Láttam már embert
Ki éberen
Nyögte kínjait keservesen.
Vagy ki zavart elmével
Üvöltözött eufóriás képzeletével,
És még sokakat a végletek között
Kiknek teste s lelke kórba ütközött.

Volt olyan is ki kómában
Lebegett felettünk,
Elmondta: vele mit tettünk.
És azt is elmesélte-
Már úton volt, -fény ölelte
Míg a defibrillátor
Vissza nem lökte-

Ebbe az életbe.
Hol sok a titok, a rejtelem
Amivel az elme képtelen
Megbírkózni
.... Talán a hit s a bizalom
Ha elfogadom
S lelkemet kitárom...
Esetleg megtalálom.

Lassan nőtt , tömörödött
A hulldogáló lágy
Puha hópihe,
És fenn a hegyen gyötrődött
A fagy ereje
Baljóslatot megsejtve
A pupilla-szűk fényben.

Roskadoztak a fenyők
Magatehetetlenül
A varázs csendben,
És a napsütésben
A hő nesztelen
Könnyét folyatta
Az átázott talajra
Sziklák ,s hó között.

A szirteken gyémántként
Csábítva ragyogott,
Némán hívogatott,
Incselkedett a pillanat;
Amíg a feszültség elszakadt
A tehetetlenség súlya alatt.
A föld rengett,
Fagyosan remegett
A könyörület imája-
de nem segíthet.
Kíméletlen zúdult
A sebes lavina.

A fehér csend tömör,
Vastag leple alatt
A könyörület néma maradt.

Karácsony van, a táj nem havas,
Ezért a szívem fáj… az havas.
Jót eszünk és ajándékozunk,
Gyerekek vágya… nem szánkózunk.

Hányan vannak, akik egyedül,
Ülnek fa alatt… de egyedül…
Nincs mindenhol oly nagy szeretet,
Pedig az sugároz meleget.

Vecsés, 2008. december 24. - Kustra Ferenc József

(3 soros-zárttükrös)
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon,
Az éjszakai felhőtlen eget bámulom…
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon.
*

(Leoninus csokor)
Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget.
A Hold olyan, mintha egy fotós tette volna föl és ma nagyon szépen tündököl.
Csak nézek a sötétben és elemzem, hogy a jövőben, várhatóan mi lesz velem…
A rongy életemben bízhatok... hogy változik? Vagy lesz mellé egy jobb, második?
Hmm… nem is hiszek, hogy más lesz, minthogy az sem, télen majd köd lesz?
Várom is, hogy sötét égbolton jelenjen meg fény, mint bizalom-szerű tünemény.
*

(Senrjon trió)
Azonban az a helyzet
Ez a vágy csak mesék részese.
Lassan fáradok…
*
Az én szerepem folyvást
Ugyanaz és éltem romhalmaz!
Lassan fáradok…
*
Álmaimban minden szép,
De ez az élethez nem elég…
Belefáradok…
*

(Leoninus csokor)
Az élet bizony nem csak egy tollvonás, de nem is egy szó aláhúzás.
Ráadásul nem én irányítom, mert nekem, a sorsom az örök gardedámom.
Egyet tehetek, holnap folytatom a poéta életet, abban látok életet…

Vecsés, 2015. július 26. –Kustra Ferenc József- Csak úgy meditáltam… magamról, magamban írtam: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában!

Hétköznapi pszichológia… aminek a nő is része.

Végül is ez is szlogen, mint a többi…
De most föltárjuk… mert ez a nem semmi!

A nő egy csodálatos tünemény,
A nő legszebb isteni teremtmény…
A nő egy csodálatos tünemény.

Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal,
Jobbnál jobb és nagyon is élvezhető illatokkal…
Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal.

Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk,
Szépséges mosolyukért, szép szavukért meg mindent meg is teszünk…
Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk.

Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen,
Az ő gondolata nem egyezik tieddel… nézet azonosság sincsen…
Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen.

Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet,
Míg a bájait szemlélgeted, nagy baj, ha ő nem kuksiza a tiedet…
Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet.

Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden,
Ha nem fogadod el gondolatait, képes zárni a menyország zárszerkezeten…
Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden.

Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni,
Mert akkor a törvény igy vagy úgy rajtad fog nagyot bosszúzni…
Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni.

Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel,
Jusson eszedbe, hogy mi lesz a sok-sok ígéreteddel…
Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel.

A sok ígéret… kell bizony menyországi kirándulásért vagy vasárnapi falatért…
A sok ígérettől-ígérettel, te vagy lekötelezett jó, ha nem hagyott… másikért.
A sok ígérettől, egyezéstől te húzod rövidebbet, tudva rongálja lelkedet…

Ha meg sikerült együtt megöregedni és addig nem volt baj, majd most lesz, jöhet agybaj.
Ha eddig neked nem volt kiscsaj, attól még jöhet a képzeletbeli kemény szópárbaj.
Lesz alkalmad vita után mondani, hogy sebaj, vagy hogy akár beleegyezőn: nembaj…

Nagy a Te szerencséd, ha igazi angyalra találtál, akkor mondjuk: beletrafáltál…
Ha nagy a szerencséd, nem akar földesúr-asszony lenni, máris elég... boldognak lenni…
Ha eddig nem tetted, már be ne add a derekad, majd mondja, hogy bűdös vagy… most a hajad…

Részemről tisztelem, szeretem nőket, de nem női nemet… Mégis hallottam eleget.
Ha öregszöl, már ne hidd, hogy Te még ember vagy, ha beteg is vagy? Tőled a hó is lefagy…
Javaslatom, figyelj, ne használjanak ki téged, ne higgy menyország ígéretnek… véged!
Javaslom persze, mindig add meg a tiszteletet, nehogy végül te veszítsd tekintélyet.
Légy óvatos, mert amikor hiszed, révbe jutottál, akkor van helyzet! Nő csak kipróbál…
Légy óvatos, mert, ha nő jelet kap, hogy ő van feletted, kihasználja lehetőséget!

Mindezek fölött, imádlak benneteket, mert arra születtél, szeresd a férfinemet.
Ki szerencsés, élnie kell értetek. Azok bizony még egyszer átélnék életetek…
Azok nem felejtik, kik jegyzik perceket, ki is jelentik, nem felejtek, amig élek!

Van olyan, jó szóért odaadnátok mindeneteket. De ismerd fel boszorkány népet…
Amikor lehumjátok vágyódó szemeteket, nem veszitek észre, most épp vétkeztek…
Egy biztos, jónak kell lenni, együttműködni, közben meg föltétlenül, mélyen szeretni!

Vecsés, 2022. január 18. – Kustra Ferenc József – íródott: Ágoston Tibor, „Csodálatos tünemény” c. verse átirataként, az engedélyével: 3 soros-zárttükrös versformámban. (Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a mondanivaló!)