Könnyeim lágyan csillantak a fényben
mint a felvillanó apró gyöngyszemek,
aztán búcsút intve eltűntek a szélben,
már csak sós ízét érzem nyelvemen.

Ajkamhoz érve szelíd mosolyt csalnak
arcomra, s eltűnnek mint a képzelet,
szemembe szikrázó napfényt varázsolva
mielőtt végleg búcsút intenek.

Már nem fáj semmi sem! Oly könnyű a lelkem
boldog mosollyal száguldok feléd,
s szelíden sóhajtva, fejed megsimítva
csöndesen suttogom: itt vagyok! Ne félj!

Nem hagylak magadra bármi is történt,
megbocsájtottam minden bűnödet!
Ha én is elmegyek ki marad melletted?
ki fogja őrizni a lépteidet?

Nem kérek semmit, csak gondold át újra
s engedd hogy vezessem kóbor léptedet,
Hiszen én vagyok az egyetlen a földön
ki minden hibáddal együtt is szeret!

Kerestelek a csöndes félhomályban
az alkonyatból nyúló éjszakában,
mondd meg! Merre vagy?

Kutattalak a tűnő messzeségben
s kiáltanék a messze zúgó szélben
hogy meghalld hangomat.

Kiáltanék újra és újra
de nem hallom hangodat vissza,
szólj hát! Merre vagy?

Jössz e már? Vagy felejtselek végleg,
temesselek a szívembe mélyen
mondd meg :hol maradsz?

Akarsz még? Vagy elfeledtél mindent
s meg sem látod már patakzó könnyem
mely lelkemből fakad?

S ha elmegyek fogsz e majd hívni
hogy válladon tudjam kisírni
mi felkavar?

Hiába kérsz !Már nem tudok adni ,
hisz neked adtam már mindenem ,
de te könnyelműn félredobtad ,
s nem maradt belőle semmi sem.

Hiába vársz !Már nem megyek többé !
Így is túl sokat vártalak !
S hányszor volt hogy mind hiába ,
azt sem tudtam hogy merre vagy !

Hiába szólsz !Nem kapsz rá választ !
Mondhatsz már bármit is nekem !
Oly sokat hazudtál nékem ,
bármit is mondasz ,nem hiszem .

Hiába szeretsz !Nem vágyom rá !
Nem akartam hogy megszeress !
Már százezerszer megbántottál ,
nem tudok többé bízni sem !

Hiába jössz !Nem várlak többé !
Nem ígérem hogy itt leszek !
Mint a cikázó nyári villám ,
olyan messzire elmegyek !

Szabadon szeretnék szállni
úgy ,ahogy eddig még soha ,
hogy ne tartson vissza senki ,
s ne törjék szárnyamat soha .

Szabadon szeretnék szállni ,
akár a nyári fellegek,
melyek hirtelen eltakarják
a napsütötte kék eget.

Szabadon szeretnék szállni
szelek szárnyain csendesen ,
hogy ne tartson vissza majd senki
amikor végleg elmegyek .

Szabadon szállok a szélben
ledobva minden láncomat ,
s nem fogok sajnálni semmit,
ami utánam itt marad.

Neked csak játék kell,könnyű préda,
azt hitted én is az vagyok,
azt hitted néhány kedves szótól,
s ölelésedtől elolvadok.

Neked csak játék,nekem több kell!
Lábtörlő nem leszek senkinek,
vagy szerethetsz,és engedj szeretni,
vagy ha nem, messzire elmegyek.

Neked csak játék, szenvedély kell,
míg kitombolod a vágyadat,
azután eltűnsz mint a villám,
s nem számít már, mi itt marad.

Neked csak játék! Nekem az élet!
s nem várok hazug bókokat,
csak úgy szeress ,ahogy szeretnéd
hogy másoktól is visszakapd.