Mérföldkövek
Melyek előttünk
Ágaskodva ragyogó illúzióval
Ámulatba ejtenek
Sóvár ösztönnel
Vágyat keltenek
Hogy megérintessenek
Hogy magasba emeltessenek
És mögöttünk
Melyek tövében elkopott
Cipők talpainak lenyomatát
A múlt pora kíméletlenül befed
Hol egyedi történetek
Apró jelei rovódtak
Kérges tenyerek
Üzenetével
Az idő
Végtelen útján
Lassan
Elfeledve leomlanak
Miként a sorsok
Porladnak
Felőrlődve
Gigászi folyamat
Malomkövei között
Mérföldkövek
Kultúrák vívmánya
Életsorsok kőbálványa
Mérföldkövek
Hogy megérintessenek
Mérföldkövek
Hogy majd elfeledtessenek
És a köztes folyamat-úton
Életek vére
Folyik a szegélyre
Amíg nem lesz Vége.
Melyek előttünk
Ágaskodva ragyogó illúzióval
Ámulatba ejtenek
Sóvár ösztönnel
Vágyat keltenek
Hogy megérintessenek
Hogy magasba emeltessenek
És mögöttünk
Melyek tövében elkopott
Cipők talpainak lenyomatát
A múlt pora kíméletlenül befed
Hol egyedi történetek
Apró jelei rovódtak
Kérges tenyerek
Üzenetével
Az idő
Végtelen útján
Lassan
Elfeledve leomlanak
Miként a sorsok
Porladnak
Felőrlődve
Gigászi folyamat
Malomkövei között
Mérföldkövek
Kultúrák vívmánya
Életsorsok kőbálványa
Mérföldkövek
Hogy megérintessenek
Mérföldkövek
Hogy majd elfeledtessenek
És a köztes folyamat-úton
Életek vére
Folyik a szegélyre
Amíg nem lesz Vége.
Ezen a napon
Húsvét szombaton
A nyirkos hideg
Pelyhes ege szürke.
Tüsszentve úszik
Az éjszakába .
Elkergeti ügetve
A készülődő tavaszt.
Kései órán
Reszketve bólogatnak
A korán ébredt virágzás
Összezárt szirmai.
Csapkodó ajtó magánya
Szeli ketté a csend árnyékát,
S a zúzmarás szél
Kéményfüsttel ölelkezik.
Keresztre feszített
Múlt kopogtat
Bebocsájtásért
Hagyomány őrző otthonokba.
Valahol
A kályha melege
Beszivárog a dermedő
Lelkekbe
Is.
Felcsillanhat
Sok szürke nap
Amennyiben a szívekben
A Csoda feltámad.
Húsvét szombaton
A nyirkos hideg
Pelyhes ege szürke.
Tüsszentve úszik
Az éjszakába .
Elkergeti ügetve
A készülődő tavaszt.
Kései órán
Reszketve bólogatnak
A korán ébredt virágzás
Összezárt szirmai.
Csapkodó ajtó magánya
Szeli ketté a csend árnyékát,
S a zúzmarás szél
Kéményfüsttel ölelkezik.
Keresztre feszített
Múlt kopogtat
Bebocsájtásért
Hagyomány őrző otthonokba.
Valahol
A kályha melege
Beszivárog a dermedő
Lelkekbe
Is.
Felcsillanhat
Sok szürke nap
Amennyiben a szívekben
A Csoda feltámad.
Didergő ősz-idő
Hömpölyög a házak között
A fecske régen elköltözött
Az ablakon bekobog
A hűvös eső
Csendesen pattog
A szemközti háztető.
A függő csatorna
Mint hatalmas trombita
Ontja a dallamot
Egy búcsú szólamot
Mert a nyár
Már elfolyott
Elvitte a folyó vize
Messzire
Délre
A másik féltekére
Hogy ott fesse az eget
Ultramarin s azúr kékre.
Lelkem még a nyárban
Lágy szellővel szárnyal
De lassan az ősz
Befogja pók-hálójával.
Hömpölyög a házak között
A fecske régen elköltözött
Az ablakon bekobog
A hűvös eső
Csendesen pattog
A szemközti háztető.
A függő csatorna
Mint hatalmas trombita
Ontja a dallamot
Egy búcsú szólamot
Mert a nyár
Már elfolyott
Elvitte a folyó vize
Messzire
Délre
A másik féltekére
Hogy ott fesse az eget
Ultramarin s azúr kékre.
Lelkem még a nyárban
Lágy szellővel szárnyal
De lassan az ősz
Befogja pók-hálójával.
Egypár szó
Ha vágyat éleszt
Tudatodban
Élesztő lesz
Ébredezik kanyarogva
Az agyadra hivatkozva
Egypár szó
Ha érik benned
Rádöbbensz
Hogy fel kell venned
Felkelt vágyad
Szóban érlel
Megtelik
Az agyad vérrel
Szép gondolat
Egypár szóval
Telíti
A szíved jóval
És a szíved
Mikor megtelt
Észre veszed
Azt az embert
Aki benned
Gyökeret vert.
Ha vágyat éleszt
Tudatodban
Élesztő lesz
Ébredezik kanyarogva
Az agyadra hivatkozva
Egypár szó
Ha érik benned
Rádöbbensz
Hogy fel kell venned
Felkelt vágyad
Szóban érlel
Megtelik
Az agyad vérrel
Szép gondolat
Egypár szóval
Telíti
A szíved jóval
És a szíved
Mikor megtelt
Észre veszed
Azt az embert
Aki benned
Gyökeret vert.
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
(Leoninus csokor)
Fekete kosok! Nekem téli csizmára sem telik, maguk steakot laposra verik?
Fekete kosok! Zsír nélkül eszem a kenyeret, maguk orosz kaviárból eleget?
Fekete kosok! Maguk este bank-bálon... én meg simogatom le, koszát a kutyámon.
Fekete kosok, méltán gondolom, üres a lelketek, ez tart életben bennetek…
Fekete kosok, minket, tömeget semminek tartotok, mutatja eszkalációtok.
Fekete kosok, belőletek árad a hidegség, nem ismeritek, mi a melegség.
Titeket csak az mozgat, folyjon a háború, dőljön a pénz, nem számít a bú…
Ha Gázában elkezdik felek a népírtást, mi majd föl nem fogjuk ezt a nem ámítást.
Már hallani, egy millió ember kifelé Negev sivatagba… ez lesz halál útja!
Az odaért flotta be szállt... lelő eszközöket. Nem veszik figyelembe embereket…
Most mondta a TV. még vezényeltek oda egységeket. Nem sajnáljátok legénységet.
Itt „a szegény szomszéd háborúval” mi lesz? Vagy ez még marad, hátha még ebből sok lesz?
Nektek jó, hogy telik orosz kaviárra? Kutyánknak meg nem telik téli csizmára…
Tudjátok mivel veritek csalánt? Óperenciáson túlról kapjátok irányítást…
Nektek, fegyverre, aknára is telik… Lelketek Isten előtt biztosan nem fénylik!
*
(3 soros-zárttükrös)
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?
Ezt háború alatt beszerezni, enni, szerintetek Istennek olyan tetsző?
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?
A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt,
Kereskedelmi partnert legyilkolni sem ismer határt...
A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt.
Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória,
És közben már két háború van és már a másodikba is beszálltatok gyorsan harcba…
Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória.
Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók,
Ebből a következtetésem, hogy az üveghegyeknél nem is nyílnak rózsabimbók…
Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók.
Vecsés, 2023. október 22. –Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
(Leoninus csokor)
Fekete kosok! Nekem téli csizmára sem telik, maguk steakot laposra verik?
Fekete kosok! Zsír nélkül eszem a kenyeret, maguk orosz kaviárból eleget?
Fekete kosok! Maguk este bank-bálon... én meg simogatom le, koszát a kutyámon.
Fekete kosok, méltán gondolom, üres a lelketek, ez tart életben bennetek…
Fekete kosok, minket, tömeget semminek tartotok, mutatja eszkalációtok.
Fekete kosok, belőletek árad a hidegség, nem ismeritek, mi a melegség.
Titeket csak az mozgat, folyjon a háború, dőljön a pénz, nem számít a bú…
Ha Gázában elkezdik felek a népírtást, mi majd föl nem fogjuk ezt a nem ámítást.
Már hallani, egy millió ember kifelé Negev sivatagba… ez lesz halál útja!
Az odaért flotta be szállt... lelő eszközöket. Nem veszik figyelembe embereket…
Most mondta a TV. még vezényeltek oda egységeket. Nem sajnáljátok legénységet.
Itt „a szegény szomszéd háborúval” mi lesz? Vagy ez még marad, hátha még ebből sok lesz?
Nektek jó, hogy telik orosz kaviárra? Kutyánknak meg nem telik téli csizmára…
Tudjátok mivel veritek csalánt? Óperenciáson túlról kapjátok irányítást…
Nektek, fegyverre, aknára is telik… Lelketek Isten előtt biztosan nem fénylik!
*
(3 soros-zárttükrös)
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?
Ezt háború alatt beszerezni, enni, szerintetek Istennek olyan tetsző?
Szóval fekete kosok, hogy-hogy az orosz kaviár a bendőtöknek a nyerő?
A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt,
Kereskedelmi partnert legyilkolni sem ismer határt...
A szemtelenségetek úgy látszik, hogy nem ismer határt.
Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória,
És közben már két háború van és már a másodikba is beszálltatok gyorsan harcba…
Most már tisztán látszik, hogy a kaviár és fegyvergyártás nálatok egy kategória.
Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók,
Ebből a következtetésem, hogy az üveghegyeknél nem is nyílnak rózsabimbók…
Látszik, mint a mesében az Óperencián túl, a fegyvergyártók az irányítók.
Vecsés, 2023. október 22. –Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…

Értékelés 

