Idő 
Értékelés 
Értékelés Elmeséli a poéta…
Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak,
Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak…
Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén,
Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén…
Nem fogja uralni versem... az ürességet mutató aszály,
Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj.
A tarka virágos rétből nem vehetem el csak az egy kéket!
Ha már írok, ekkor meg kell jeleníteni a mindenséget.
Szeretném az ízlelő bimbótokat kinyitni,
Közben meg nézem a tél, mit tesz... hogy van odaki…
Fejemben a gondolat, csordogál, mint búvópatak,
Ha olvastok, remélem, nem kiabáltok, hogy attak!
Gondolataim sorjáznak elő, mint halk fuvallat,
Fura szépségük van a papíron, a tollam alatt!
Saját gondolatom nem zavar, így ezért osztom meg veletek,
Estefelé, nap sugárzása enyhül... olvasóim legyetek.
Van itt egy-két, illanó gondolat, de elkaptam és leírtam,
Ezek már belülről nem gyötörnek, én ide legott beírtam.
Kettesben vagyok a tollal és a papírral, ők nekem egyek,
Pihenésképpen, felállok, sétálok udvarban... egy kört megyek.
Megosztottam én veletek gondolatokat,
Most már elhallgatok! Várom az újabbakat...
Vecsés, 2014. november 7. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak,
Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak…
Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén,
Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén…
Nem fogja uralni versem... az ürességet mutató aszály,
Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj.
A tarka virágos rétből nem vehetem el csak az egy kéket!
Ha már írok, ekkor meg kell jeleníteni a mindenséget.
Szeretném az ízlelő bimbótokat kinyitni,
Közben meg nézem a tél, mit tesz... hogy van odaki…
Fejemben a gondolat, csordogál, mint búvópatak,
Ha olvastok, remélem, nem kiabáltok, hogy attak!
Gondolataim sorjáznak elő, mint halk fuvallat,
Fura szépségük van a papíron, a tollam alatt!
Saját gondolatom nem zavar, így ezért osztom meg veletek,
Estefelé, nap sugárzása enyhül... olvasóim legyetek.
Van itt egy-két, illanó gondolat, de elkaptam és leírtam,
Ezek már belülről nem gyötörnek, én ide legott beírtam.
Kettesben vagyok a tollal és a papírral, ők nekem egyek,
Pihenésképpen, felállok, sétálok udvarban... egy kört megyek.
Megosztottam én veletek gondolatokat,
Most már elhallgatok! Várom az újabbakat...
Vecsés, 2014. november 7. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
Rég volt már, de milyen régen
Mikor a sparhelt mellett a kis széken
Öreganyám mesélt nékem nehéz életéről,
Gyermekkoráról, s a család keservéről.
Az ablak mint egy mozivászon -
Jött a sok színeskép, ma is látom.
Fantáziám a szemébe, szívébe bújt;
Így láthattam, ami szerencsére elmúlt.
Kertünkben a diófa már száz éve ott állt;
Átutazott mégis többször ország határt.
Kétszer égett életében ez cudar nagy világ,
Mást se kívánt, csak együtt legyen a család.
Előbb német katonák vertek tanyát náluk,
Majd orosz gránáttól repedezett házuk.
A jószágot elvitték, mert a fronton enni kell,
Kis krumpli mi megmaradt, beérték ennyivel.
Volt hogy a tányérba olykor más is bekerült;
Megesett az is, hogy az éj leplével menekült.
A fél falut, mint a marhát beterelték vagonba,
Ez volt a magyarnak a béke kollektív jutalma.
Bűnösnek pecsételt emberek lettek,
A mai napig elnézést senkik sem kértek.
Hánya-vetett sorsuk ötvenben ért véget
Mikor az apám ősei telkén új házat épített.
Két szoba, s konyha- mind elfértek benne,
Három generációnak otthona lett végre.
Ki becsülettel dolgozott,szerényen élhetett,
És nem volt hogy a család napokig éhezett.
Az elődök közt voltak kik életüket adták,
Nagyanyám csendesen hordozta fájdalmát.
Örült hogy unokái most békében élhetnek,
Ha a gyomruk megéhezik kenyeret is kérhetnek.
A jóistent áldottuk, szűzanyát kértük esdekelve,
Nagyanyámmal minden este imátkoztunk térdepelve,
Hogy kegyetlen sors senkire se várjon már
Hiába van a haza a határ túloldalán.
Régen elment, fenn nyugszik csedes békességbe,
De itt lakozik bennem is, a szívem melegébe.
Egy-egy szava fülembe cseng szinte most is hallom
Hitünkben a jó isten mindnyájunkat áldjon.
(Nagyszüleim emlékére,kiket a ll.v.háború után deportáltak Csehországba munkára, mint sok annyi magyar családot a kollektív bűnösség szellemében.)
Mikor a sparhelt mellett a kis széken
Öreganyám mesélt nékem nehéz életéről,
Gyermekkoráról, s a család keservéről.
Az ablak mint egy mozivászon -
Jött a sok színeskép, ma is látom.
Fantáziám a szemébe, szívébe bújt;
Így láthattam, ami szerencsére elmúlt.
Kertünkben a diófa már száz éve ott állt;
Átutazott mégis többször ország határt.
Kétszer égett életében ez cudar nagy világ,
Mást se kívánt, csak együtt legyen a család.
Előbb német katonák vertek tanyát náluk,
Majd orosz gránáttól repedezett házuk.
A jószágot elvitték, mert a fronton enni kell,
Kis krumpli mi megmaradt, beérték ennyivel.
Volt hogy a tányérba olykor más is bekerült;
Megesett az is, hogy az éj leplével menekült.
A fél falut, mint a marhát beterelték vagonba,
Ez volt a magyarnak a béke kollektív jutalma.
Bűnösnek pecsételt emberek lettek,
A mai napig elnézést senkik sem kértek.
Hánya-vetett sorsuk ötvenben ért véget
Mikor az apám ősei telkén új házat épített.
Két szoba, s konyha- mind elfértek benne,
Három generációnak otthona lett végre.
Ki becsülettel dolgozott,szerényen élhetett,
És nem volt hogy a család napokig éhezett.
Az elődök közt voltak kik életüket adták,
Nagyanyám csendesen hordozta fájdalmát.
Örült hogy unokái most békében élhetnek,
Ha a gyomruk megéhezik kenyeret is kérhetnek.
A jóistent áldottuk, szűzanyát kértük esdekelve,
Nagyanyámmal minden este imátkoztunk térdepelve,
Hogy kegyetlen sors senkire se várjon már
Hiába van a haza a határ túloldalán.
Régen elment, fenn nyugszik csedes békességbe,
De itt lakozik bennem is, a szívem melegébe.
Egy-egy szava fülembe cseng szinte most is hallom
Hitünkben a jó isten mindnyájunkat áldjon.
(Nagyszüleim emlékére,kiket a ll.v.háború után deportáltak Csehországba munkára, mint sok annyi magyar családot a kollektív bűnösség szellemében.)
Hétköznapi pszichológia…
Karácsonykor szeretik egymást az emberek?
Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek?
Mindenki mutatja a jobbik oldalát,
Mutatja a szeretetét… kibontanád?
De ki nem mosogat, az akkor se
Ki nem főz finomat, az akkor se.
Kiben a gonosz lakik, az olyan…
Annak szava ekkor is vérfolyam…
Modern családban elveszett Isten?
Innentől pedig már, tán’ hit sincsen.
Hit nélkül nincsen család, szeretet,
Óh… hit nélkül nevelünk gyereket.
Modernség jó gondolat EU- ban,
De károsan ható a családban.
Modernség szétzilálja családot,
Tépi, mint a vad szél a pókhálót.
Vízióm… mindig szeretni kellene…
Karácsonykor itt volna az ideje,
De ha nem, akkor is most, legalább illene
Szeretetet mutatni, mi megérintene.
Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József
Karácsonykor szeretik egymást az emberek?
Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek?
Mindenki mutatja a jobbik oldalát,
Mutatja a szeretetét… kibontanád?
De ki nem mosogat, az akkor se
Ki nem főz finomat, az akkor se.
Kiben a gonosz lakik, az olyan…
Annak szava ekkor is vérfolyam…
Modern családban elveszett Isten?
Innentől pedig már, tán’ hit sincsen.
Hit nélkül nincsen család, szeretet,
Óh… hit nélkül nevelünk gyereket.
Modernség jó gondolat EU- ban,
De károsan ható a családban.
Modernség szétzilálja családot,
Tépi, mint a vad szél a pókhálót.
Vízióm… mindig szeretni kellene…
Karácsonykor itt volna az ideje,
De ha nem, akkor is most, legalább illene
Szeretetet mutatni, mi megérintene.
Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
(senrjon csokor, fél-haikulánc formátumban írva)
Háborúban is vannak
Nagyon jól fizetett ügynökök.
Harc fönntartása…
A beszervező ügynök
Ha ügyes, érti munkáját… győz!
Harc fönntartása…
Beszervezéskor nem kell
Grófi sarj, vagy királyfi… lejjebb.
Harc fönntartása…
A célszemély kis stílű?
Lehet… az tán’ már fél győzelem.
Harc fönntartása…
A célszemély senki se?
Piti, anyagias, tán’ ’sötét’?
Harc fönntartása…
A célnak megfeleljen,
Legjobban erre kell figyelem.
Harc fönntartása…
Egy biztos! Ami biztos!
Milyen a tét? Olyan apanázs…
Harc fönntartása…
Ha kap havi apanázst
És a lelke elég gödrös már…
Harc fönntartása…
Ha színpadi ember az
Illető, beszervező… Bingó!
Harc fönntartása…
*
(3 soros-zárttükrös)
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani,
Ő lesz ország helytartója… az isteni…
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani.
*
Nagyon meg kell nyugtatni,
Ő adja majd a parancsokat!
Harc fönntartása…
De, ha itt a tél első…
Embernek lenni államfőként?
Harc fönntartása…
Ügynök, ne legyen smucig!
Bért fizetni… milliók, havi!
Harc fönntartása…
Óperencián túli
Üveghegy bank, egyszámlájára!
Harc fönntartása…
*
(3 soros zárt-tükrös)
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok,
Már sok ezrek haltak meg… nem is kell már utána számolnotok, naponta több ezer... sok…
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok.
Itt már vannak nagy túszejtések,
Öreg nénék, meg kisgyermekek…
Itt már vannak nagy túszejtések.
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek,
Az első kettő már lövöldöz, betegítenek, pedig nem is harcoló egységek…
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek.
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag,
Nemzetközi béketárgyalók nem haladnak előre… halál, futószalag…
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag.
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Így aztán itt az emberek imádkoznak, senki semmit ekkor-sem remél…
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
(senrjon csokor, fél-haikulánc formátumban írva)
Háborúban is vannak
Nagyon jól fizetett ügynökök.
Harc fönntartása…
A beszervező ügynök
Ha ügyes, érti munkáját… győz!
Harc fönntartása…
Beszervezéskor nem kell
Grófi sarj, vagy királyfi… lejjebb.
Harc fönntartása…
A célszemély kis stílű?
Lehet… az tán’ már fél győzelem.
Harc fönntartása…
A célszemély senki se?
Piti, anyagias, tán’ ’sötét’?
Harc fönntartása…
A célnak megfeleljen,
Legjobban erre kell figyelem.
Harc fönntartása…
Egy biztos! Ami biztos!
Milyen a tét? Olyan apanázs…
Harc fönntartása…
Ha kap havi apanázst
És a lelke elég gödrös már…
Harc fönntartása…
Ha színpadi ember az
Illető, beszervező… Bingó!
Harc fönntartása…
*
(3 soros-zárttükrös)
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani,
Ő lesz ország helytartója… az isteni…
Magas beosztáshoz föl kell ajánlani.
*
Nagyon meg kell nyugtatni,
Ő adja majd a parancsokat!
Harc fönntartása…
De, ha itt a tél első…
Embernek lenni államfőként?
Harc fönntartása…
Ügynök, ne legyen smucig!
Bért fizetni… milliók, havi!
Harc fönntartása…
Óperencián túli
Üveghegy bank, egyszámlájára!
Harc fönntartása…
*
(3 soros zárt-tükrös)
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok,
Már sok ezrek haltak meg… nem is kell már utána számolnotok, naponta több ezer... sok…
Fekete kosok, büszkék vagytok? Működik a második, Közel-keleti háborútok.
Itt már vannak nagy túszejtések,
Öreg nénék, meg kisgyermekek…
Itt már vannak nagy túszejtések.
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek,
Az első kettő már lövöldöz, betegítenek, pedig nem is harcoló egységek…
Mindjárt odaér a parthoz a harmadik anyahajó meg a kisérő egységek.
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag,
Nemzetközi béketárgyalók nem haladnak előre… halál, futószalag…
Pár nap múlva millióknak elfogy majd a víz, az élelem, az üzemanyag.
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Így aztán itt az emberek imádkoznak, senki semmit ekkor-sem remél…
Ennél a közelinél meg pár hét és beáll a szokásos jég, hó és tél,
Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
Az emlékek üstjében
Hogy oda ne égjen
Kavargatom
A gyermekkorom.
Mert hiszen az életben
A legszebb véletlen
Ami történt
Akkor volt gyerekként.
A Nagy ismeretlen világ
Mind felfedezésre várt
A sok haverral közösen
Osztoztunk az örömökben.
Együtt nőttünk cseperedtünk
Mint a legjobb testvérek
Volt bizony hogy olykor-olykor
Megfenyítettek a bölcs vének.
Részletezni nem is tudom
Kalandjaink hosszú sorát
Mert olyan sok volt az alkalom
És az időben elvesztette aktualitását.
A szívemben még most is őrzöm
Sok pillanat ízes zamatát
És lelkemben mindenkivel törődöm
Ha nem is halljuk egymás szavát.
Más utakon járunk
Így kellett hogy legyen
De néha lelkünk összeér
Fenn az üveghegyen.
Hogy oda ne égjen
Kavargatom
A gyermekkorom.
Mert hiszen az életben
A legszebb véletlen
Ami történt
Akkor volt gyerekként.
A Nagy ismeretlen világ
Mind felfedezésre várt
A sok haverral közösen
Osztoztunk az örömökben.
Együtt nőttünk cseperedtünk
Mint a legjobb testvérek
Volt bizony hogy olykor-olykor
Megfenyítettek a bölcs vének.
Részletezni nem is tudom
Kalandjaink hosszú sorát
Mert olyan sok volt az alkalom
És az időben elvesztette aktualitását.
A szívemben még most is őrzöm
Sok pillanat ízes zamatát
És lelkemben mindenkivel törődöm
Ha nem is halljuk egymás szavát.
Más utakon járunk
Így kellett hogy legyen
De néha lelkünk összeér
Fenn az üveghegyen.
