Idő 
Értékelés 
Értékelés A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet…
(leoninus csokor)
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
(leoninus csokor)
Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak…
Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék…
Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi…
Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány…
Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét…
Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek.
Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással.
Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg.
Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van.
Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok.
Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal?
Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven?
Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet.
Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol?
Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat?
Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek?
Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket…
Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’?
Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget…
Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít!
Jaj! Te szép, szerelmetes Veca!
Hulló erdőm, betakarna ma.
Hasadon nyomnálak,
Másoktól óvnálak.
Erdődbe járnék, mint harcosa…
Jaj! Nap már, hágva-égve, végre,
Hulló bánattal, mi is végre…
Fennkölt lenne hágás,
Nem volna kifogás.
Lámpanyél heve, heves végre.
Jaj! Napnak lehet… nekem Veca?
Hulló erőm… ez felturbózza.
Hevítené vérünk,
Jó kutadba férünk…
Kacér húsod, finoman nyalva!
Vecsés, 2019. április 26. –Kustra Ferenc József– Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
Hulló erdőm, betakarna ma.
Hasadon nyomnálak,
Másoktól óvnálak.
Erdődbe járnék, mint harcosa…
Jaj! Nap már, hágva-égve, végre,
Hulló bánattal, mi is végre…
Fennkölt lenne hágás,
Nem volna kifogás.
Lámpanyél heve, heves végre.
Jaj! Napnak lehet… nekem Veca?
Hulló erőm… ez felturbózza.
Hevítené vérünk,
Jó kutadba férünk…
Kacér húsod, finoman nyalva!
Vecsés, 2019. április 26. –Kustra Ferenc József– Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 405
Történelmünk egy szelete…
Október huszonharmadika,
Az újkori szabadság napja.
Fegyvert fogott és harcolt a nép,
Két hét után, biz' eljött a vég.
Mi, bizony igen jól emlékszünk,
Hogy jött a sok-sok tank ellenünk!
Gyerekek és nők, kint az utcán,
Molotov koktél repült is mán’.
Nem hiányzott hazaszeretet,
A szabadságvágy hívta népet.
Ment, akit érdekelt a haza,
Sokan bizony nem tértek haza.
Az idegen hatalom tankjai,
Tapostak, mint óriás lábai,
Nem kímélték a nőt és gyermeket,
Irtották a hazafi fejeket.
Elbukott a dicső szabadságharc,
Őrködjünk, ne legyen már itt több harc!
Népünknek ez olyan szép emlékkép…
Becsülettel őrizzük emlékét!
Budapest, 1997. augusztus 30. - Kustra Ferenc József – íródott; az 1956 -s Forradalom és szabadságharcunk emlékére…
Október huszonharmadika,
Az újkori szabadság napja.
Fegyvert fogott és harcolt a nép,
Két hét után, biz' eljött a vég.
Mi, bizony igen jól emlékszünk,
Hogy jött a sok-sok tank ellenünk!
Gyerekek és nők, kint az utcán,
Molotov koktél repült is mán’.
Nem hiányzott hazaszeretet,
A szabadságvágy hívta népet.
Ment, akit érdekelt a haza,
Sokan bizony nem tértek haza.
Az idegen hatalom tankjai,
Tapostak, mint óriás lábai,
Nem kímélték a nőt és gyermeket,
Irtották a hazafi fejeket.
Elbukott a dicső szabadságharc,
Őrködjünk, ne legyen már itt több harc!
Népünknek ez olyan szép emlékkép…
Becsülettel őrizzük emlékét!
Budapest, 1997. augusztus 30. - Kustra Ferenc József – íródott; az 1956 -s Forradalom és szabadságharcunk emlékére…
Az évek árnyékából
Emlékek élménye köszön
Túl lép a lét
Egy újabb kor-kövön
Minden nap öleljen
Szeretet élet-öröm
Isten éltessen
A lelkedet örökkön
Milliónyi csillag fénye
Szemedből tündököl
Kivetül az égre
Mint tükör
Lelked hologramja
Lényed beragyogja
Isten éltessen
Áldva boldogságba
....és még ezernyi gondolat
Száll ......csak száll
Fénnyel telik a kívánságkosár
Emlékek élménye köszön
Túl lép a lét
Egy újabb kor-kövön
Minden nap öleljen
Szeretet élet-öröm
Isten éltessen
A lelkedet örökkön
Milliónyi csillag fénye
Szemedből tündököl
Kivetül az égre
Mint tükör
Lelked hologramja
Lényed beragyogja
Isten éltessen
Áldva boldogságba
....és még ezernyi gondolat
Száll ......csak száll
Fénnyel telik a kívánságkosár
Nagyapám apja
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
