A Most-ban van a lelkünk
mely el tud olykor veszni
Nekünk kell magunkban
Egyedül keresni.

Mindig
Ma van az ideje
Örömöt faragni
Egy szeretet-mosolyal
Kis derűt osztani.
Ma van az ideje pár mókaszikrának
Esténként egy csendes hálaadásnak.

Csak Ma
Lehet a holnapot medrébe terelni
A hangulat színeit szépre keverni
Gyönggyé csiszolni a tett értékét
Ma lehet
Áldani az egyedi naplementét.

A Mostban van a lelkünk
Mely el tud olykor veszni
Ám a fele ha Másnál
Könnyebb úgy keresni.

Pöttyös hátú katica
Jól áll rajta a ruha
Piros palást kis kalap
Az idén is ez nagy divat
Messze zengi a mező
Ez a bogár nagymenő

Jánoska a lámpás bogár
Aludni ő nem jár korán
A haverokkal világítva
Repdesnek az éjszakába
Mint a csillag úgy fénylenek
Táncukhoz most párt keresnek

Nagyot szökken szöcske koma
Új csizmáját mutogatja
Zöld a frakkja egyedi
A réten ez most megteszi
S míg a tücsök vígan húzza
Elugrál a réti bálba

A százlábú már vígan járja
Lendül jobbra balra
Pördül fordul de elszédült
Összefűlt a lába
Német úr az akad bőven
S mindnek herr-nyó a neve
Mohó vággyal ropogtatnak
Az ágnak nincs már levele

Sunyin lapít a csótány banda
Elöl lökdösődnek éppen
S mögöttük egy vörös hangya
Indulót vezényel
Ezer szúnyog tolakodik
Csak potyára várnak
Hátha akad egy kis falat
Ha vége lesz a bálnak

Össze gyűltek seregestől
Apraja és nagyja
Másoknak kis maradékot
Egyikük sem hagyna
Nagy a nyüzsgés szól a zene
Az idulatok forrnak
Egyik s másik rovar fajta
Csatázni indultak

Így hát aztán hamar bizony
Vége lett a bálnak
Takarodót fújtak
Az összes bogárnak

Dagad a Hold az égen
S az éj lábnyoma
Pattogva lépked
Párát tapos a bozótba

Suttognak az ágak
Leveleik közt a távolból
Hunyorognak a csillagok
E kései órában gondolataimmal
Egyedül vagyok

Arrébb a lombokban
Csalogány csalja
Füttyös társát párba
Hogy elűzze magányát éjszakára

Az idő nesztelen oson
A sötét árnyak közt
Visszaverődik az ablakon
S a csalogány kitartóan
Cifrázva udvarol

Álmatlan órában mesél az éj
A cserjésben éppen
Lopakodik a veszély
Majd hirtelen csönd
Zuhan az égből
Sűrű néma ború
A lombok sem sziszegnek
Hangtalan minden odú

Párával, holdsugárral elegyednek
Gondolataimba éket vernek
Megszakad a szófolyam
És
A csendben komótosan
Álmom léptei közelednek

De e percben
Még Veletek vagyok
Kik bennem
A múltból maradtatok
Hallgatagok.

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös duó)
Aki ordasok közt -egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre.
Aki csoda folytán mégis sikert talál, az alkalmas a háborús győzelemre…
Aki ordasok közt -egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre.

A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.
A háború a mentális egészség súlyos lerontója…
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.

(Leoninus csokor)
A szomszédál is háború van, de a sorozásra várók hada fogyóban.
Láttuk videokban, hogy férfiakat -örökre- utcákon szedtek össze.
Voltak sokan, akiket a gyermekük mellől vittek el, nagy túlerővel…
Ők mind az egyedüliek, akiknek a győzelemre esélyük sincs… minek.
A fronton sokaknak négy órás lett a létük, mert sorsuk tette ezt velük.

Egyedül a pénzhatalom a diktátorok, had-, és nagyurak ellen… haldoklók!
Egyedül a nagyon sokat keresők ellen, amikor neki már mindenki… ellen!
A gyerekének azt mondták, majd hazajön apa, majd halkabban, ha van malaca…

Az emberi faj a sokakból áll, de a csak az ordas-horda, ami pénzt kaszál…
Az ordasok közt nincsenek, akinek bombázták házát… kímélik ezt az ordas marhát?
Ordasok közt egyedül, át kell élnie, hogy az a kisbogár már nem neki hegedül…

Ordasok a legvadabb állatok a földtekén, ők irányítják a többit a föld felszínén!
Ordasok mára már a legjobban keresők… halnak a frontokon a végleg elmenők!
Ordasokat nem érdekli, egyedülinek van-e gyereke, mert ő a pénz hatalom fenegyereke.
Ordasok közt -aki egyedül- sikert keres, ne számítson nagy győzelemre, mert az retkes…

Az ordasoknak lejárt szavatosságú, 20 éve gyártott lőszerrel… tele a vájú.
Ezt most mindet a frontra küldik, közben mondják ők becsülettel teszik…
Eddig nem tudhattuk, az ordasok hada maga a gonosz, ezek hada mind gonosz.

(senrjon)
Mindezeket naponta
Több TV csatorna bejátssza.
Mikor lesz vége?

Vecsés, 2023. július 11. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen -háborús- történelmi helyzetéről, alloiostrofikus versformában. És egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is…

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
Úgy hallottam, hogy a poéta határolodjon el, de harcoljon a verseivel…

A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés…
A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója…
Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki döntse a kerítést…

Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni…
Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok…
Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca…

Egyáltalán minek a szeretet, ha nem élhetek vele, Még szólnak egy bombának, le vele…
Rokonaim nincsenek is, de vannak közelben távoliak, lelkükben még távolabbiak…
Azért van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek…

Én írásfüggő vagyok… most erre jön a süvítés, éppen a szeretetről írok, nincs mentesítés…
Nem sikerült a telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom…
*
(Senrjon)
Kit szeresek, ha nincs kit?
Hallom, front most ideközelít…
Magány… sorstalan!
*
Szeretetlenség bomba!
Gyertyám is ég! Betalálhatna…
Magamnak élet!
*
Párom, meg a légnyomás
Összeölelkeztek. Mi ez más…
Társas magányom.
*
Vagy vinnének kis a francba a frontra? Ez az, a halálnak volna friss lakoma…
Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem…
A háború szomszédságában élni, azt a sok rothadt port folyvást lekefélni…

Ma délután le is eresztettem, mint a kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi…
Itt ülök egy kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom…
Hazafiként a frontra menni, az a valami! Bírnám, ha besorozna valami.

Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot. Én meg itt írom a poéta másságot.

Le kell írnom, a tetves háborút a gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék…
De a sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek…
Én itt vagyok a teraszon magányomban tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral…

Szeretetlenségben, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese…
Ma délután egy „kolléganő” keményen átölelt. Tán’ megmutatta, hogy ez tőle kitelt…
De embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll…

A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Az utca tele van özveggyel, gyerekek…
Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom…
Véget érhetne ez a totális pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás…

Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát…

Élni kéne még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség…
Egy szó, mint száz, biztosa sokan gyűlöljük a más háborúját, Abbahagyni(!) a nemjóját!
Én még maradok, kéne valakit szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni…

Vecsés, 2023. június 7. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon…