Ó ,mily gyorsan telik az idő, az élet,
Alig kezdtük, s immár elhagytunk négy évet
És most megrendülve, meghatva itt állunk
Jó tanitó néni tőled el kell válnunk.
Mily sokat fáradtál, s vesződtél mivelünk
El nem feledhetjük, soha amíg élünk,
Hálával gondolunk az elmúlt négy évre
Miként gondolunk az elmúlt négy évre
Miként tanítottál az első betűre.
Mi tudjuk ,hogy te is szerettel bennunket
Valami ugy hozzad kototte szivunket,
S, most szakad e kotel,s kis szivek vereznek
S,o, mikor a sziv faj, a szemek konnyeznek.
Bucsúzunk, s átadjuk hálánk szép virágát,
S megköszöjük négy év minden fáradságát,
Ha rosszak voltunk, bocsánatot kérünk
És most legyen béke teveled és velünk.
Alig kezdtük, s immár elhagytunk négy évet
És most megrendülve, meghatva itt állunk
Jó tanitó néni tőled el kell válnunk.
Mily sokat fáradtál, s vesződtél mivelünk
El nem feledhetjük, soha amíg élünk,
Hálával gondolunk az elmúlt négy évre
Miként gondolunk az elmúlt négy évre
Miként tanítottál az első betűre.
Mi tudjuk ,hogy te is szerettel bennunket
Valami ugy hozzad kototte szivunket,
S, most szakad e kotel,s kis szivek vereznek
S,o, mikor a sziv faj, a szemek konnyeznek.
Bucsúzunk, s átadjuk hálánk szép virágát,
S megköszöjük négy év minden fáradságát,
Ha rosszak voltunk, bocsánatot kérünk
És most legyen béke teveled és velünk.
Még csak egy év és elmész
Magad mögött hagysz mindent
a múltat, engem.
Elfelejtesz,
elfelejted azt, hogy szerettelek.
Moslolyogni fogsz,
hisz boldog vagy,
egy új világ tárul fel előtted
ami talán szebb
talán jobb.
A tudat, hogy elmész
lebénit
Szinte látom, ahogy elsétálsz
és én csak állok könnyes szemekkel.
Most fáj minden
az emlékek, a múlt,
a jelen, a jövő.
Leginkább az fáj,
hogy nem látlak többé.
Csak egy mosoly, egy szó
elég lenne,
akkor el engednélek örökre
Fáj a szivem, szinte vérzik
Hiába,nem gondolsz rám.
Ahogy ülök és e sorokat irom
Szememben millió könnycsepp találkozik
Majd sorban a mélybe zuhannak
Lehetetlen,hogy elengedjelek,
Nem megy szeretlek.
Magad mögött hagysz mindent
a múltat, engem.
Elfelejtesz,
elfelejted azt, hogy szerettelek.
Moslolyogni fogsz,
hisz boldog vagy,
egy új világ tárul fel előtted
ami talán szebb
talán jobb.
A tudat, hogy elmész
lebénit
Szinte látom, ahogy elsétálsz
és én csak állok könnyes szemekkel.
Most fáj minden
az emlékek, a múlt,
a jelen, a jövő.
Leginkább az fáj,
hogy nem látlak többé.
Csak egy mosoly, egy szó
elég lenne,
akkor el engednélek örökre
Fáj a szivem, szinte vérzik
Hiába,nem gondolsz rám.
Ahogy ülök és e sorokat irom
Szememben millió könnycsepp találkozik
Majd sorban a mélybe zuhannak
Lehetetlen,hogy elengedjelek,
Nem megy szeretlek.
Anya a szivem úgy fáj.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Fáj, mert elhagytál.
Mindenki látja, szenvedek.
Nem szeretlek, elengedlek.
Én csak közbe jöttem.
Mint egy selejt termék.
Gyerekkorom számomra egy rossz emlék.
Az életem fonalát egymagam kötöttem.
Az, hogy újra eggyütt leszünk álom.
Évek óta csak a hivásod várom.
Nincs értelme már, kár minden szóért
Köszönet mindenért, köszönet a jóért.
Megtaláltam
boldogságom,
két szemed a
gazdagságom.
Szemed tükrén
hogyha látom,
a szerelmed
nem csak álom!
boldogságom,
két szemed a
gazdagságom.
Szemed tükrén
hogyha látom,
a szerelmed
nem csak álom!
Mikor a Kelet,
jön felém és szárnyal.
Várom és látnom kell
röppenő szárnyad!
Amikor a Dél,
elkábítva éget.
Csábító a vágy,
hogy elégjek érted!
Mikor a Nyugat,
leereszti szárnyát.
Látom a Kelet
árnyékos játékát.
Amikor az Észak,
közelít és támad.
Csodás élményekkel,
újra Téged várlak!