Nem vár senki
1.
Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal

2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani

3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt

4.
Arra gondolok
majd megvígasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet

5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt

Szabad-e nekünk még,
úgy szeretni ?
egymást ölelve, régi
csókok ízét, karjaink
régi feszülését, testünk
lázas forróságát
szabad-e a közelítő
vég képébe vágni !
s szabad-e ölelni ?
ölelni kifulladásig ?
Szabad-e nekünk még
így szeretni ?
Mohó szám vágyik a szádra
érintésedre , egy ziháló
suttogó kiáltásra, hogy ...még,még !
míg testünk ég a forróságtól
és öled göndör rőzselángja perzsel
ÉRINTS MEG !
érints meg !

kulcsolj gyönyörű tenyeredbe !

Hívj ! Várj !
Fogadj be !
Gyönyörűm

Szépséges
Asszonyi
menedékem !

Szoríts magadhoz
Égj el velem
Egy lobogó lázas
Ölelésben

ha forró
ágyékomra
kulcsolnád
a kezed
s ujjaid bilincsébe
vernéd a vágyam

izzama majd tőle
az ölem és a
te tested is
feloldozásra
várna

gyönyörű tested
száz csókkal
borítanám
száz csókkal
csókolnálak

takaró helyett
meztelen testemmel
szeretetem
édes ölelésével
betakarnálak

betakarnálak
míg jő a reggel
míg az áldott
napfény sugarai
felkelnek

s mi szerelmesen
összefonódnánk
veled
s elégnénk
gyönyörű öledben

Száz karú öleléssel
várok rád hogy
találkozzunk
hogy felébresszem
szunnyadó vágyad
hogy öled göndör
rőzselángja
perzseljen meg
hogy vad
csókokkal edd a számat
s finom
érintésekkel tégy
karddá amely
a te mélyedbe vágyik
hogy elöntsön forró
fehér
gyöngyeimmel
hogy
szeress,
hogy szeresselek
hogy
lázas meztelenségben
tangózzunk veled
kifulladásig

Legutóbb amikor megláttalak
feltámadt érted újra a
vágyam

melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat

vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva

otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva

csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat

amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat

kitárt tenyerembe fogva
egész számmal

enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat

és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra

az ágyon
átringatnálak téged

egy másik világra
ahol

meztelen szép tested
fölém magasodna

s te lovasom
lennél újra és újra

s amíg lovagolnál
le és föl rajtam

gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad

én alattad feküdve
ágaskodnék benned

míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed

s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne

zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne

nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal

ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak

még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom

százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom

a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap

szeretni szeretnélek