Ragyogóan szép, örök-fényes, csillagos éjszakán hajózgattunk a tengeren,
Nagy kár, hogy viharfelhőktől nem láttunk, viharos volt a víz is, sőt, istentelen.

Az örökös, állandó, fölizgatott tevékenység,
Hozhat nagy eredményeket, de benne a feneség,
Hogy elvész tőle az életünk, mint egy lehetőség.

A maguké a lehető –mesze- legrosszabb gyerek az osztályunkban.
És tanári kar tragédiája, hogy még sohasem volt hiányzásban…

Nehogy a legjobbként Te csináld Magad,
Ha a közvetlen közeledben akad,
Ki megcsinálja, jobban, mint Tenmagad.

Nem tudom, hogy miért jöttem, de csak elmondom,
Kicsit viszont végeláthatatlan a gondom!

Azt ordította szeretetből, hogy engem mindenki gyűlöl…
Vérben forgott a szeme… láttam, hogy végzetes gyűlölettől!

Ne fogd fel sikernek, ha túl sok a véletlen, kóros egybeesés,
Mert lehet, hogy a „gonosz”, a sikerét ajánlja és ez nem kevés…

Az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, de
Gyakorlatilag viszont van! Mert ész többet gondol, mint egész élettere…

A pesszimista olyan ember, kinek mindig igaza van, de sosincs semmi öröme benne.
Az optimista ember az, kiben meggyőzhetetlenül a lét öröme van mindenben benne!
A kettő között nincs átmenet, mert az érzések, amik állandóan vannak... mindenben benne.

Kétféle ember létezik: így joga van... egyik mindig megmondja, amit gondol,
A másiknak vannak barátai és elintézik neki, amit jól kigondol…

Bonyolult kérdésre mindig akad egy egyszerű, könnyen érthető, de alap-téves válasz.
Aki meg gondolkozik, annak a forgatagban nem jut eszébe a kézenfekvő válasz.

A graffiti azoknak való, akik nem tudnak könyvet írni,
De a rongálásokhoz nagy kedvük van és imádnak bujdosni!

Vecsés, 2020. szeptember 28. – Kustra Ferenc József– íródott; oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

(3 soros-zárttükrös)
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.

Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.

(Bokorrímes)
Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.

(Septolet)
Hangtalan neszek,
Ideértek legyek,
Ők fenegyerekek,
Erdőben mit esznek?

Ledőlni fűbe,
Délutáni pihenőbe…
Örömbe.

(Senrjú -s HIAQ)
Élvezem új erdőt,
Mindenhol lélekemelőt.
Esőisten szeret.

Mókus, le is jött már
A fűbe, becses teremtmény.
Lelkem nagyon pezseg.

(Anaforás halmazrímben)
Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.

Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.

Cinkék éneke
Túrára hívogató.
Kedv teremtő dal.
Nem költözik...jó neki,
Van ki télen eteti.

Kis rozsdafarkú,
Bozótban mint víg gyümölcs.
Daloló bokor.
Kedves hanggal énekel,
Kitüntetést érdemel.

Csuszka, és harkály
Fáknak törzsén kutatók.
Nagy rovarírtók.
Vérükben a gyógyítás,
Egyik sem volt iskolás.

Alj-bozót ága
Lombok alatt megnyúló.
Árnyék szabály!
Alant rigó kapirgál,
Kukacokat huzigál.

Veréb sokaság,
Mindenütt élelmesek.
Csipogó banda.
Városban vagy erdőben,
Otthonra lel ügyesen.

Szelíd gerle pár,
Fészke ügyetlen kosár.
Fióka félhet.
Szeretetnek jelképe,
Turbékol a szívekbe.

Kis-Duna mentén
Madaraknak édene-
Érint a béke.
Akad itt bőven termés,
Bús léleknek menekvés.

Dunatőkés, 2024. június 11.

Kis-Duna parton.
Avarnak bomló szaga.
Párás reggelek!
Élet sétál e tájon,
Ősök nyoma hazámon.

Hattyúk a folyón,
Fenségesen szép látvány.
Kecses angyaltánc.
Folyóparti ligetek,
Táplálékot hintenek.

Magas nyárfa agg,
Kérge fészek-odút rejt.
Mókusnak otthon.
Odú akad sok féle,
Madarak örömére.

Hol lápos talaj
Van, ott a nádas sűrű.
Szellő suhogás.
Vadkacsák, récék száma...
Rókáknak édes álma!

Vad komló szára,
Vén fűzfát ölel lazán.
Sok éves kapocs.
Érdekes egy társulat,
Tán szerelmet tartogat.

Kidőlt, korhadt törzs
Bogaraknak tanyája.
Öko-logikus!
Pusztulása lételem,
Rovaroknak kegyelem.

Folyónak partján
Sok csivitelő madár.
Víg felfrissülés!
Élet vize reményt ad,
A természet így vigad.

Holt ágnak éke
Tavirózsa, liliom
Csábos nőszirom.
Vízen, parton dúl a lét,
Szívbe mártja szerelmét.

Nagy síkság-sziget,
Dunának ölelése.
Ez a legnagyobb!
Folyam-sziget csallóköz,
Mindegyiket leköröz.

Ifjú egyén, jól nevelték; emberség a hite,
Hogy a napot túlélhesse... ölni kell majd érte.
Mint egy gonoszt úgy kapták el, rút front lett a jussa,
Haza onnan tán sose megy, hol családja várja.

Az otthonért halni hősként-
Ez a sláger szózat,
Aki peches annak bizony
Ilyen lesz a jóslat.

Poklos érdek pár bársony székből, irányítja sorsot,
Mert barátság, és békenapok nem hoznak nagy hasznot.
Csak a profit az mi számít, ők vakon hisznek benne,
Esztelenség fegyverével hajtnak győzelemre.

Pusztítás és ember élet...
Nem számít az ára,
Úgy gondolják bársony székig
Nem ér majd hatása.
*
Kis-katonák dolgos keze véres fegyvert markol,
Munka helyett mindegyikük valakiért harcol.
Sátán vigyor a szemekben, távol van az isten,
Hiába száll ott az ima, hol emberség már nincsen.

Áldozatok, romos otthon,
Megpecsételt életek...
Szennyes bűnben száll az átok,
Iszonyú a vétketek.

Hiú elmék kapzsi vágyát, kik valóra váltjátok,
Istentől a megbocsájtást milyen szívvel várjátok?
Cinkosok vagytok immár, az ördögök harcában;
Száll a hatás, fújja a szél szerte a világban.
*
Isten még tűr - hisz az emberekben;
A gonoszságot hát ássátok el!
Csak a tíz parancsot tartsátok be,
S tán új édent ad a kezetekbe.

Világ sorsa ember kézben, bohócéban s lángelmében,
Mindenki biz vétkes részben, ha sötétség van a szívében...
Amíg gyűlöl, öntelt gőggel, páváskodik büszkeséggel...
Isten szavára ki nem figyel...az ítéletet nem kerüli el.

Dunatőkés, 2024. június 13.