Rég volt már régen
Én még akkor
Nem is éltem

Apám az Ural tövében
Csalán levesét főzte
Életben-maradásáért
A Káma vizében.

Anyám a krumpli földeken
Kertjük művelése helyett
Életben-maradásáért
Robotolt a Szlavkovi hegyeken.

Fogságban voltak
Mindketten
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Apámat a mocskos háború
Behívó levele
Anyámat a kollektív bűnösség
Szelleme
Kényszerítette
Életben-maradásért
Arra a helyre.

És még
Sokan voltak az időben
Akik jártak Egy-cipőben
Éveken át
Életben-maradásért
Idegenben.

Mert
Bűnös akadt éppen bőven
Az-időben
És az
Összefonódott sorsok
Terhe
Az utódok zavaros lelkébe
Hiába indul
I-gazság keresésére

Mert
Még ma is folyik a Játszma
A nagy osztozkodók
Erszényében
A vaskos haszon reményében
Háttér mögül álarcba
Pár figura
Nevet a markába.

Profit-éhes király-dáma
Nemzeteket űz játékba
A Valódi sakktáblára
A népek alázatára
Számítva
És e taktika
Még mindig
Bevált aranyalmafa.

Szabadon áramló nyugalommal
Beszívni az éltető lég
Molekuláiban elrejtett táj
Béke harmóniáját
Fenséges áldás
A természet kegyes jóvoltából.

A sejtekben felhalmozódott
Rohanó feszültség
A tájat átszelő folyó
Fodrozó vizének
Hűvös esti párájában
Óvatosan feloldódik.

Az idő egy pillanatra megtorpan
A nap bíborsugarán
Mikor az áhitat mező-illata
A térség egyedi zamata
Balzsamozza simogató kézzel
Megfáradt testem s lelkem.

Gondolatokat terel
És színekben fürdő felhőket
Enyhe szellő szárnyán
Egy tucat énekesmadár
És égi dalukban
Csendesen átalakultam.

És másnap reggel
Fényáradatban üdvözöl
Az Egység varázslatosan
Átfogó Anyai Lénye
Örömöt oszt gyermekének
Ki léte eltévelygett Része.

Könnyüvé vált vállamon
Már csak Galambom
Hordozom
Röptével együtt szállunk
Ameddig tart az álmunk
Valósága
Szabadon
Szomjazva a pillanat varázsát
Leraktam a tegnap poggyászát.

A völgyből
Elmerengve úgy tűnik
A lankás hegyoldalon
Kiterített menyasszonyi fátyol
Hullámzik könnyedén
A mélyzöld erdő alján.

Ünnepélyes pillanat is lehetne
Ha a ringó margaréták közt
Feltűnne
Frissen szökkenő sziluetted
S bódult lelkemre
Cseppnyi mosolybáj
Lengedezve ereszkedne.

Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja

Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének

Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban

A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban

Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.

Hétköznapi pszichológia…

Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül,
Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe.
A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül,
S
Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe

Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül…

Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc József