Sötét erdőbe burkolózó fák közt
az őszi erdőben néma csend honol,
s lábaim nyomán a zizzenő avar közt
tücskök cirpelését hallom valahol.

Ők is készülnek lassan már a télre
átaludva a hűvös napokat,
én bolyongok csak,búsan elmerengve,
csak a szél simítja könnyes arcomat.

Rád gondolok most is könnyező szemekkel,
mit tehetnék,hogy neked jobb legyen?
Talán ha eltűnnék,már észre sem vennéd,
hiszen számodra már alig létezem.

Ahogy a vén tücsök,úgy készülök én is
elmenni oda,hol néma csend honol,
s az őszi felhőkbe burkolózott ködben
talán engem is várnak valahol.

Kopár Hold, irigy csillagok,
Legyetek most boldogok,
Örvendjetek, hisz elértétek célotok,
Látni akarom a mosolyotok,
Mert az én mosolyom már nem igazi,
A könnyek rabja lettem,
Az élet hazudni megtanított,
De felejteni Őt nem!
Keresem a kiútat
Álmaimba menekülve,
Míg ő fekszik koporsóban
A lelkembe temetve...

Langyos este borult csendben a tóparti tájra,
a Nap is elköltözött már egy nyugodt világra.
Álomvilág elragadta, meleg ágyba bújik,
sötétségtől takarót kér, azzal takarózik.

A fénye már nem törik meg a tónak hűs vizén,
ketten maradtunk a parton, a Hold fénye, meg én.
Ébrednek a csillagok is, fényük erősödik,
csillagszóró ruhájukat most magukra öltik.

Varázslatos látvány mindez, a szemem káprázik,
a sötétbe borult tájra Holdfényeső hullik.
Az arcomat halkan, csendben, feléje fordítom,
Holdfényeső mossa könnyem, magamat kisírom.

Tisztára mosott könnyeim lassan leperegnek,
lelkem fehérbe öltözik, tiszta ruhát veszek.
Holdfényeső alá bújok, Vele megtisztulok,
s angyalszárnnyal repülnek a megtisztult mosolyok.

Drága Földem, én világom,
Te vagy nekem igaz álmom.
Édes álom, mely valóság,
Isten teremtette világ.

Megölellek, szeretgetlek,
mindenedben társad leszek.
Leszek eső, ha Te föld vagy,
langyos esőm szomjan nem hagy.

Leszek testvér, kezed fogom,
csókodat érzem arcomon.
Leszek virág, én díszítlek,
illatommal Neked élek.

Leszek hó az alvó tájon,
hegyet, völgyet betakarom.
Leszek mosoly az arcodon,
ha kell viszlek, a hátamon.

Leszek Hozzád az, ki igaz,
hűn szerető, lelki támasz.
Éljél soká egészségben,
embert éltess békességben.

A Hála a Szeretet egy olyan formája,
mely szíveket lángra gyújt, s nincsen Neki párja.
Meleg vizű forrás, ez a Szeretet kútja,
hálával telt szíveknek szomjúságát oltja.

Hála a lelkeket is magával ragadja,
nektár édes gyümölcsét önzetlenül adja.
Érzésétől kivirul, kinyílik a szíved,
mint egy ki rózsabimbó, szirmát bontva ébred.

Kinyílt szívedben az öröm fénye világít,
új szíveket talál, testet, lelket melegít.
A Hála erejétől a szív könnye kicsordul,
tárd ki szíved a világnak, s minden jobbra fordul.