Idő 
Értékelés 
Értékelés Látunk egy közeli háborút, mert nagyon fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet…
(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe.
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel,
De az emberi faj, föltehetőleg, erre nem szépel…
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel.
Hitemet
Akartam rakni
Eszükbe.
Csalódtam,
Mert nem gondoltam,
Mi lehet.
*
(HIAQ trió – félhaiku lánc szerűen)
Háború, az igen,
Békesség meg ugyan minek!
Bankszámla, csak nőjön…
Ember létezése
Úgy tűnik, hogy nem fenomén!
Bankszámla, csak nőjön…
Szeretet is, csakis
Álcázza magát. Halál győz!
Bankszámla, csak nőjön…
Kezdete,
Tudattalanul
Érkezett.
A halál
Területet nyer,
Tudattal.
*
(leoninus csokor)
Próbáltam hinni, hogy a háború már megszakad, halálsornak vége szakad…
De az én jóindulatom bizony olyan kevés… bezzeg lőni az biz’ tevés.
Aki sokat lövet, az sokat is keres, más gazdagok szemében emberes!
Katonák meg hullanak, mint a legyek, ehhez mit szólnak a gyerekek?
Katonák sorban halnak, milliárdosok tovább mégis gazdagodnak.
Katonák elesnek harc alatt, özvegyek nyögnek az örvegység alatt!
De ki tartja el a gyerekeket, ki olvas nekik esténként meséket?
De ki az, aki átnézi a leckéiket, ki az ki tanítja olvasni őket?
De ki az, akiért az anya és a gyerekek, napi vágyó életet élnek?
Lesz már itt nyugalom, ki ülnek kint majd: -mondják- kinn a padunkon?
Frontkatona mondja magában, huh, de nagyon hiszek magamban és hazában?
De hogyan, amikor mára már az ellenség kazettás bombákat dob le már?
Ha ellen rohamoz, fontkatonát bunker sem védi, kézigránát megöli!
Gyerekek,
Lelkük nyugalma,
Veszélyben.
Katonák,
Ország védői,
Ellenség.
*
(Senrjon csokor – félhaiku lánc szerűen)
Ez kell a gazdagoknak,
Bombát, gránátot gyárt… katonát!
Fegyvergyárosok!
Új katonáknak sok új,
Fegyver, ruha, bakancs, sisak kell!
Fegyvergyárosok!
Élet nem válogat, mert
Csak elvesz! Család és nép elvesz!
Fegyvergyárosok!
Gazdagok,
Vesztesség gyártók,
Kegyetlen.
Fegyverek,
Sebesült ember
Élete.
*
(leoninus)
Kik lesznek a jövőben a kicsi gyerekek és az iskolás gyerekek?
Kik lesznek a jövőben anyukák, akik szülnek és gyermeket gondozzák?
Kik lesznek a jövőben az apukák, voltak, de mára halott katonák?
Kik lesznek a jövőben az állampolgárok, ki alkotják lakosságot?
A jövő
Állampolgára,
Csapdában.
Anyukák,
Gyerekeikkel,
Rossz helyen.
*
(Bokorrímes duó)
Az emberiség még a háborút befejezni is léha,
Szeret szinte már, sincsen már, bár fel-fel tűnik… úgy tán' néha!
Katona legyen erős, lőnek rá és bizony… nem csak néha!
Anyuka legyen erős, ő, ha él még, családfő… nem néha!
Gyermek legyen erős, állandó gyötrés alatt áll… nem néha!
Hinni akartam én, ó a magasztos, szerető emberiségbe,
De nem sikerült, mert belebuktunk a "gazdag" szeretetlenségbe…
Hittem is,
Csak reménykedtem,
Hiába.
Sikere,
Kérdőjel alatt,
Mert rossz lesz.
*
(Senrjon trió – félhaikulánc szerűen)
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Gazdag gazdagszik!
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Mi nem számítunk?
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Semmi nem számít!
Vecsés, 2023. július 29. – Arad, 2023. augusztus 17. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videó-kat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. Az alapokat én írtam, a szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina a HIQ -t.
(3 soros-zárttükrös duó)
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe,
Hátha akkor minannyian eljutnánk az öröklétbe…
Gondolkoztam és hinni akartam az emberiségbe.
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel,
De az emberi faj, föltehetőleg, erre nem szépel…
Hinni akartam hittel a szívemben jóval és széppel.
Hitemet
Akartam rakni
Eszükbe.
Csalódtam,
Mert nem gondoltam,
Mi lehet.
*
(HIAQ trió – félhaiku lánc szerűen)
Háború, az igen,
Békesség meg ugyan minek!
Bankszámla, csak nőjön…
Ember létezése
Úgy tűnik, hogy nem fenomén!
Bankszámla, csak nőjön…
Szeretet is, csakis
Álcázza magát. Halál győz!
Bankszámla, csak nőjön…
Kezdete,
Tudattalanul
Érkezett.
A halál
Területet nyer,
Tudattal.
*
(leoninus csokor)
Próbáltam hinni, hogy a háború már megszakad, halálsornak vége szakad…
De az én jóindulatom bizony olyan kevés… bezzeg lőni az biz’ tevés.
Aki sokat lövet, az sokat is keres, más gazdagok szemében emberes!
Katonák meg hullanak, mint a legyek, ehhez mit szólnak a gyerekek?
Katonák sorban halnak, milliárdosok tovább mégis gazdagodnak.
Katonák elesnek harc alatt, özvegyek nyögnek az örvegység alatt!
De ki tartja el a gyerekeket, ki olvas nekik esténként meséket?
De ki az, aki átnézi a leckéiket, ki az ki tanítja olvasni őket?
De ki az, akiért az anya és a gyerekek, napi vágyó életet élnek?
Lesz már itt nyugalom, ki ülnek kint majd: -mondják- kinn a padunkon?
Frontkatona mondja magában, huh, de nagyon hiszek magamban és hazában?
De hogyan, amikor mára már az ellenség kazettás bombákat dob le már?
Ha ellen rohamoz, fontkatonát bunker sem védi, kézigránát megöli!
Gyerekek,
Lelkük nyugalma,
Veszélyben.
Katonák,
Ország védői,
Ellenség.
*
(Senrjon csokor – félhaiku lánc szerűen)
Ez kell a gazdagoknak,
Bombát, gránátot gyárt… katonát!
Fegyvergyárosok!
Új katonáknak sok új,
Fegyver, ruha, bakancs, sisak kell!
Fegyvergyárosok!
Élet nem válogat, mert
Csak elvesz! Család és nép elvesz!
Fegyvergyárosok!
Gazdagok,
Vesztesség gyártók,
Kegyetlen.
Fegyverek,
Sebesült ember
Élete.
*
(leoninus)
Kik lesznek a jövőben a kicsi gyerekek és az iskolás gyerekek?
Kik lesznek a jövőben anyukák, akik szülnek és gyermeket gondozzák?
Kik lesznek a jövőben az apukák, voltak, de mára halott katonák?
Kik lesznek a jövőben az állampolgárok, ki alkotják lakosságot?
A jövő
Állampolgára,
Csapdában.
Anyukák,
Gyerekeikkel,
Rossz helyen.
*
(Bokorrímes duó)
Az emberiség még a háborút befejezni is léha,
Szeret szinte már, sincsen már, bár fel-fel tűnik… úgy tán' néha!
Katona legyen erős, lőnek rá és bizony… nem csak néha!
Anyuka legyen erős, ő, ha él még, családfő… nem néha!
Gyermek legyen erős, állandó gyötrés alatt áll… nem néha!
Hinni akartam én, ó a magasztos, szerető emberiségbe,
De nem sikerült, mert belebuktunk a "gazdag" szeretetlenségbe…
Hittem is,
Csak reménykedtem,
Hiába.
Sikere,
Kérdőjel alatt,
Mert rossz lesz.
*
(Senrjon trió – félhaikulánc szerűen)
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Gazdag gazdagszik!
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Mi nem számítunk?
Afrikai háború
Lehetséges eszkalálódás?
Semmi nem számít!
Vecsés, 2023. július 29. – Arad, 2023. augusztus 17. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: a videó-kat… „Nyugaton a helyzet változatlan”. Az alapokat én írtam, a szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina a HIQ -t.
Dagad a Hold az égen
S az éj lábnyoma
Pattogva lépked
Párát tapos a bozótba
Suttognak az ágak
Leveleik közt a távolból
Hunyorognak a csillagok
E kései órában gondolataimmal
Egyedül vagyok
Arrébb a lombokban
Csalogány csalja
Füttyös társát párba
Hogy elűzze magányát éjszakára
Az idő nesztelen oson
A sötét árnyak közt
Visszaverődik az ablakon
S a csalogány kitartóan
Cifrázva udvarol
Álmatlan órában mesél az éj
A cserjésben éppen
Lopakodik a veszély
Majd hirtelen csönd
Zuhan az égből
Sűrű néma ború
A lombok sem sziszegnek
Hangtalan minden odú
Párával, holdsugárral elegyednek
Gondolataimba éket vernek
Megszakad a szófolyam
És
A csendben komótosan
Álmom léptei közelednek
De e percben
Még Veletek vagyok
Kik bennem
A múltból maradtatok
Hallgatagok.
S az éj lábnyoma
Pattogva lépked
Párát tapos a bozótba
Suttognak az ágak
Leveleik közt a távolból
Hunyorognak a csillagok
E kései órában gondolataimmal
Egyedül vagyok
Arrébb a lombokban
Csalogány csalja
Füttyös társát párba
Hogy elűzze magányát éjszakára
Az idő nesztelen oson
A sötét árnyak közt
Visszaverődik az ablakon
S a csalogány kitartóan
Cifrázva udvarol
Álmatlan órában mesél az éj
A cserjésben éppen
Lopakodik a veszély
Majd hirtelen csönd
Zuhan az égből
Sűrű néma ború
A lombok sem sziszegnek
Hangtalan minden odú
Párával, holdsugárral elegyednek
Gondolataimba éket vernek
Megszakad a szófolyam
És
A csendben komótosan
Álmom léptei közelednek
De e percben
Még Veletek vagyok
Kik bennem
A múltból maradtatok
Hallgatagok.
(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…
Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
Úgy hallottam, hogy a poéta határolodjon el, de harcoljon a verseivel…
A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés…
A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója…
Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki döntse a kerítést…
Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni…
Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok…
Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca…
Egyáltalán minek a szeretet, ha nem élhetek vele, Még szólnak egy bombának, le vele…
Rokonaim nincsenek is, de vannak közelben távoliak, lelkükben még távolabbiak…
Azért van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek…
Én írásfüggő vagyok… most erre jön a süvítés, éppen a szeretetről írok, nincs mentesítés…
Nem sikerült a telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom…
*
(Senrjon)
Kit szeresek, ha nincs kit?
Hallom, front most ideközelít…
Magány… sorstalan!
*
Szeretetlenség bomba!
Gyertyám is ég! Betalálhatna…
Magamnak élet!
*
Párom, meg a légnyomás
Összeölelkeztek. Mi ez más…
Társas magányom.
*
Vagy vinnének kis a francba a frontra? Ez az, a halálnak volna friss lakoma…
Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem…
A háború szomszédságában élni, azt a sok rothadt port folyvást lekefélni…
Ma délután le is eresztettem, mint a kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi…
Itt ülök egy kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom…
Hazafiként a frontra menni, az a valami! Bírnám, ha besorozna valami.
Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot. Én meg itt írom a poéta másságot.
Le kell írnom, a tetves háborút a gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék…
De a sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek…
Én itt vagyok a teraszon magányomban tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral…
Szeretetlenségben, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese…
Ma délután egy „kolléganő” keményen átölelt. Tán’ megmutatta, hogy ez tőle kitelt…
De embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll…
A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Az utca tele van özveggyel, gyerekek…
Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom…
Véget érhetne ez a totális pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás…
Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát…
Élni kéne még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség…
Egy szó, mint száz, biztosa sokan gyűlöljük a más háborúját, Abbahagyni(!) a nemjóját!
Én még maradok, kéne valakit szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni…
Vecsés, 2023. június 7. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon…
Úgy hallottam, a háborúk nem törvényszerűek, de szükségszerűek…
Úgy hallottam, a háborútól ódzkodnak a jó emberek, kezdik a rossz emberek.
Úgy hallottam, hogy a poéta határolodjon el, de harcoljon a verseivel…
A környéken naponta van belövés. A mi házunkat nem lövik, biztos kevés…
A környéken naponta hull bomba. Közben meg én vagyok a környék írója…
Csak ülök a teraszunkon, hallom a süvítést. Csak ki döntse a kerítést…
Most nincs is sok kedvem írni, jobb lenne baltával fát fűrészelni…
Én bizony a szeretet embere vagyok, közben egy háborús környezetben lakok…
Süvít megint egy rakéta, ez nem a háborús szeretet harca…
Egyáltalán minek a szeretet, ha nem élhetek vele, Még szólnak egy bombának, le vele…
Rokonaim nincsenek is, de vannak közelben távoliak, lelkükben még távolabbiak…
Azért van négy unokám, hogy ne szeressenek? Az ágyúlövedékek majd megszeressenek…
Én írásfüggő vagyok… most erre jön a süvítés, éppen a szeretetről írok, nincs mentesítés…
Nem sikerült a telitalálat, ezt kéne megírnom? Harcom egyedül-magamban tovább vívom…
*
(Senrjon)
Kit szeresek, ha nincs kit?
Hallom, front most ideközelít…
Magány… sorstalan!
*
Szeretetlenség bomba!
Gyertyám is ég! Betalálhatna…
Magamnak élet!
*
Párom, meg a légnyomás
Összeölelkeztek. Mi ez más…
Társas magányom.
*
Vagy vinnének kis a francba a frontra? Ez az, a halálnak volna friss lakoma…
Hmm… öreg vagyok a frontra nem visznek úgysem, nem kell a személyem…
A háború szomszédságában élni, azt a sok rothadt port folyvást lekefélni…
Ma délután le is eresztettem, mint a kiszúrt lufi, ha valaki látta, akkor ő kandi…
Itt ülök egy kisgatyában a teraszon, élet rám erőlteti magát… ha nem akarom…
Hazafiként a frontra menni, az a valami! Bírnám, ha besorozna valami.
Már föltalálták a zipzáras-fekete nylon zsákot. Én meg itt írom a poéta másságot.
Le kell írnom, a tetves háborút a gazdagok jól elkezdték, hogy új ország építtessék…
De a sok magára maradt özvegy és leánygyermek… férfi nélkül új hazát, hogy építenek…
Én itt vagyok a teraszon magányomban tollal, papírral! Halál sem akar találkozni ficsúrral…
Szeretetlenségben, persze a háborúba nem szerettem bele, ő sem szeret engem, ez nem mese…
Ma délután egy „kolléganő” keményen átölelt. Tán’ megmutatta, hogy ez tőle kitelt…
De embernek női szeretet bizony nem csak ennyiből áll. Pörkölt-nokedli nélkül elmáll…
A háborút nem szerethetem, nőt nem szerethetek. Az utca tele van özveggyel, gyerekek…
Bumm! A szomszéd házra nézek, portól nem látom. Aztán a nincs a látomásom…
Véget érhetne ez a totális pusztítás, egy nőt a hátamra vehetnék, mert nekem van lakás…
Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát…
Élni kéne még, ha van rá lehetőség, de ha lehet is minek… véli a sorslehetőség…
Egy szó, mint száz, biztosa sokan gyűlöljük a más háborúját, Abbahagyni(!) a nemjóját!
Én még maradok, kéne valakit szeretni… Jó tanácsot nem kérek, hülyén jönne ki úgy szeretni…
Vecsés, 2023. június 7. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről, leoninusban és senrjonban. A TV -kben, több csatorna is leadja ezeket… naponta videókon…
Nem szerettem így senkit a földön,
s félek. Félek, hogy elveszel,
mint az árnyék a vaksötétben,
mit az éjszaka eltemet.
Magamban látom most is arcod,
olyan furcsa most énnekem,
mintha valami láz gyötörne,
és most annyira féltelek.
Nem mondod el. Én mégis megérzem
rögtön, ha valami bánt,
olyankor halványul a fény is
szemedben, s nem nézel rám.
Gonosz a sors, és ezernyi gondot
rakott a vállunkra már,
szúrós tövisét egyre nyomva
bőrünkbe, s annyira fáj.
Mégis átvenném vállaidról!
Az enyém megszokta már,
de nem tudom. S annyira kínoz,
szinte a húsomba váj.
Imádkozom. Kérem az Istent.
Ne rakjon több súlyt reánk!
Oly sok a gonosz! Mért nem rakja
azokra, kiknek kijár?
s félek. Félek, hogy elveszel,
mint az árnyék a vaksötétben,
mit az éjszaka eltemet.
Magamban látom most is arcod,
olyan furcsa most énnekem,
mintha valami láz gyötörne,
és most annyira féltelek.
Nem mondod el. Én mégis megérzem
rögtön, ha valami bánt,
olyankor halványul a fény is
szemedben, s nem nézel rám.
Gonosz a sors, és ezernyi gondot
rakott a vállunkra már,
szúrós tövisét egyre nyomva
bőrünkbe, s annyira fáj.
Mégis átvenném vállaidról!
Az enyém megszokta már,
de nem tudom. S annyira kínoz,
szinte a húsomba váj.
Imádkozom. Kérem az Istent.
Ne rakjon több súlyt reánk!
Oly sok a gonosz! Mért nem rakja
azokra, kiknek kijár?
