titkokról.
egy köpönyeget találtam.
Padláson azért hempereg,
mert ez egy varázsköpönyeg.
Felveszed a köpönyeget
eltakarja a lényeget.
Most már bátran ehetsz sokat,
elrejti a pocakodat.
Hogyha leeszed a ruhád
nem fog megszidni a mamád,
mert észre sem fogja venni.
Bátran lehet csúnyán enni.
Egy hibája mégis csak van.
Megegyezhetünk mi abban,
hogyha leveszed magadról
lepel lehull a titkokról.
Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Fázós magány vacog.
*
Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
*
Egy
Pillanat
Műve volt.
Mennykő zúzta
Létem értelmét.
*
Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
*
Hűvös reggel rémlik,
Dühös felhők eget szegik.
Könny áztatta szemek.
*
Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
*
Kín,
Bánat,
Ételem,
Italom volt.
Gondok terheltek.
*
Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
*
Színek odavesztek,
Lehulltak, színes levelek.
Elveszett remények.
*
Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
*
Sok
Év múlt
Magányban.
Estem, keltem
Jobbat reméltem.
*
Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
*
Hinti ködét az ég,
Tejfehér fátyol nem oszlik.
Útvesztő... nincs kiút.
*
Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
*
Nem
Tudom
Mi a nagy
Vétkem, hogy ezt
Kaptam cserébe...
Már
Fogytán
Reményem,
Jegyet kérek,
Csak... egy-irányba.
*
A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
*
Az idő szeszélyes,
Kicsit nyár, majd vihar tombol.
Fázós magány vacog.
*
Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
*
Egy
Pillanat
Műve volt.
Mennykő zúzta
Létem értelmét.
*
Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
*
Hűvös reggel rémlik,
Dühös felhők eget szegik.
Könny áztatta szemek.
*
Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
*
Kín,
Bánat,
Ételem,
Italom volt.
Gondok terheltek.
*
Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
*
Színek odavesztek,
Lehulltak, színes levelek.
Elveszett remények.
*
Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
*
Sok
Év múlt
Magányban.
Estem, keltem
Jobbat reméltem.
*
Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
*
Hinti ködét az ég,
Tejfehér fátyol nem oszlik.
Útvesztő... nincs kiút.
*
Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
*
Nem
Tudom
Mi a nagy
Vétkem, hogy ezt
Kaptam cserébe...
Már
Fogytán
Reményem,
Jegyet kérek,
Csak... egy-irányba.
*
A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban…
Ahogy körbenézünk, feltétlenül.
Bár, nem teljesen leplezetlenül.
Mind öregszünk... olyan féktelenül.
Az
Idő
Foga már
Annyiunkat
Kikezdett... bizony.
Nem is értjük, csak nézelődünk,
Hogy mivé lettünk... és kételkedünk.
*
Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás,
Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás…
Tehetetlen lét,
Gyötrő aggály.
Homályos
Jövő,
Csőd.
*
Öregnek az emlékek már, nagyon fontosak, az volt élete,
Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete…
Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell?
A többieknek meg az életüket szeretni kell?
Az
Emlék
A volt lét!
Tudni fogod
Midőn múlté lesz.
Múlttól szabadulni nem lehet,
Nem is kell, szeresd az életet!
*
Fiatal ma olyan, magában hiszi,
Mindent kreatívan megváltoztatni,
Ezért is üres az udvaron az akol…
Az öregek biz' nem csináltak semmit jól...
Ők
Hiszik
Okosak.
Úgy jó minden,
Ahogy csinálják.
*
Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni,
Ez, át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni…
Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége, és a jövő!
Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő…
Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’
Ahogy körbenézünk, feltétlenül.
Bár, nem teljesen leplezetlenül.
Mind öregszünk... olyan féktelenül.
Az
Idő
Foga már
Annyiunkat
Kikezdett... bizony.
Nem is értjük, csak nézelődünk,
Hogy mivé lettünk... és kételkedünk.
*
Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás,
Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás…
Tehetetlen lét,
Gyötrő aggály.
Homályos
Jövő,
Csőd.
*
Öregnek az emlékek már, nagyon fontosak, az volt élete,
Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete…
Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell?
A többieknek meg az életüket szeretni kell?
Az
Emlék
A volt lét!
Tudni fogod
Midőn múlté lesz.
Múlttól szabadulni nem lehet,
Nem is kell, szeresd az életet!
*
Fiatal ma olyan, magában hiszi,
Mindent kreatívan megváltoztatni,
Ezért is üres az udvaron az akol…
Az öregek biz' nem csináltak semmit jól...
Ők
Hiszik
Okosak.
Úgy jó minden,
Ahogy csinálják.
*
Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni,
Ez, át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni…
Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége, és a jövő!
Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő…
Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’
